Magyar-kazak kapcsolatoknak köszönhetően szenzációs kiállítást tekinthetnek meg a szkíta régészeti leletekből, jelenleg Keszthelyen.
A harmadik évezred régészeti világszenzációjáról
Európában először Magyarországon adtak tájékoztatást – 1.
Krym Altynbekov kazah régész, restaurátor, ötvösművész speciális szakmai tudásának köszönhetően teljes épségében, szépségében és festésében megmaradt az a Mongólia területén megtalált lelet-együttes, amely egyedülálló a világon. Tartalmában is ritkaság, technikailag is óriási érték a Mhaykhan Uul-ban feltárt nomád fejedelmi mauzóleum, amely egyenrangú a Rudenko által feltárt Pazyryk-i jégsírokkal, a Herbert Partzinger által megtalált Tuva-i szkíta herceg sírjával és Krym Altynbekov professzor úr Yssyk-kurgánból feltárt és megmentett leletével – az Aranyemberrel. Altynbekov úrnak köszönhető a Tuva-i leletmentő munka, és az UNESCO Világörökség rangjára emelt Berel-i (Kazahsztán) feltárás.
Budapest és Debrecen után a Balaton mellett Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban látható jelenleg május 26-ig az Emberek Aranyban kiállítás, amelyet Krym Altynbekov úr Osztrov Krym elnevezésű munkacsapatának tevékenységével ?újjá varázsolt? tárgyak gyűjteményes kiállításából, magánmúzeumából hoztak Magyarországra 2012. szeptemberében. A világszenzációnak minősülő mongol leletfeltárás és leletmentés adta alkalmát a nemzetközi sajtótájékoztató megszervezésének is itt, a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban.
?2010-ben Mongólia középső területén találtuk ezt a lelet-együttest, 250 km-re Ulan Bator-tól. Ez egy VIII. századi türk település, amelyet egy mongol-kazah expedíció tárt fel – kezdte beszámolóját a világhírű régész ?, és ebben a munkában restaurátorként vettem részt.? A mauzóleum bejárata szkíta ősökre utalt. Az 50 m hosszú bejárati folyosón szkíta feliratokat és a falfestmények többségét találták meg. Sárkányt, tigrist és várat láthattunk – amelyhez vezetett szimbolikusan a folyosó – jobb oldalon pedig életnagyságú emberábrázolásokat. Jobb és baloldalon is 3-3 zászlót jelenítettek meg, amelyek a különböző törzsközösségeké lehettek. Ilyen típusú zászlókat, és ilyen komplexumot a türk korból először találtak.
Nagyon fontos a második kamránál felfestett ló ábrázolása, ahol pontosan látható a lószerszámok minden eleme és az emberi viseletnek az összetevői. Láthattunk tigrissárkányt. A baloldalon, az első kamránál jelenítették meg a már említett várábrázolást két madárral a tetején, majd egy speciális életfát, helyi megfogalmazásban lótuszt. A harmadik kamránál sárkányfejet s végül ismét várat. Az utolsó bejárat már közvetlenül a halott kamrájába vezet, ahová belépve megint vár ábrázolásával találkozunk. A vár olyan építmény, ami Kínában, Koreában, Japánban megtalálható tradicionális forma két madárral a tetején, de itt a festményeken vannak még fölötte repülő madarak is, amelyek azt mutatják, hogy annak a várnak a tulajdonosa elment az útjára és a lelke éppen repül át a túlsó világba. A második kamra fölött van az életfa lótusz-formára megmintázva, amely a különböző világokat köti össze. Gyökereitől az ágak tetejéig érő növényábrázolás (égig érő fa) az alvilágot a középső világon keresztül összeköti a felső világgal.
A következő bejárat felett egy mitologikus alak látható, amely a kazah mitológiában is megvan. Ő az, aki az emberek lelkét viszi a különböző világok között. Az utolsó kamra feletti – részben megmaradt – ábra nem eléggé értelmezhető, viszont a kamrában található egy aranyozott, öntött bronzból készült zárral egy ajtó, s a zárhoz a kulcsot egy kis felső üregben találták meg. Kinyitották vele az ajtót – 1300 éves kora mellett azonnal működött (!) – és rengeteg terrakotta figura látványa tárult fel előttük. Ott sorakoztak. Minden aszerint volt elrendezve, ahogy a szertartás megkövetelte. Zászlókat, muzsikusokat, lovasokat három sorban láthattak kísérőkkel. 28-30 cm-es figurák voltak, mivel hamvasztásos sírkamráról van szó. A terrakotta figurák üregesek, vasmerevítőkkel erősítették belülről, és nem kiégetett festés volt rajtuk. Amikor a vas a rozsdásodás miatt elkezdett szétesni, akkor estek szét a figurák. Ez volt gyakorlatilag a temetkezési kamra, amelynek ki voltak festve a falai. A falon női figura látható, de a rajzolatok döntő többsége megsemmisült. Szimbolikus kerekű szekér tetején volt a koporsó, s elégetett selyem hamuját helyezték el két oldala mellett. Volt középen egy fadoboz, abban volt középen az aranykorona. Ott volt a trón, fából ló-figurák.
Sajnos a kamra nedvessége miatt nem túl jó állapotban maradtak meg. Nagyon nehéz volt pontosan értelmezni, hogy valójában mi micsoda. A régészek azzal a problémával szembesültek, hogy megoldást kell keresni arra, hogy kellene mindezt konzerválni, rekonstruálni? Elsősorban arra kerestek választást, hogy miként lehet megmenteni a festményeket a falakon? Másodsorban a fából készült elemeket, a terrakottát, a textileket, a fémeket kellett megőrizni a feltáráskor meglévő állapotban. A régészek restaurátorok segítségét kérték, akik Japánból érkeztek, Dél-Koreából, Kínából, Törökországból, Oroszországból és az európai országokból. Nagyon nehéz volt a kérdés, a probléma, a feladat, ami abból adódott, hogy megérkezésüktől csak egy hónapjuk volt, mielőtt megérkezett a tél. (Mongóliában meglehetősen rideg a tél. Mínusz ötven, ötvenöt fok van ott télen. Nyáron harminc, negyven fok meleg van.)
Rovás Infó – Schuck Mária Magdolna
Kapcsolódó cikkek:
