Carolyn Yohn riportja a rováskutatásról decemberben jelent meg angol nyelven. Elkészült a magyar fordítás is.
A proli értelmiség-ellenesség
Az utóbbi időben az internet adta lehetőséggel élve a képzettség és végzettség nélküli önjelölt “őstörténeti és írástörténei tudósok és szakértők” már nem csak az MTA, vagy a kulturális kormányzat, vagy éppen a Magyar Szabványügyi Testület ellen támadnak. A legtöbbször felsőfokú végzettségnek (egyetem, főiskola) és tudományos munkavégzési tapasztalatnak is híján lévő okoskodók – teljesítmény, tudás, vagy beállítottságtól függetlenül – általában mindenkit ócsárolnak, akik olyan “idegen és érthetetlen” címekkel rendelkeznek” mint PhD, doktor, docens, kandidátus… 🙂
Éppen ezért fontos a rovótársadalom számára, hogy a botcsinálta “szakemberek” hagymázos meséi és összeesküvéselméletei mellett figyelmet fordítsanak a valódi tudományos élet örvendetesen szaporodó rovással kapcsolatos eredményeire.
Interjú egy szakértővel: Dr. Hosszú Gábor (eredeti cikk)
Dr. Hosszú Gábor 1963-ban született Budapesten. 1985-ben végezte el a Budapesti Műszaki Egyetemet (mai neve: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). Ezután a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának ösztöndíjasa volt három évig, majd 1990-től a BME Elektronikus Eszközök Tanszékén tanít, jelenleg mint docens (Associate Professor). Szerzője négy könyvnek (az egyiknél társszerző) és számos könyvfejezetnek, valamint több száz tudományos cikke jelent meg. Fő kutatási területe az elektronikai és az informatikai modellezés, az internetes kommunikáció valamint a számítógépes paleográfia.
2010-ben jogászi diplomát szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán, ahol a jeles eredménnyel megvédte diplomamunkáját, mely egy 18. századi székely-magyar rovással készült jogi szöveg jogi szempontból történő ellenőrzése, eredetiségének igazolása volt.
Mi pontosan a rovás és mikortól használták?
A rovás (angolul Rovas (r-o-v-a-sh)) egy írásrendszer, melyet a magyarok és a velük rokon népek használtak évszázadokon át. A legkorábbi emlékek, amelyek biztosan rovással készültek és az olvasatuk is ismert, a 7. századból valók. De egészen biztosan már sokkal korábban is használtak rovásbetűket
A Heritage of Scribes című könyvében azt állítja, hogy valójában három különálló rovás típus van. Melyek ezek, és melyik a legelterjedtebb?
A rovás három fő ága a következő: székely-magyar rovás, Kárpát-medencei rovás és steppei rovás. Ezek közül a legismertebb a székely-magyar rovás (Szekely-Hungarian Rovas), amelynek legkorábbi ismert emléke Kr. u. 900 körül készült és maga az írás azóta folyamatosan használatban van. A 19. századig a székely-magyar rovást lényegében szinte csak a székelyek használták, akik a keleti határok őrzői voltak a Magyar Királyságban. A rovás fennmaradása szerintem annak köszönhető, hogy a székelyek keresztény imádságokat és a keresztény vallás előírásait, ünnepeit jegyezték fel vele, így a rovás használatának évszázadokon keresztül volt célja, funkciója. A 15. századtól a latin betűs írásbeliség egyre jobban elterjedt, továbbá egyre alkalmasabbá vált a magyar nyelv lejegyzésére, így fokozatosan csökkent a székely-magyar rovás jelentősége a napi használatban.
Azonban ezzel egyidejűleg a rovás a székelyek számára egy identitásjelző szimbólummá is vált, ami erősítette a használat iránti igényt. Jelenleg a székelyek a Kárpát-medence (Carpathian Basin) délkeleti részén élnek (Székelyföld), ami egyben Erdély délkeleti része és ma Romániában található. A 19. századtól a székely-magyar rovás elterjedt az egész magyar nyelvterületen. A székely-magyar rovásnak számos változata alakult ki a századok folyamán, de azért a fő jellegzetességeikben azonosak ezek a változatok.
