A világ első ma ismert közlekedési rovástábláját Székelykeresztúron a polgármester szereltette le 1990-ben. Változott-e valami az elmúlt két évtizedben? Negyedszázados áttekintés.
A történelem ítélni fog
Majd negyed százada ért véget – alakult át – a romániai nemzeti-kommunista rezsim, mely után az elnyomott magyarság és székelység friss, szabad levegőre vágyott. Hamar rá kellett döbbenie azonban, hogy a múlt szellemisége továbbélt.
Székelykeresztúr fiataljai 1990-ben felállították a máig legelső ismert, bizonyítottan létező rovásos közlekedési táblát, mellyel utat mutattak nemzeti írásunk művelőinak a korszerű használat irányába. Azonban a táblát – mely tulajdonképpen egy jelképes “apróság” volt csak – nem románok, hanem magyarok és székelyek távolíttatták el. A hatalmi torzsalkodásban szerzett pozíciók és az erőfitogtatás minden nemzeti érdeket felülírt.
Netán ma is ismerősen hangzik a történet… ???
Azóta eltelt 23 év és az egykori “indokok” a rovástábla ellen ma már nevetség tárgyát képezik. De még sincs visszaállítva a tábla! Cikksorozatban mutatjuk be az egykori történéseket, melyek folyamata legyen figyelmeztetés mind a táblaállítóknak (nem szabad feladni a küzdelmet), mind a mai rovásellenzőknek (dicstelen cselekedetek nem évülnek el) és várjuk a rovástábla újbóli felállítását!
Erőt is kitartást hozzá!
(Rovás Infó)
Az elbontott székelykeresztúri rovástábla (archív felvétel a Napjaink 1991.03.17 számából)
A Székely Ifjak Fóruma nyílt levele – 1990
A székelykeresztúri Polgármesteri Hivatalhoz
A Székely Ifjak Fóruma – SZIF – szándéknyilatkozatának megfelel?en (székely történelmünk megismerése, hagyományainak ápolása), ez év tavaszán, az akkori Városi Tanács beleegyezésével, a szervezet tagjai székely-rovásírásos helynévtáblákat készítettek és helyeztek el városunk bejáratainál. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket az a tény, hogy Székelyföldön, s?t tudomásunk szerint a világon is egyedülálló ?si írásmódunk ilyen jellegű felhasználása. Nem túlzás azt mondanunk, hogy Székelykeresztúr egyik nevezetességeként is emlegetik (emlegették), s?t egyesek kifejezetten e helynévtáblák kapcsán ismerték és lehet, hogy őrizték meg városunk nevét. Jogosan háborít fel az a tény, hogy a Polgármesteri Hivatal a SZlF, és mi több, a város megkérdezése nélkül, önkényesen, sajátos kommunista módszerrel eltávolította a helynévtáblákat.
Önkéntelenül is felmerül a kérdés: kit sértettek a tábláink és egyáltalán mi volt a bosszantó,esetleg sértő, rovásírásos betűinkben?
Gondoljuk nem árulunk el újat azzal, hogy a rovásírás egyik legrégibb, legautentikusabb örökségünk; még az Őshazáböl hozták magukkal elődeink.
Vagy talán az a gond, hogy alátámasztja a Vatra vádját ázsiai származásunkat illet?en?
Székelységünket még az áldatlan emlékezetű korszak is elismerte; bizonyság erre, hogy Hargita Megye kommunista címerében a Nap és a Hold is szerepelt, ezek pedig köztudottan a székelység jelképei. Egyébként bizonyitható, hogy Ceausescu idejében a rovásirás iskolai tananyag volt – lehetett. Az 1990-ben kiadott V. osztályos Magyar nyelv és irodalom tankönyv – szerkesztői között Sütő Andrással – (Editura didactica si pedagogica Bucuresti) 189. oldalán megtalálható a székely-rovásirásos ábécé, a 181. oldalon pedig az énlaki felirat képe.
Jószándékú cselekedetünk ily módon való semmibevétele eszünkbe juttatja: rombolni mindig könnyebb, mint létrehozni valamit. Vajon ez a táblalevétel egy folyamat kezdetét jelentené? Ezek után várható az énlaki felirat megsemmisitése, a malomfalvi székelykapuk lerombolása, temetőink rovásirásos kopjafáinak ledöntése, a Székely Himnusz újrabetiltása, mondáink, népmeséínk index alá tétele, Urbán Balázs, Tamási Áron nevének törlése, a szejkefürdői, farkaslaki és agyagfalvi emlékművek lerombolása, a Siculus Rendezvények betiltása?
Netán egy újabb SICULICIDIUMnak nézünk elébe? Vajon városunk nevéből újra törlik a “SZÉKELY”-t és ismét csak CRISTUR-ként szabad majd emlegetni? Talán túl drámainak tűnnek a kérdések, de emlékezzünk, valami hasonlókért már aggódtunk, és kérdjük, mi is volt az az “apróság” amellyel akkor kezdődött?
Nem az ilyen “apróságokban” való fokozatos meghátrálás tett mind kiszolgáltatottabbá? Jóhiszemű és aggódó emberként tettük fel ezeket a kérdéseket. Számunkra, és bízunk benne még sokak számára, az emlitett “apróságok? igencsak fontosak. És gondolkozzunk, hisz újabban sokan töprengenek ezen – azok, akik itt hagytak vagy elhagyni készülnek otthonuk, többek között ezeket az “apróságokat”igyekeznek újra megtalálni valahol?
December után, az olyigen várt gazdasági fellendülést is megelőzve, éppen annak örvendtünk nagyon, hogy visszaszerezhettünk mindent, amit elrabolták tőlünk, hogy beleszólhattunk abba a vitába, amelyben sorsunkról döntenek. Nézetünk szerint nem lehet senki szemében piros posztó az emlitett helynévtábla. Még a legrosszabb szándékúról sem feltételezhetjük, hogy nemzeti büszkeséget sértő jelleget fedezhetett volna fel benne, következésképp nem gondolhatunk arra, hogy eltávolítása felsőbb utasítás következménye lenne. Többek véleménye szerint esztétikailag sem elmarasztalható, a közúti forgalmat nem befolyásolta, mitöbb, idegenforgalmi érdekessége lett városunknak.
Követeljük a táblák visszahelyezését! Kérjük az ideiglenes eltávolítás alapos indoklását! Kérésünk alátámasztása érdekében aláírás gyűjtést szervezünk. Jelen beadvány egy-egy másolatát elküldtük a legolvasottabb lapokhoz és folyóiratokhoz.
Székelykeresztúr, 1990.XI.6.
Aláirók: Barabás István, Bartha Miklós, Borsos Tibor, Bedő Attila, ifj.Dobos Albert, ifj.Gagyi Vencel, Hegyi József, Kiss József, Major Lajos, Soó István
Megjegyzés: Lapzártáig (1990. nov. 18.) a Polgármesteri Hivatal nem válaszolt jelen nyilt levélre. November 19-én reggel átadták a SZIF-nek a válaszukat tartalmazó irást.
(a történet folytatódik)
(Rovás Infó – eredeti cikk: Libisch Győző, Napjaink 1991.03.17)
Kapcsolódó cikkek:
