Újra egy ballib zsengécske olvasható a magyar jelképek gyalázásával. A rovás már állandó eleme ennek a műfajnak.
Tömény hungarofóbia
A magyar jelképek és műveltség részei – így a rovás – ellen való ballib fröcsögés már szinte jól is esik, miután az elmúlt hónapok rovó-közélete a nemzeti színre festett rovásellenzőktől és az idegen rovásszabvány hazai szekértolóitól volt hangos.
A bolgárgyörgy-fióka naplóíró (Török Mónika) színvonaltalansága kifejezetten bizakodásra ad okot: ezek már csak ennyire képesek.
Hogyan neveljünk szélsőjobbos gyereket?
Nem kis kihívás, nem könnyű feladat. Mi magunk, ugye, hosszú évek nehéz munkájával jutottunk el odáig, hogy végre ott a fal, annál jobbra már nincs.
Na de hogy a gyerek. Azt ki kéne még kupálni. Lóból már nem szophat, bassza meg az elmúltnyolcév. Bölcsibe, oviba is kell vinni.
Mondjuk meg tehát neki, hogy hiába olyan jó fej a Ferkó, az egy büdös cigány, az olyanokkal mi nem állunk szóba. Kicsit sír majd, de attól erősödik a tüdeje.
A Fannival sem játszunk, mert az meg egy tetűhintás zsidófattyú. A Márkó meg büdöslábú szlovák. A másik meg román, feketeseggű. A gyerek tehát ellesz az óvoda sarkában egyedül, de legalább nem keveredik a koszosok közé.
Otthon tévénézés helyett sms-eket írunk rovásírással az egyszerhasználatos mobilunkon, kalapáccsal. Alvás előtt Wass Albertet olvassunk fel, de csak ha elég kegyetlenek vagyunk.
Aztán eljő az idő, és a mi kis pici szemünk fénye iskolába megyen.
Hát, nagyon nehéz tartani a mérlegformát, mert egy csomó szemétség jön be. Először is a latin ábécé. Meg az arab számok. Szerencsére van hittan, bár azt, hogy hogyan hozzuk össze a csodaszarvast az újszövetséggel, még ki kell dolgozni.
Nő az ebadta, haverkodna, csajozna/pasizna. Szerencsére itt vagyunk. Idejében meg tudjuk neki mondani, hogy kezeket a takaró fölé, és hogy nem állunk össze mindenféle jöttmenttel. Csak a magunk fajtájával. Vagyunk vagy hárman is az országban!
Megtanítjuk lovagolni. Akkor is, ha nem akar. Olyan nincs. Mindenki lóra született és turulba. Ez a mi országunk, mindenki más csak ingyenél benne, hogy rohadnának meg.
Én, mint derék mélymagyar, tudom, mi kell a gyereknek. De ne pofázzon vissza, mert eljár a kezem, tudjuk a rendet.
Tiszteld apádat, anyádat. Ja, hogy ez az ószövetség? Akkor is.
Megy a gyerek középiskolába. Persze ott is sok a proli, a miszlik. Ha jól csináljuk, a gyerek tisztán tartja magát, füves cigit nem szív, sört nem iszik, legfeljebb gombát fogyaszt, mert az olyan ősi.
Mindenképpen tájékoztatni kell őt arról, hogy a Misike csak azért nem bukott meg matekból, mert zsidó. Viszont nem tud hátrafelé nyilazni,
Kikerül a munkaerőpiacra. Naná, hogy a sok buzi zsidó nem veszi fel, pedig szépen beszéli a magyart. Innentől persze levesszük a kezünket róla, nyilazni, lovagolni már tudsz, bárkit utálni is – oldd meg, ez a világ rendje.
Az unokát majd a nyereg alatt puhítva hozd.
(Török Mónika – blog.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
