Forrai Sándor neve mögé bújva zajlik az elnevezési bozótharc: a Demokrata cikkírói a székely-magyar rovást újabban ómagyar írásnak nevezik. Vagy nem is annak…?
Előzmények
A rovás szabványosításában anyagilag érdekelt külföldi szabvány-aktivisták a kihalt írásokra jellemző elnevezéssel, Old-Hungariannak írják le írásunk nevét. Ennek a kifejezésnek a magyar tükörfordítása lehetne akár az Ómagyar is. Azonban szabványosítási szakkifejezésről lévén szó, a helyes fordítás: Kihalt magyar! (… és ez nem véletlen)
Részleges sikerként elkönyvelhetjük ugyan, hogy az ISO 10646-ban zajló szabványosításban most éppen (!) már csak “Hungarian” az írásunk neve, köszönhetően a 2012. október 22-ei thaiföldi ülésen született javaslatnak (N4374). De ez ne tévesszen meg senkit, hiszen az írások nevéről külön szabvány rendelkezik – ez az ISO 15924 -, ahol írásunk neve még durvább hungarofób támadás áldozataként “kihalt magyar rúna”.
Ebben az ügyben a szabványgazda (ugyanaz a Michael Everson, aki Szabolcs Szelp társával együtt a másik rovásellenes szabványt is jegyzi), mindenféle előzetes értesítés nélkül 2012. október 16-án (a thaföldi ülés előtt egy héttel!) önkényesen megváltoztatta írásunk nevét Old Hungarianról – kapaszkodjunk meg – Old Hungarian (Hungarian Runic)-ra (lásd: kódváltozások oldalát). A lépések mögött nem csak egy szabványosítási mutyi anyagi érdekeltsége rejlik, hanem egy tudatos germánosítás-rúnásítás, amelyre hivatkozva nemzetközileg is lehet majd nácizni a rovásműveltséget, illetve a rovótársadalmat, azon keresztül a magyar nemzetet és Magyarországot.
A költői kérdés csupán az, miért Thaiföldön, vagy éppen Dublinban és miért idegenek döntenek az írásunk nevéről, technikai szabványáról? Miért tesznek meg mindent, a magyar kutatók, szakemberek és a tudományos élet képviselői álláspontjának elhallgattatásáért? Miért akarják kiirtani a rovás nevet és a székely népnevet az írásból?
S a valódi kérdés, hogy meddig tűrjük mindezt…?
Demokrata a “Rovás” ellen
Azonban vegyük elő még egyszer ezt az idézett thaiföldi jegyzőkönyvet (N4374), s láthatjuk, miért erőlteti a Demokrata az “ómagyar-t”, ami egyértelműen a külföldi szabványlobbi kedvenc (és alapjában hibás) kifejezése.
“A bizottság megfontolta a “Rovas” név használatát. Hosszas tárgyalást követően megállapították, hogy mivel egy csoport ragaszkodik hozzá, hogy az írás neve “Rovas” legyen, míg egy másik ragaszkodik hozzá, hogy az írás neve ne “Rovas” legyen, a kifejezést félre kell tenni, mint lehetséges nevet, mert nyilvánvaló, hogy nem érhető el vele konszenzus.”
A fenti jegyzőkönyvidézet világossá teszi, hogy a Demokratában cikkező Szakács Gábor és Friedrich Klára azokhoz tartozik, akik NEM akarják, hogy az írásunk neve rovás legyen. Helyette az amatőr tükörfordítás “ómagyar” mantrázásával a “kihalt magyart” és a “magyar rúnát” támogatják. Ugyanez elmondható a Magyarok Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége által az MSZT-be összetoborzott stróman cégekre, magánvállalkozókra is. Ezek a névkölcsönző szereplők többnyire rovással soha nem foglalkoztak, rovásos tartalmat nem állítottak elő, de biankó szavazatukkal a rúnásító külföldi szabványlobbistákat támogatják.
Tehát itt tartunk ma, hogy a magyarságért (?) látszólag nagy dirrel-durral ügyködők a “rovás” név és a székely népnév ellen lépnek fel.
És hogy kerül a képbe Forrai Sándor?
Forrai Sándor nevének mai (fel)használói a rováskutató képe fölé odaírják azt is, amit Forrai soha nem vallott, s amit könyveiben sehol sem találunk: “Ómagyar” írás. A valóságban Forrai “magyar rovásírásnak” nevezte nemzeti írásunkat…
“A magyar jövő alapja, a világ jelenleg ismert legrégibb írásműveltsége a rovás-, más néven ómagyar írás, amelynek felélesztésében, terjesztésében vállalt meghatározó szerepet az idén száz éve született Forrai Sándor.” (Demokrata, 2013. február 20. A cikket Friedrich Klára és Szakács Gábor közösen jegyzik)
A nyelvészek álláspontjáról külön cikk készült – vajon mit is takar a valójában a szaknyelvben az ómagyar fogalom?
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
