Nemzetegyesítés és rovástábla

alt

Történelmi esemény színtere volt a párizsi békediktátummal kettévágott magyar falu, Szelmenc. A nemzet egyesítése a szívekben és fejekben kezdődik.

 

Egységes az, amit annak tartunk

Az 1947-es párizsi békediktátum megalkotóinak “győző arroganciáját”, nemtörődömségét és emberi jogtiprását csak a magyarság érdekérvényesítő képtelensége múlta felül – Trianon után ismét. Mindennek máig élő, figyelmeztető példája Szelmenc, ahol egy magyar falut az új Szovjet-Csehszlovák határ által szakítottak ketté. Lehet, hogy valamelyik igazságosztónak ott Párizsban éppen megcsúszhatott a ceruzája a térképen firkálva, vagy csak senkit nem érdekelt, hogy ez vonal milyen sorsot hoz a legyőzötteknek.

Ez a kegyetlen vonal azonban nem csak az országot darabolta tovább, hanem kettévágott egy régi magyar falut, kettévágta a főutcát, kettévágta a közösséget, a rokonokat és a családokat. A szétszakított falu torzója ridegen tükrözi a vesztes népekre még ma is alkalmazott kollektív bűnösség elvét, a II. világháborút lezáró és azóta is ember-tízmilliók életét tönkretevő, igazságtalan “béke”-rendszert. Azt a diktátumot, amelynek alkotói és fenntartói semmit nem tanultak elődeinek alapvető hibájából, miszerint az igazságtalan és gonosz béke nem más, mint egy új háború kezdete.

A háború rég volt, halványodik az emléke, de senki sem szeretne egy újabbat. Éppen ezért felelőssége minden nemzetnek és országnak, hogy békésen orvosolja azokat az igazságtalanságokat, melyek az emberhez méltó élet és a sokféle közösség tiszteletre alapuló egymás mellett élését gátolják ma is. A feladat máig tartó időszerűségére figyelmeztet Szelmenc, az államhatárral, szögesdróttal, katonákkal és határőrállomással kettévágott, de lelkében, közösségében és jövőjében egységes magyar falu.

Székelykapu után egységes rovástábla

Még mielőtt 2005-ben megnyílt volna a falu főutcáján a gyalogos határátkelőhely, 2003-ban a határvonalat jelképező 1-1 lerombolt házhelynyi “senkiföldje” két szélén felállították az európai abszurditásra figyelmet felhívó félbevágott székelykapu részeit, melynek Nagyszelmenc (Felvidék) felőli oldalán az alábbi vers hirdeti a bizodalmat a jövendőben:

Egy Szelmencből lett a kettő, egyesítse a Teremtő
Áldjon Isten békességgel, tartson egybe reménységgel
Mi reményünk megmarad, összeforr mi szétszakadt
Két Szelmencnek kapuszárnya, falvainkat egybezárja.

A két településrész összetartozását kifejező székelykapu felállítása után, most a településrészek (Kisszelmenc – Kárpátalja, Nagyszelmenc – Felvidék) határmenti bejáratánál az egyetemes magyar örökség részét képező írásrendszerrel, székely-magyar rovással írt településtáblákat helyeztek ki – ahogy az nagyon sok kárpát-medencei településen immár szokássá vált.

A nemzeti egységet is kifejező Kárpát-medencei rovástábla-rendszer célkitűzéseit Kovács Béla Európai Parlamenti képviselő beregszászi irodája karolta fel Kárpátalján, s a szelmenciek is örömmel csatlakoztak a Rovás Alapítvány táblaállítási kezdeményezéséhez.
alt

Ünnepélyes táblaavatás

Hideg téli napra virradtak december 22-én szelmenc lakói, valamint a táblaavatásra érkező vendégek: Kovács Béla EP-képviselő, Markó István XIV. kerületi önkormányzati képviselő, Dr. Gyüre Csaba országgyűlési képviselő, Sípos László a Rovás Alapítvány elnöke, munkatársaik, kísérőik és a sajtó képviselői. A táblaavatás megelőzően Illár József, Kisszelmenc polgármestere vendégség keretén belül bemutatta a településrésszel egy közigazgatási egységben található területet.

11 órakor kezdődött a jelenlegi határ kárpátaljai oldalán lévő tábla avatása, ahol Illár József Kiszelmenc polgármestere, Sípos László kuratóriumi elnök beszéde után – Márta Géza Nagyszelmenc református esperes, Szkoropádszky Péter Kisszelmenc görögkatolikus parochus áldották meg a táblát a többnyire két településrészről érkezett közel 50 fős közönség előtt. Az ünnep kulturális színfoltját két kárpátaljai magyar fiatal – Baraté Edina beregszászi gimnazista és Varga Katica énekmondó (Credo együttes, Ungvár) – ének és zeneszámai biztosították.

Ezután a történelmi abszurditás részeként a vendégsereg – a hangosítás eszközeivel, ajándékokkal és zászlókkal együtt – átvonult a 25 méterrel távolabb lévő másik avatási helyszínre, de közben átesett egy – amúgy szívélyes, magyar nyelvű – útlevél és vámvizsgálaton is. A derék határőrök és vámosok rovás-ABC-t kaptak ajándékba.

A falu felvidéki részében, Nagyszelmenc polgármestere, Tóth Lajos köszöntötte a vendégeket, majd Márta Géza református esperes tartott ünnepi beszédet és megáldotta a táblát a derültté váló idő következtében közel 70 főre duzzadt közönség jelenlétében. Az ünnepséget követően Nagyszelmenc önkormányzata fogadást adott az avatás résztvevői számára a falu kultúrházában, ahol az Anyaország, Kárpátalja és Felvidék magyarjai cserélhették ki gondolataikat és tehettek hitet az összetartozásra építő jövő mellett.
alt

Egy európai (?) történet margójára…

A felvidéki oldalon lévő rovástábla alatt – de arról mit sem tudva – jól láthatóan nem a helyi nemzeti közösségekhez tartozó fiatalember várakozott vastag, bélelt kabátba burkolózva. Meglepődve vette észre a hirtelen körülötte gyülekezőket, majd a beszélgetés folyamán kiderült, hogy csak feleségét várja, aki átszaladt Kisszelmencre olcsóságokat venni, mert amúgy csak Kassán voltak kirándulni. Londonban élnek 18 éve, autószerelő-műhelye van és Bangladesből származik. A várakozás percei alatt gyorsan megismerhette a falu sorsát, a rovástáblát és azt, hogy egy olyan ritka helyen áll, ahol egy nemzeti közösség faluját két teljesen más állam határa vágja ketté a közepén.

Miután párja visszaérkezett, készítettek néhány képet a félbevágott székelykapus határról is, mondván: anélkül ezt az abszurditást még Bangladesben sem hiszik el nekik…

(Rovás Infó)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share