Forrai Sándor szerint az írástörténetnek két bölcsője van: a Kárpát-medence és a Közel-kelet, Mezopotámia központtal. Ezt a ma Forrai nevét használók sem akarják tudni…
Életmű
Forrai Sándor munkássága a székely-magyar rovással kapcsolatban az alábbi négy fő pont mentén foglalható össze:
- Közel-keleti eredet elmélete: Forrai Sándor két kutatási területet vett számba. Nem véletlen, hogy első önálló könyvét a tudományosság kritériumának megfelelően lektorálták (dr. Erdélyi István, dr. Vásáry István). Az “Egy botra rótt középkori székely kalendárium és egyéb rovásírásos emlékeink” (1984) pontosan kimutatja – a székely-magyar rovás kapcsolatát a különböző keleti írásrendszerekkel.
- Kárpát-medencei eredet elmélete: Forrai Sándor ugyanakkor vizsgálta a Kárpát-medencei írásos emlékeket (Tatárlakai lelet), amely alapján ősi, írásbeliséggel rendelkező nép létének gondolata megszületett a Kárpát-medencében.
- Gyorsírás és a rovás kapcsolata: A fenti két témakörön kivül Forrai Sándor a gyors- és gépírás szakértője volt, amelynek felderítette azok párhuzamait a székely-magyar rövidítéses rovásban.
- A rovás népszerűsítése: Forrai viszonylag későn véglegesítette saját, mai oktatási célzattal összeállított rovás-ábécéjét, amellyel úttörő – de nem kizárólagos – szerepet vállalt a rovás népszerűsítésében.
Forrai édesapja a Turán-mozgalom tagja volt, a kutató valószínűleg így ismerte az 1940-es évek rovásmozgalmait, rovásos levelezőlapjait, újságjait, rovásábécéit (Magyar Adorján, Verpeléti Kiss Dezső) – s ezek alapján újra felvette a fonalat, ami a második világháborúval egy időre megszakadt.
A második pontban körülírt érdeklődésének nyomán mára Forrai az Kárpát őshaza-elméletet vallók egyik hivatkozási alapja lett, akik megfeledkeznek Forrai tudományos szintű egyéb kutatásairól. Ez szerencsétlenül befolyásolja ma a rovás megítélését és fejlődését, hiszen a Kárpát-medencei őshaza elméletet az 1995-ben összeállított rovásábécével összegyúrva Forrai mai felületes követői azt hiszik – vagy legalább is hirdetik-, hogy az valami “ős rovásírás-ábécé”, ami kizárólagosságot élvez minden mással szemben. Így, e téves gondolatok alapján az élő rovás történeti fejlődését is tagadják.
Szabványosítás
Az 1998-ban elkezdődött, de valójában csak 2008 óta zajló Unicode szabványosítási folyamatban a külföldi szabványosítási szervezetek soha nem vették figyelembe a valódi magyar szakemberek véleményét, javaslatát. Forrai Sándor ábécéjét ugyan felhasználják egyesek, de széleskörű kutatási eredményeit teljesen figyelmen kívül hagyják. Így az a furcsa és kivülálló számára felfoghatatlan helyzet állt elő, hogy az 1995-ös (tehát az akkori korszerű mindennapi oktatásra használt) Forrai-féle rovásábécé maszkja mögött maga Forrai Sándor kutatási eredményei ellen dolgoznak a külföldi szabványosítók és hazai támogatóik.
Nem veszik még azt a fáradságot sem, hogy kinyissák a már idézett 1984-es Forrai könyvet, mely szerint a nagyszentmiklósi kincs jeleit éppúgy a magyar íráskultúra örökségnek részeként kell tekinteni, mint a többi későbbi emléket. Forrai Sándor lényeges állításai e jelkészletről:
- Ezért inkább beszélhetünk Szkíta-türk-magyar írásról. (151. o.)
- A szkíta írás sem lehet valamiféle önálló írás. Eredetét szintén a főníciai forrásnál kell keresni. (136. o.)
- Olyan kép tárul elénk, amelyben a magyar rovásírás eredete és kapcsolatai időben sokkal távolabbra nyúlnak, térben sokkal nagyobb területre terjednek, mint gondolhattuk volna. (13-26, o.)
Íme, a Forrai Sándor által összeállított jelkészlet, amiről mai követői – nevének felhasználói – nem hajlandóak tudomást venni, sőt a rovás szabványosítási folyamatából, s így a magyar kulturáis örökségből is ki akarják zárni:
A nagyszentmiklósi kincs jelkészlete (Forrai Sándor, 1984)
Magyar Örökség Díj
Az idei Magyar Örökség díjazottak közé bekerült Forrai Sándor is, amellyel méltán került munkássága az őt megillető helyre. Itt lényeges hangsúlyozni, hogy a Magyar Örökség és Európa Egyesület a “székely-magyar rovásírás-kutatói munkásságának” ítélte a Magyar Örökség kitüntető címet, nem pedig mai követőinek – neve használóinak, akik nemzeti írásunkat az 1995-ös Forrai ábécé táblázatával “kihalt magyar rúna” néven igyekeznek tudománytalan korlátok közé szorítani.
Forrai kutatási eredményei összeségének figyelmebevétele nélkül a kutatás, a korszerű használat és szabványosítás továbbra sem képzelhető el, ahogy a kutató itt bemutatott 1984-es könyvének részletei is bizonyítják.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
