A magyar mitológiai hagyományban kiemelt szerepe van az évkörnek. A rovásjelek világa is kapcsolható annak szakrális alapjaihoz. Mindkettő kultúránk része.
Téli napforduló és környéke?..
Ló-Napisten, Szarvas-Istenanya
A téli napforduló ünnepkörét kezdjük Lucával, a fényhozóval. Neve a lux-Fény szóból származtatható, miként Luciferé is, ami szó szerint Fényhozót jelent.
Ősi magyar karácsony előtti, illetve a napfordulóhoz köthető szokásaink egyike a székfaragás. A Luca széke készítése összefüggésben van a Lóval. Nem csak a LÓ-rúnajellel, amelyhez a napfordulati lovak tartoznak, és nem csak a kelták hónap-nevével, aminek neve FEKETE LÓ, és december 21-ig tart. Ez a csillagászati hónapnév nálunk a NYILAS, aminek ábrázolása a lóval összeforrott nyilazó emberalak, (kentaur) a magyarság csillagképe. A kelta Fekete Ló a legsötétebb időszakra, a LÓ náluk is a Napistenre, tehát a Nap fényének a meggyengülésére utal, ami a téli napfordulókor éri el mélypontját, amikor is a Fény, Az ÚJ NAPFIÚ megszületik. (A nyári napforduló kelta jelképe a Fehér Ló) December 21.-től kezdve a kelta FEHÉR Szarvas hónapja következik, -amikor már világosodik, hosszabbodnak a nappalok – valamikor a magyarok is Szarvasnak nevezték ezt a csillagászati hónapot, most Baknak hívjuk. A lényege azonban nem változott, szarvak közt kel a nap?. (egyébként így kerülnek a szarvasok – más kultúrkörben – Télapó szánjába is)?
A mitológiai vadász, a Nyilas követi a Szarvast, akinek lábai a régi Vízitáj, az Égi Folyóvíz, a Tejút melletti vízben, a mai Vízöntő jegyében állnak. Az asztrológia ezért ábrázolja a Bakot halfarkúnak.
A ?nyilas odújából? nagy Égi erők szabadulnak fel, ezért is ez a nap nagy jelentőséggel bír. A szkíta a ?szarvasok népe? volt, regéink is tőlük származtatják a hunokat, magyarokat, a mi táltos-ősünk, mitológiai totemállatunk.
Az Orion nem más, mint a mi Nimrudunk, az ősapánk, a Nyilas csillagképek mondai megszemélyesítője.
Valamennyi turáni népnél szent állatnak számít a szarvas, mely agancsán hordozza a napot és a holdat, azt jelezve ezzel, hogy ő vezeti a népet a sötétségből a világosságba. Tehát ilyen értelemben is helye van a téli napforduló ünnepén a szarvasnak.
A Nyilas csillagkép nyila a Tejút hasadékára mutat, a Fénymagra, a Csodaszarvasunkra, ős-ős istenanyánkra. (Innen a Napba-Fénybe-öltözött Babba képe is)
A Tejút egy élőlény volt, ma úgy mondhatnánk, a Galaxis élő rendszer, az Istenszülő Nagyasszony. Ezt fejezi ki a csodaszarvas, – a kozmikus világot megtestesítő ősjelkép. (Más nép mitológiájában is találkozhatunk az ős-ős Istenanyával, aki szüli a Teremtő Istent, aki azután teremti a világot.) Az ősanya-istennő Eneth nevét Kézai Simon korabeli írása őrizte meg, ami ünőt, szarvasünőt jelent.
A regösök az ősvallás szertartási énekesei is voltak, a csodaszarvas papjai, a mágikus szavak őrzői.
Tejutat Tündérútnak hívták. A Tejút-hasadék mélye a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója, a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca, a Szíriusz csillag a Tejút másik végénél a Tündérfő. Innen is ered az ősmagyaroknál Tündér Ilona, (Isteni Élő Anya) alakja.
(kivonatok a “A rovásjelek titkai” c. könyvből)
(Temesvári Gabilla – eredeti cikk)
További könyvajánló
Kapcsolódó cikkek:
