Kultúraváltás jele: a rovás

alt

A Galamus honlapja megszűnt (?), de balliberális íróik továbbra is rettegnek az aktuális kultúrpolitikától. Huszár Ágnes nem olvasta Forrai lektorált könyveit, csak a követőikét…

 

 

A kultúraváltás szükségessége

Az elmúlt hónapok során bárhol mondott is beszédet Balog Zoltán EMMI-miniszter, mindig megemlítette a kultúraváltás szükségességét. Az egészségügyben, a közoktatás és a felsőoktatás területén nyilván sok változtatnivaló akad. A miniszter szóhasználata azonban ennél többre utal. Dermesztő pontossággal kinyilvánítja a kormány szándékát a gyökeres ?váltás?-ra. Amelynek a hátterében egy monolitikus kultúraszemléletet áll. Ami volt, azt minden elemében elvetjük, ?végképp eltöröljük?, aztán jön az új, a miénk.

Az elmúlt hónapok, napok azt bizonyították, hogy Balog Zoltán komolyan gondolja a kultúraváltást. Nemcsak a közoktatás és a honi egészségügy ?kultúrájának? gyökeres átalakítását tervezi és szervezi, hanem a magyarországi – nemzeti – kultúra egészét is új alapokra kívánja helyezni. Pontosabban fogalmazva, ő és tanácsadói köre mondja meg, mi maradhat, mi tekinthető ?nemzeti?-nek.
(…)
Most változni látszik a helyzet. Az egyes tudományos témák kutathatóságát, a kutatás értelmét és célját eddig főleg a Jobbikhoz kötődő csoportok tematizálták. Mindenekelőtt a magyar őstörténettel, a finnugor örökséggel, a ?halzsíros rokonsággal? kapcsolatban szólaltak fel. Követelték a török (sumér, japán, szíriuszi stb.) rokonságelmélet hivatalossá emelését, saját ?kutatóik? elismerését. Az ő szubkulturális szinten kiélt játékaikhoz tartozott az úgynevezett ?székely rovásírás? terjesztése – helységnévtáblákon és templomfalakon olvasható imákon.

A rovás(írás)os szövegemlékek kutatását egyébként évtizedek óta végzik egyetemi kutatócsoportok, nemzetközileg is elismert kutatók. (Lásd pl. Sándor Klára [szerk.]: Rovásírás a Kárpát-medencében. Szeged: József Attila Tudományegyetem, 1992.)

Az iskolákban, baráti csoportokban és egyéb helyeken tartott rovásírás-oktatásnak kevés köze van a tudományosan megbízható módon feltárt leletekhez. Sokkal több ahhoz a délibábos fantáziáláshoz, amely saját népünk kivételes képességeiről, isteni, földönkívüli eredetéről és hasonlókról keres magának ?bizonyítékokat?. Mivel ilyenekkel a tudomány nem szolgál, nem is szolgálhat, az illető szubkultúra tetszése szerint fabrikál magának. A dicső magyar múlt ködébe révedők pedig a tudomány embereit nemzetárulóknak, ellenséges csoportok (komcsik, zsidók stb.) ügynökeinek tüntetik fel. Mindez eddig a hivatalos diskurzuson kívül történt.

A gyökeres ?kultúraváltás? jeleként most viszont Magyar Örökség-díjjal tüntetik ki Forrai Sándort, a székely-magyar rovásírás délibábos kutatóját. A díj átadásakor laudációt mond a hasonló szellemiségű Friedrich Klára. Ezzel a kitüntetéssel a magyar hivatalosság állást foglalt egy tudományos kérdésben, mégpedig az ellenőrizhető bizonyítékokkal dolgozó kutatás, ennek képviselői és az egész szakmai konszenzus ellenében.

(…)

Így zajlik hát a kultúraváltás az Úr 2013. esztendejében Balog Zoltán református lelkipásztor és miniszter szándékából és akaratából.

Szerző: Huszár Ágnes (Galamus-csoport)

(diogenesclub.blog.hu – eredeti cikk)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share