Egyre több nemzeti közösség ébred rá a kulturális gyarmatosítás veszélyeire. Ők megvédik írásuk minden betűjét, ellentétben Magyarországgal.
Nyelvében él a nemzet
A nyelv pedig nagyobb részt írásában él. Minél pontosabb, és minél több lehetőséget biztosít a kifejezés gazdagságára, annál erősebb az írás. Ezért foglalkozik a nyelv és írás védelmével komoly állami intézmények sora sok szerencsés országban, Kazahsztántól Lengyelországig.
Ezzel szemben magyarországon a saját nemzeti írás ügye az elmúlt 23 évben még éppen hogy csak átkerült a nyíltan TILTOTT (Aczél György-i) kategóriából a burkoltan gátolt és rendszeresen elhallgatott, TŰRT kategóriába. A székely-magyar rovásnak még a nevét sem merte említeni az új Alaptörvény, a NAT, vagy a Hungarikum-törvény. A hivatalos kormányzat és a közélet még mindig pironkodva kerüli a kérdéskört, s a tesze-toszaság közben a korszerű mindennapi használat alapfeltételét jelentő nemzetközi karakter-szabványt osztrák–amerikai megélhetési szabványlobbisták, hazai politikai kalandorok és botcsinálta rovás guruk igyekeznek félresiklatni, ősi és újkori rovásjeleink használatát meggátolni.
Ideje vigyázó szemünket Varsóra vetni!
Kampányt indítottak a hagyományos lengyel betűkészlet megmentéséért
A teljes lengyel betűkészlet és írásmód megőrzését célzó kampányt indítottak útjára helyi nyelvszakértők, arra hivatkozva, hogy a lengyel ábécé egyes karakterein található diakritikus jelek – éles ékezet, felső pont és a jobb farok (ogonek) – egyre inkább a feledés homályába merülnek a gyorsaság és az informatika jelentette nyomás hatására.
A kezdeményezést az állami irányítású Lengyel Nyelvtanács indította útjára az Anyanyelv Nemzetközi Napja alkalmából. A szakemberek érvelése szerint a lengyel nyelvnek szüksége van diakritikus jeleire, mivel azok hiányában elveszhet a szó jelentésének egy része és kiejtése is sérülhet. A számítógép- és telefonbillentyűzeteken a felhasználók csak több lépéssel tudnak eljutni a lengyel nyelvben használt karakterekhez, ezért időhatékonyság céljából a lengyelek gyakran elhagyják a mellékjeleket, emiatt azonban sokszor találgatniuk kell a kapott üzenetek jelentését. A jelenség az orosz és a román nyelv esetében is megfigyelhető.
Jerzy Bralczyk nyelvész szerint a diakritikus jelek fontos jelentést hordoznak és gazdagítják a beszédet. Mint elmondta, a lengyel nyelvre ma már komoly fenyegetést jelent a betűkészletében lévő speciális karakterek gyakori elhagyása.
Az “a” és “e” betűk melletti jobb farok (ogonek) nazálissá; az “s”, “c” és “n” feletti éles ékezet lágyabbá teszi a hangzást; a ferdén áthúzott “l” betű kiejtése az angol “w”-jéhez hasonlít, míg a “z” fölé helyezett pont a fémfúró zúgásához hasonló hangzást kíván – magyarázta a szakember. A los lengyelül annyit tesz, végzet, ám ha ferdén áthúzzuk az “l” betűt és éles ékezetet teszünk a “s” fölé, akkor a jelentés rénszarvasra változik.
A lengyelül tudó külföldiek szerint a diakritikus jelek a nyelv nehézségét jelzik, és a nyelvtan, valamint a szókészlet bonyolultságához is hozzájárulnak.
(Rovás Infó – MTI)
Kapcsolódó cikkek:
