Magyar körtánc: most már mindenki elhatárolódott mindenkitől … de ettől még persze minden “szabályszerűen és közmegegyezéssel” zajlik… 🙂 Közleményt adott ki az MSZT.
Minden nagyon szép, minden nagyon jó…
Csak senki semmivel nincs megelégedve. Nem is csoda, hiszen ami nemzeti írásunk technikai szabványosítása terén zajlik mind nemzetközileg, mind Magyarországon, arra inkább a tragikomédia a legjobb kifejezés.
Egy külföldi szabványaktivista – aki se magyarul nem tud, s a rovásíráshoz sincs köze – magyar rúna név alatt a kihalt írások közé akarja betuszkolni a székely-magyar rovást, darab-áron. Majd a kontraszelektált szabványlobbiban páni félelmet ébreszt, hogy az írás használói is bele kívánnak szólni saját irásuk technikai kódolásába – illetve csak a teljesen abszurd hibákat és a használatot akadályozó hiányosságokat kiküszöbölni. A megélhetési szabványosítók rettegésének oka az, hogy a világon már több írás félrekódolása miatt egyébként is támadott személyek által kiépített anyagi és presztízs status quo meginoghat, ha egy íráshasználó közösség valóban meg tudja mutatni, hogy az igényeket érvényesíteni lehet a szabványosításban. Aztán innentől kezdve beindul a “szabályok” felrúgása, a cenzúra, a rágalmazás, a mutyi és a kéz kezet mos jellegű érdek csere-bere.
Mindezalatt Magyarországon, a tudomány és a kultúrpolitika mostohagyerekének tartott (éppen csak megtűrt) székely-magyar rovás a megélhetési őstörténészek és önjelölt rovásguruk játszóterére szorul. A mítosz-hívők 50 ezer éves mesevilágot építgetnek, a felkent hivatalos tudomány pedig fikciónak tekinti az egész rovásműveltséget. A politikáról ne is beszéljünk. Mindnekinek megvan az “egészséges ellenségképe”, egyensúlyban van a világ.
Csak – mint már sokszor a történelemben – a rovásműveltség túllép a dekadens közegen és önjáróvá lesz, robbanásszerű fejlődésnek indul. A szerepjátékba belekövesedett szekértáborok nem tudnak mit kezdeni a fiatal és kreatív rovótársadalommal, a dogmákra fittyet hányó kutatókkal és feljesztőkkel. Jobb híján ők lesznek a közös ellenség. Az ellenség ellensége pedig barát, s ha észérvek már mutatóba sem akadnak, akkor jön a mocskolódás, suttogó propaganda, egyéb handa-banda. De ha még ez sem elég, akkor a szomorú magyar történelmi hagyományokhoz méltóan sohasem késő külföldre futni, nemzeti érdek ellen rontani … szabad a tánc, csak a szomszéd tehene megdögöljön végre. Welcome to Hungary!
No, de hagyjunk az ilyen “ósdi” fogalmakat, hogy nemzeti érdek, előrelátás és szakmaiság. A bürokrácia mindeközben “csak a munkáját” végzi és persze minden a szabályok szerint történik, közmegegyezéssel…
Na persze! Ha valóban így lenne, akkor nem fordulna elő, hogy éppen a szabványosításban évek óta dolgozó szakemberek többségének, a tudományos és műszaki kutatóknak kelljen felszólalnia a dilettantizmus és a nyilvánvaló szabálytalanságok ellen, és nem maradna olyan jelentős felhasználói csoport sem, akinek elfogadhatatlan a – közmegegyezés fogalmával köszönőviszonyban sem lévő – szabványosítási folyamat jelenlegi eredménye.
Ez esetben viszont a “felelősség nélküli ország” korszakának mihamarabbi lezárásának szellemében nincs más hátra, mint hogy a szakmai és közéleti nyilvánosság elé kerüljenek a “szabályok”, azok eddigi alkalmazása és a botrányos szabványosítási folyamat felelősei.
(Rovás Infó)
Közlemény
Az ISO/IEC 10646 “Informatika. Egyetemes kódolt írásjel-készlet” [Information technology – Universal Coded Character Set (UCS)] nemzetközi szabványtervezetben szereplő magyar rovásírás-jelkészlet kódolásával kapcsolatos kérdéseket Magyarországon felfokozott érdeklődés kíséri. Sajnálatos módon azonban az tapasztalható, hogy a rovásírás szabványosításának leple alatt az eltérő véleményt képviselő csoportok, céljaik elérése érdekében az MSZT szellemiségétől és munkastílusától idegen, a nemzeti szabványosítás alapelveitől távol álló eszközökkel kísérlik meg a velük egyet nem értőket megfélemlíteni, lejáratni, korábbi, az MSZT-n kívül esett, vélt vagy valós sérelmeiket megtorolni. Szakmai egyeztetés és konszenzuskeresés helyett megpróbálják egymást a rovásírás-szabványosítástól távol tartani, kirekeszteni, megkérdőjelezve egymás hozzáértését, szakmai kompetenciáját, szakmai és emberi tisztességét. Mindezeken túl megnyilatkozásaikban, pillanatnyi céljuk szerint, a tényeket figyelmen kívül hagyva, illetve tisztességtelen módon elferdítve és meghamisítva, megsértik a szabványosító szervezetek érdekeit, rombolják jó hírnevüket és hitelességüket.
A fentiekkel összefüggésben a következőkre hívjuk fel nyomatékosan a figyelmet:
Az MSZT, törvényi felhatalmazás alapján, az európai és nemzetközi szabványügyi szervezetek tagjaként, Magyarországon kizárólagos jogkörrel látja el a nemzeti szabványosítással összefüggő közfeladatokat, messzemenően érvényesítve a közmegegyezés elvét.
A Testület, mint ISO-tag, mindenkor az ISO szabályainak megfelelően jár el a nemzetközi szabványok kidolgozásával kapcsolatban. Jelen nemzetközi szabvány jóváhagyásával összefüggésben is mindenkor az előírásoknak megfelelően meghozott magyar álláspontot továbbítottuk. A jövőben is ezt tesszük.
A leghatározottabban tiltakozunk tehát az ellen, hogy a rovásírással összefüggésben az MSZT nevét – a fentieket meghaladóan – különböző irományokban bármilyen célból, módon és formában akár külföldön, akár belföldön megemlítsék, vagy a Testületre hivatkozzanak. Ennek szellemében, az esetenként név nélkül közzétett, elfogadhatatlan hangvételű, tartalmú és célú írásművekre a jövőben nem kívánunk reagálni, mivel azon túlmenően, hogy az méltatlan a nemzeti szabványosításhoz, a szakmai munkától vonja el a figyelmet és az energiát.
Felkérjük a rovásírásjelek szabványosításával foglalkozó személyeket és szervezeteket, hogy az MSZT-re nem tartozó nézetkülönbségeket más fórumokon, a Testület nevének mellőzésével rendezzék.
Ezúton hívjuk fel a figyelmet arra is, hogy a nemzetközi szabvány jóváhagyásának folyamatában szükséges eljárás megítélése, az ISO/IEC, valamint az MSZT jogköre, illetve hatásköre.
2013. április 22.
Magyar Szabványügyi Testület
(Magyar Szabványügyi Testület – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
