Pár hete rendezték meg Budaörsön a Szentkatolnai emléktanácskozást. A neves keletkutatóhoz és korához kapcsolódik Vetési Zoltán összeállítása.
Honnan származik a magyarság állandó testvérkeres igénye?
A magyar hagyományban elevenen él évszázadokon át az a származástudat, hogy a magyarok a szkíták utódai, és hogy előző hazájuk Szkítia földje volt.
Anonymus írja a Gesta Hungarorumban: ?Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak. Kelet felé határa az északi tájtól egészen a Fekete-tengerig terjed. Mögötte pedig ott van a Don nevű folyam nagy mocsaraival…
A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király… (Pais Dezső fordítása)?
Bizonyos, hogy szkíták és magyarok egyaránt a szarvas ősanya (szarvasünő) népének tartották magukat és az is, hogy egyes Kárpát-medencei és déloroszországi sírleletek azonos művészeti nyomokat mutatnak. Ezen közös jeleket mutató kultúrák nyomai ősidők óta kimutathatók.
 |
| A tápiószentmártoni aranyszarvas (kb Kr. e. 6-5. század) |
A Kárpát-medence ősnépe a több hullámban is bejövő-visszatérő, különböző névvel illetett testvérnépek, szarmaták, hunok, avarok, magyarok által erősödött meg. Ezért a gyűjtő névvel is számtalanszor szkítának nevezett Kárpát-medencei magyarság még évszázadok múltán is az egykori Szkítia hatalmas területén véli meglelni egykori tesvéreinek maradékait. Innen származik a minduntalan feléledő testvérkeresés igénye.
A legismertebb magyar testvérkeres , Julianus domokosrendi magyar szerzetes, aki 1235 tavaszán a keleti hazában maradt magyarok felkutatására indult, és az elszakadt néptöredéket meg is találta. Hazatérve beszámolt tapasztalatairól IV. Béla királynak. Olyan híreket szerzett, hogy a keleten lakó mongolok megtámadni készülnek Európát.
Kodolányi János híres regénye, a Julianus barát örökíti meg történetét.
 |
| Julianus barát |
A keleti testvérek létezésének tudata folyamatosan jelen volt a magyar néplélekben. Csak így történhetett meg, hogy közel hat évszázad után is Kőrösi Csoma Sándor, fiatalkori elhatározásától vezérelve, elindul a magyarság őshazáját megkeresni.
Az erdélyi Kőrös községben született Csoma tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban kezdte, majd 1814-ben Göttingenbe küldték, ahol keleti nyelveket tanult. 1819 novemberében indult útnak Teheránt érintve, Afganisztánon át Indiába. Kelet-Turkesztánba, a feltételezett őshazába, a veszélyes út miatt nem jutott el. Közben a tibeti nyelvet tanulmányozva, három év alatt készítette el és jelentette meg 1834-ben a tibeti nyelvtant és a 40.000 szavas tibeti-angol szótárt. E felbecsülhetetlen szolgálatot ismerte el Japán, amikor az erdélyi székely-magyart 1933. február 22-én szentté avatta. Mindmáig az első és egyetlen európai, akit a buddhista világ szentnek, boddhiszatvának tart és tisztel.
1842-ben Kőrösi Csoma ismét útnak indult. Tibeten átkelve, észak felé akarta megkeresni a magyarok őshazáját. Azt vallotta, hogy Tatárország Kína felé eső belső zugai azok a helyek kétségkívül, ahol a magyar törzs bölcsőjét keresni kell:
?… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el.?
Nem jutott azonban messzire, mert rövid id alatt a Himalájához közeli Darjeelingben meghalt.
Kőrösi élete, munkássága előlünk, a magyarok elől rejtegetett titkok közé tartozik. Életrajzírói nem beszélnek arról, hogy az őshazát keresve, Kőrösi az őshaza nyelvi maradékaira is rátalált. Ezzel magyarázható kitartó nyelvi érdeklődése is.
 |
| Kőrösi Csoma Sándor (1784 – 1842) |
Mikor Kőrösi elindult Indiába, Európában általánosan elfogadtatott tényként kezelték, hogy minden indoeurópai nyelv szanszkrit eredetű, csak a magyar és a finn nem. Kőrösi már 1825-ben arról értesíti levelében az angol szanszkritológusokat, hogy “a szanszkrit alkotásaiban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi indoeurópai nyelvtől.” Megállapította, hogy “a szanszkrit semmiféle nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral…, amennyire különbözik minden más kelet-európai nyelvtől, olyannyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága.” Mai magyar tudósok meg sem próbálják megszívlelni Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenetét, sőt el is titkolják el lünk:
“Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval.”
Újabb kutatások rámutatnak, hogy valószínűleg ezen megállapításai okozhatták tragédiáját, a malária jeleit mutató megbetegedés okozta, de mégsem természetes halálát.
“A legújabb kutatások oda mutatnak, hogy Kőrösi Csoma Sándor éppen a legjobb helyen kereste – nem a magyar őshazát – annak a folyamatosságnak az egyik gócát, amelyiknek másik góca a Kárpát-medence. Ma egyértelműen állíthatjuk, hogy ez két központú rendszer volt, amelyik hol az egyik, hol a másik gócban telítődött. Ő nagyon jól látta, hogy Ujguria volt az egyik góc, a másik pedig a Kárpát-medence. A kettő között folyt az a vándorlás, amely egy-egy pontján fogja meg őstörténetünket.”
 |
| Kárpát-medence Tarim-medence, és a két MAGot tápláló lüktető mozgás vonala |
Kőrösi, halála előtti üzenetében is hagyatkozott:
“Keressetek, kutassatok, mert az egész világ egyetlen nemzete sem talál annyi kincset kultúrájának gyarapítására, mint a magyar az ősindiai kultúra tárházában!”.
Igazán felelős ember, halálát érezvén, a legfontosabbra hívja fel az utókor figyelmét. Így tekintsünk erre az üzenetre. A nagy tudós valamire rálelt, de munkáját nem tudván befejezni, hagyatkozik, talán éppen reánk.
… folytatás következik (Szentkatolnai és a rovásírás).
(Vetési Zoltán – Magyarvagyok.com – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
