Debrecen – Hallgatni arany!

alt

A nagy sikerű “Emberek aranyban” kiállítás Debrecenbe érkezett. A polgármester ismét találkozott a rovással, amiből a végén most ékírás lett. Frissítés: videó!

 

Szkíták, Lenin és az ékírás…

Emlékszünk még Debrecen polgármesterére, aki rovást a lovári nyelvhez (sic) hasonlította. Na jó, a cirillhez is, de az legalább tényleg írás. A város első embere azóta is kitartóan ellenzi a székely-magyar rovás táblák állítását, amivel lassan Debrecen marad a törpe kisebbség a megyei jogú városok sorában, ahol még nincs tábla.

A szkíták kincsei kedvesebbek lehetnek Kósa Lajosnak, mert az “Emberek aranyban” c. kiállítási megnyitóbeszédében nem jutottak nemzeti írásunk sorsára – most éppen ékírásnak aposztrofálva. De a további tárgyi tévedések – szarvasi tűpárna 🙂 a tűtartó helyett – mellett kissé túltengett a napi politika fekvő – Leninestől, MSZMP-stől…

Az őstörténettel foglalkozók megélhetési rétegének acsarkodásával kapcsolatban viszont a kívülálló éleslátásával fogalmazott a polgármester. Sajnos igaza van!

http://www.youtube.com/watch?v=alev6zTBHz0

A kiállítás megnyitója

Hallgatni arany (Cívishír)

altAki érdeklődéssel fordul a régmúlt felé, van némi affinitása a történelemhez, szívesen olvas kincsekről, netán kutakodni is van kedve és ideje, annak az Emberek Aranyban című, Debrecenben hétfőn nyílt kiállítás igazi ünnep lehetett. Volna. Dicséret illeti az ötletet, a kivitelezést: misztikum és minden tekintetben érték érkezett a Kölcsey Központba a szkíta fejedelmi temetkezések régészeti leletanyagával.

Nagyon vártam ezt a kiállítást. Évek óta érdeklődve olvasom a honfoglalás kori régészeti leletek múzeológusok általi feldolgozását. Az orientalista szakemberek műveit is gyakran forgatom. A kazahsztáni kurgánokban talált leletek adják a tárlat alapját; halomsírok egyébként hazánkban és itt, Debrecen mellett is szép számmal vannak. A kiállítás megtekintését minden érdeklődő honfitársamnak éppen ezért szívből ajánlom. A szkíta sírokban talált leletanyag gyönyörű. Megelevenednek régi mondáink, népmeséink szereplői, a táltosok, aranyba, ezüstbe öltözött hősök. Elnézve ezeket a csodálatos dísztárgyakat, az ötvösmunkák minőségét, precizitását, hihetetlennek tűnik a több ezer évvel ezelőtti szakmai tudás. Olyan érzés fogott el, látva a szimbolikát, motívumokat, hogy ez a mi ízlésvilágunk változata. Ezek vagyunk mi; nem kell tudományos fejtegetésbe bonyolódni. Sajnos mégis megtették érzéktelenül. Lám, így lehet öt perc alatt elbasszintani az ember kedvét és letörni a lelkesedését.

A megnyitót tartó Kósa Lajos polgármester a szkíta kincsek szívbéli ajánlása helyett az őt magát régóta foglalkoztató, megosztó, ellentétekkel teli nagypolitikát vette alapul. Az anyagi zsákmányszerzésért, előnyökért folyó napi politikai harcot látensen párhuzamba állította a tudományos kutatók egymás közötti vitáival. Annyit tudott Kósa kiemelni, hogy a kutatócsoportok egymással nem beszélnek. Ez nem igaz. Vita van arról, hogy a magyarok honnan jöttek, bizonytalan a származásunk, ezért akár szkíták is lehetünk… A tudományos élet velejárója az érvek és ellenérvek ütköztetése, természetes dolog a másik kutató elméletének kételkedéssel fogadása, de ők nem ellenségeik egymásnak.

A megjelentek, a város belső elit köre kissé fura arcot vágva hallgatta a Kósa által többször ékírásnak titulált szkíta-türk rovásírás említését. (Lehet, hogy Somogyi alpolgármester készítette fel, aki már letette névjegyét a rovásírással kapcsolatban). Nem várja senki, hogy egy ekkora város polgármestere régész és történész és muzeológus legyen egyszerre, de valaki akkor miért nem nyom a kezébe a megnyitó előtt egy papírt 10 sorral, már csak azért is, hogy ne égesse magát? Egyébként mindössze figyelmesen végig kellett volna néznie előzetesen a kiállítás anyagát: a nagy írásjellel teli kőoszlophoz érve valószínűleg észrevette volna, hogy nem olyan jó Mezopotámiát idekeverni…

A megnyitóra nem kellett volna elmennem, hogy ne maradjon bennem a sok malőr tüskeként. De majd újra elmegyek, és örömmel csodálom a szkíta kincseket, rátalálva benne magyar kulturális hasonlóságainkra…, nem befolyásolva más által.

(cívishír – eredeti cikk)

 

Programajánló:

 

Kapcsolódó cikkek:

Share