A rovás másik fő ága a Kárpát-medencei rovás (Carpathian Basin Rovas). Ezt a Kárpát-medencében használták a 7. századtól a 11. századig. Véleményem szerint ebből vált ki fokozatos elkülönüléssel a székely-magyar rovás. A Kárpát-medencei rovás a 11. században feledésbe ment, de pár éve egy kis felhasználói csoport újjáélesztette. Eredetileg a Kárpát-medencei rovást a Kárpát-medencében lévő avar államban használhatták. Ezt az államot Avar Kaganátusként ismerik, bár sokak szerint az a 7. század közepétől inkább egy onogurok vezette kaganátus volt. A 8. század végén Nagy Károly frank császár támadása következtében ez a kaganátus összeomlott és ezután a Kárpát-medencei rovás fokozatosan elvesztette önálló használatát.
A rovás harmadik ága, a steppei rovás, amelynek írásemlékeit az egész eurázsiai steppén megtalálhatjuk. Ez az írás véleményem szerint a proto-rovás és a korai steppei írások keveredéséből jött létre. A legtöbb emléke a Kazár Kaganátus hajdani területén található, ezért néha kazáriai rovásnak is nevezik. A steppei rovás utolsó használatáról egy, a hajdani Volgai Bulgária területén állott Bilyar nevű város helyén talált feliratos kulacsdarab tanúskodik, amely vagy a 11. századból vagy a 13. századból való.
Mind a három rovási ábécé valahogyan az arámhoz kötődik. Mi a kapcsolat? Miért volt ilyen befolyása az arámnak a korai magyar írásra?
A rovás eredetét tekintve az utóbbi évtizedek hoztak áttörést, amióta egyre több rovásfeliratos régészeti lelet került elő és egy jelentős részüket sikerült megfejteni. Magam 2008 óta veszek részt intenzíven a paleográfiai kutatásban. Ennek során kidolgoztam egy összehasonlító eljárást az egyes grafémák származásának igazolására, amely az egy-egy leszármazási vonalba tartozó grafémák betűalakjai (glyph) topológiai eltérésének a minimalizásán alapul. Így sikerült a rovásbetűk leszármazására egy átfogó modellt kidolgozni, ezt neveztem el Rovás Atlasznak (megtalálható a Heritage of Scribes könyvben). Ebből a Rovás Atlaszból kiderül, hogy a rovásra hatással voltak a kisázsiai írások, a korai arám, a Közép-Ázsiában használatos károsti írás, de a legnagyobb hatással a birodalmi arám volt, amely az Óperzsa Biroodalom területén alakult ki, és az egész birodalomban használt – gyakorlatilag szabvány – írás volt.
Valószínűleg a Kelet-Európában lévő szkíták vették át a föníciai, kisázsiai ill. a korai arám írás egyes betűit a Kr. e. 7. század után valamikor, majd Kr. e. a 2. században Közép-Ázsiában a jüecsik (más néven: kusánok vagy tokhárok) vették át a birodalmi arám írást. Az utóbbiak által használt – a modellezésből kiadódó írást neveztem el korai steppei (Early Steppean script) írásnak. Ezt az írást hozhatta magával az ász nép (a jelenlegi jászok ősei) Európába és a Fekete tengertől északra, majd az ott korábban a szkíták, illetve a szarmaták és alánok által használt írással keveredve alakulhatott ki a ma még szintén csak rekonstruált proto-rovás írás. Az 5. században megjelentek a türk nyelvet beszélő onogurok, akik már szinte biztosan használták a proto-rovást.
A rovásbetűk között található néhány, amely nem vezethető le semmilyen föníciai eredetű írásból, ezeket – jobb elnevezés hiányában egyelőre – türk képjeleknek (ideogrammáknak) nevezzük. Ezeknek a képjeleknek az eredetét teljes bizonyossággal nem ismerjük.
Visszatérve a rovás fejlődéséhez, a 7. században az onogurok birodalma öt felé szakadt, s egy részük a Kárpát-medencébe vonult. Innen kezdődik valószínűleg a Kárpát-medencei rovás története. Ettől az időtől kezdve az arám írások ugyanis már nem hatottak a rovásra. A 7. századtól kezdve számos írásemlék maradt fenn a Kárpát-medencéből, melyeknek csak kisebb része onogur nyelvű, a többsége már magyarul olvasható. Az eurázsiai steppén fennmaradt, eddig megfejtett írásemlékek alán, onogur és köztörök nyelvűek. A Kárpát-medencétől keletre lévő Eurázsiai steppén pedig a proto-rovás utóda, a steppei rovás került használatba.
A Kárpát-medencében a 8. században, még az Avar Kaganátus fennállása idején nyugatról kiindulva megkezdődött egy keresztény térítés és minden jel szerint a keresztény hittérítők egy része néhány évtizedig használhatta a Kárpát-medencei rovást – legalábbis annak egy változatát. Ez lehetett a székely-magyar rovás őse. A már legalább részben megkeresztelt népesség kulturálisan valószínűleg sajátos önazonosságú csoporttá válhatott. Ezt az elkülönülést csak erősíthette, hogy a 8. század végén a Kárpát-medence nyugati részét Nagy Károly frank császár elfoglalta. A Kárpát-medencébe a 9. század utolsó harmadában az Árpád nagyfejedelem által vezetett honfoglaló magyarok érkeztek és összefogva a már korábban is itt élt – legalább részben keresztény – magyarokkal felszabadították a terület nyugati részét is.
Az ott élők – akiket későbbi források székelyeknek neveztek – határvédelmi feladatokat láttak el a nyugati gyepűn, s a keresztény vallásukat és vallási szövegeik lejegyzésére használt rovás írásukat megtartották. Kr. u. 1000-től Magyarország keresztény királyság lett és fokozatosan békéssé vált a nyugati határszél. A 12. századra a Magyar Királyság legveszélyeztetettebb határai már a keletiek voltak, ezért oda hívták át a nyugati székelyeket, akik magukkal vitték rovásműveltségüket is.
Hogy alakulhat ki egy olyan írás, mint a rovás?
Véleményem szerint egy írás csakis akkor alakul ki és marad fenn, ha annak valamilyen célja van. Továbbá az írást először mindig valamilyen értelmiségi réteg használja. Egy írás fő funkciói a következők lehetnek szerintem: állami, vallási, diplomáciai és kereskedelmi. Az Eurázsiai Steppe népei lovas népek voltak, amelyek kiterjedt kereskedelmet folytattak, továbbá gyakran óriási birodalmakat hoztak létre. Ezért mind az állami, mind a nemzetközi kapcsolatok igényelték az írást. Az eurázsiai Steppe népei között kialakult valamilyen közös kultúra, amely természetesen nyelvektől és történelmi koroktól függően változott. De látható, hogy egymástól átvettek betűket, majd azokat vegyesen használták máshonnan származó betűkkel.
A székely-magyar rovás az írásemlékek alapján a 9. századtól biztosan létezik, de a története valószínűleg korábbra visszanyúló. A székely-magyar rovás jellegzetessége, hogy a rovás történetében addig soha nem látott kreativitással fejlődött. A székelyek nagyon sok új betűt alkottak a régiek felhasználásával és fokozatosan adaptálták az írásukat a fejlődő magyar nyelvhez. A székely-magyar rovásra a 10-14. században kimutathatóan hatott az akkor a Magyar Királyságban használatos ómagyar írás (Old Hungarian orthography), vagyis a latin betűs írás középkori magyar változata. Ez közvetetten azt támasztja alá, hogy a székely-magyar rovás fő használói a székely keresztény papok voltak, akik nyilvánvalóan ismerték a magyar nyelv lejegyzésére használt latin betűs írást is. A magyar nyelv azonban lényegesen eltér a latintól, sokkal több hangja van, ezért a latin betűs írással a középkorban csak nehézkesen tudták a magyar nyelvet leírni. Ez lehetett a fő oka annak, hogy a székely papok miért ragaszkodtak olyan sokáig a rováshoz.
A rovás sohase volt hivatalos írás a magyar területen. Az első magyar király, István király koronázása (1000-ben) hogyan érintette a rovás használatát a Kárpát-medencében?
A Kárpát-medencei rovás de facto hivatalos írás volt a 7. és a 8. századbeli ?Avar?-nak nevezett Kaganátusban (ami valószínűleg onogur vezetésű volt).
Ezzel szemben a 9. század utolsó harmadában megérkezett Árpád magyarjai véleményem szerint még nem a székely-magyar rovást használták. Egyetlen feliratos emlék került elő egy honfoglaló harcos sírjából, az pedig a steppei rovásba tartozik. Egy írásemlék természetesen nem jelent teljes körű bizonyítottságot, de az tény, hogy később is a Magyar Királyságban is székely különlegességként kezelték a székelyek rovásírását. Az Árpád honfoglaló magyarjai által feltételezetten használt valamilyen fajta steppei rovás pedig azért mehetett feledésbe, mert a nyugatról Szent István király, illetve még Géza nagyfejedelem által Kr. u. 972 után behívott keresztény hittérítők már nem ismerték se a steppei, sem a székely-magyar rovást, helyette a latin betűs írást közvetlenül adaptálták a magyar nyelvre.
Röviden: Szent István uralkodói tevékenysége nem érintette jelentősen a rovás használatát a Kárpát-medencében.
Mikor hagyták abba a magyarok a rovás használatát?
Ami a magyarok egy részét, a székelyeket illeti, ők soha nem hagyták teljesen abba a rovásírást, de a Magyar Királyságban a latin betűs magyar írásbeliséget használták, s ez fokozatosan hatott a Magyar Királyságon belül mindig autonómiát élvező, de mégiscsak kis területű Székelyföldre (Szekelyland) is. Egyébként a székelyek csak közjogilag álltak külön (a határvédelem miatt voltak kiváltságaik), nyelvileg mindig is magyarul beszéltek. Ami a magyarokat illeti, ők azért nem használták a magukkal hozott steppei rovást, mivel a magyar államot keresztény alapokon szervezték meg 972 után, s a főleg Észak-Itáliából jött keresztény hittérítők nem ismerték a rovást. Ezek a hittérítők készítették az első okleveleket, s ők azt az írást alkalmazták, amit ismertek. Vagyis a Magyar Királyságban nem valami szándékosság okozhatta a rovásírás elfeledését, hanem hogy az állami írásbeliség latin-betűvel alakult ki.
Mi okozhatta ezt az új érdeklődést a régi magyar ábécé iránt? Miért érdemes tanulni róla?
A székely-magyar rovás olyan mint a néptánc, népzene vagy éppen maga a nyelv: a nemzeti kulturális örökség része. Természetesen ez nemcsak a magyarság kulturális kincse, hanem hasonlóan a világ többi népe által létrehozott kulturális alkotásokkal, ez része az egész emberiség kulturális örökségének is. Mégis, a rovásírásnak – mint minden nemzeti kulturális kincsnek – van egy identitást megőrző és erősítő szerepe. Ez nem irányul senki ellen, pusztán egy nemzet tagjainak az együvé tartozását fejezi ki. Ez így egy közösségépítő eszköz.
Az Ön diplomája mérnöki, nem nyelvészeti. Hogy lett egy olyan könyv szerzője amelyben az ókori nyelvekről van szó?
Én számítógépes paleográfiával foglalkozom, ami egyfajta modellezést jelent. Vagyis ez a mérnöki tudományok, ezen belül is az informatika egy alkalmazott területe, amely természetesen érintkezik egyéb tudományágakkal, pl. a nyelvészettel, a történelemmel és a földrajzzal. Mindenesetre a kutatásaimban én alapvetően mérnöki módszereket alkalmaztam az írásfejlődés modellezésére. A mérnöki tudományokon kívül szükséges ismereteket egyrészt a szaktudományok kutatóival, elismert tudósaival történő folyamatos konzultáción szereztem meg, másrészt magam is tanultam nyelvtörténetet több féléven keresztül: egy félévet a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán és két félévet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az itt szerzett ismereteim jól hasznosíthatók a nyelvészekkel való eszmecserékben.
Hol lehet találni a rovásról s történetéről több információt?
Az angol nyelvterületen nagyon kevés megbízható információ áll rendelkezésre a rovásról. Ugyanakkor a rovással kapcsolatban kifejlődött egy széleskörű műkedvelő irodalom Magyarországon és külföldön is, ez utóbbi főleg angol nyelven. Az ebbe tartozó művek ugyan sok rovásemléket ismertetnek és a rovásírás népszerűsödésében jelentős szerepük van, de a tudományos módszertan hiánya miatt az esetek nagy részében pontatlan, rossz információkat ill. félig igaz állításokat tartalmaznak. Ez volt a fő oka annak, hogy elkészítettem a Heritage of Scribes (Írástudók hagyatéka) című angol nyelvű könyvet, amiben összefoglaltam a magyar és a nemzetközi paleográfiai irodalom eredményeit. Ezen túlmenően a saját számítógépes paleográfiai kutatásaim eredményét is szerepeltetem a könyvben, mivel ezek segítségével egy használható modellt nyerhetünk a rovás kialakulására.
Mikor kapható a Heritage of Scribes új változata? Olvasóink hogyan tudják majd beszerezni?
The Heritage of Scribes új, harmadik kiadása jelenleg nyelvi lektorálás alatt van, egy hivatásos angol nyelvi lektor vizsgálja át. Ezt követően a Google Bookson lesz elérhető (egy előzetes, nyelvileg még kijavítatlan változata már most is fenn van). A 3. kiadást nem tervezzük nyomtatott alakban kiadni. A harmadik kiadással módszertani szempontból megegyező, de a kutatás egy fél évvel korábbi állapotát tükröző második kiadásból még vannak nyomtatott példányok, amelyek elérhetőek a kiadónál (Rovas Alapítvány, Budapest, Magyarország).
(worldpress.com – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
