Rovásos türk emlékhelyek történetét, az áldozati szertartások menetét kutatják mongol és török régészek és történészek.
Őseink emlékhelyei
A magyar őstörténet iránt érdeklődők közül nagyon sokan hallottak már a híres mongóliai türk rovásemlékekről, de az ott gyakorolt ősi táltoskultuszokról már kevésbé. Érdemes utánajárni, hogy mi célt szolgált ez a kora középkori emlékmű.
Korai adatok
A régészeknek eddig még nem sikerült megtalálni az ázsiai vagy keleti hunok ősi fővárosát, ezért az ott gyakorolt kultuszokról is jórészt csak a kínai krónikák beszámolóira hagyatkozhatunk. A Kr. e. 2. században összeállított Történeti Feljegyzések (Si Csi) című mű leírja, hogy a hunok minden májusban összegyűlnek és áldozatot mutatnak be az ősök szellemének.
Arról, hogy ott milyen áldozati felajánlások történtek, nem esett szó, de a mongol régészek és történészek úgy vélik, hogy hasonlót gyakorolhattak a hunok utódainak számító türkök, akik a 6-8. század között uralták Belső-és Közép-Ázsia nagy részét.
A hunokig visszanyúló ősi ceremónia az ordoszi Dzsingisz kán emlékhelyén átvészelte az évszázadokat, ott még ma is a régi táltoshit szerint végzik a felajánlásokat a nagykán szellemének, valamint az égnek és a földnek. Ezért aki ellátogat oda, megismerheti, hogyan zajlottak az ünnepek és a felajánlások.
A türk áldozóhely
A türkök Mongólia szívében alakították ki székhelyüket, közel az egykori hun királysírokhoz. Elképzelhető, hogy a kagánjaiknak szentelt kultuszközpontok is egykori elődeik szent helyei mellé települtek. Mongóliában sok, türknek azonosított áldozati központ maradt fent, csak az elmúlt húsz évben 130 ilyet találtak meg a régészek. Az egyikről a 7. század közepén a Pej-si kínai forrás is beszámolt.
Eszerint a sírok tetején oszlopot állítottak fel, majd köré templomot emeltek, belül elhelyezték az elhunyt képét és leghíresebb tetteit is ábrázolták. Megölt ellenségei után egy követ helyeztek el a sír mellé. Így sokszor száz, de van, hogy ezer kő is hever a környéken. A leírás néhány tévedést tartalmaz, az áldozati templomokban nem voltak sírok, ott csak a nagy hősökre és uralkodókra emlékeztek. A templomokban nemcsak képeket, hanem szobrokat is elhelyeztek, melyek átvészelték az évszázadokat.
Bilge kagán emlékére
Talán nemzetközileg a legismertebb és legalaposabban feltárt áldozati központ Bilge kagán temploma volt, a mongóliai Höső Cajdam nevű helyen, ahol kétnyelvű, kínai és türk nyelvű rovásfeliratos sztélé örökítette meg a nagy uralkodó tetteit. 2000 és 2005 között közös török-mongol régészeti expedíció tárta fel a környéket és kiderült, hogy az elhunyt kánnak emelt szentélyt alaposan megtervezték és felépítették.
Az egyedülálló rovásírásos sztéléket és az ott heverő szobrokat korábban magas sárfal vette körül, azon kívül pedig 2 méter széles árok húzódott, mely távol tartotta a betolakodókat. A bejáratot két kő kosszobor védte. Belül szépen faragott kőládák sorakoztak, azon végezték el az évszakonkénti áldozatokat az isteneknek és az elhunyt uralkodók szellemének. (A legtöbb áldozati ünnep megegyezhet a régi magyar pásztorünnepekkel.) A templomban felállították az uralkodó szobrát, ezen kívül még számos emlékmű, például az uralkodó segítőinek, hadvezéreinek szentelt kőszobor magasodott a helyszínen. A rovásírásos emlékeket tartalmazó sztélé a hosszú életet jelképező teknős hátán állt.
Turul és szarvas
Bilge kagán áldozati központjának feltárása közben értékes kincsre bukkantak. A legszebb darab egy aranydiadém volt, melyen kiterjesztett szárnyú madarat ábrázoltak. Előkerültek áldozati csészék, egyéb edények, de találtak összetört vagy szándékosan megrongált, nemesfémből készült tárgyakat, csodaszarvas figurákat. A kutatók szerint a rongálás szándékosan történt, a táltoshit szerint a másvilágra küldött tárgyakat el kellett égetni vagy össze kellett törni, hogy célba érjenek.
(OB – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
