A rovás szabványosítási folyamata nem ma kezdődött. A szegedi rovók majd’ másfél évtizede lerakták a magyar írásrendszerek illesztésének alapjait.
Idegen betűk?
Rovásírásunk megújítása csak közösségi alkotás lehet, ugyanúgy, ahogyan rovásírásunk kialakulása is az volt. Számos emlékünk van, melyekben találkozunk betűírással, magánhangzóugratással, ligatúrákkal és bogárjelekkel is.
A számítógépes alkalmazás tekintetében a betűírás az egyik legfontosabb rendezendő kérdés, ugyanis a rovás csak akkor lehet a mindennapi életben eredményesen használható, ha kompatibilis a mai latinbetűs írásunkkal. Ez a következő problémaköröket veti fel:
- Alap-jel készlet (magyar hangok).
- A dz – dzs problémaköre.
- “Idegen betűk” (q, w, x, y).
- A nagybetűk használata.
- A tulajdonnevek átírása.
- A mozaikszavak átírása.
- Az idegen szavak átírása.
- Elválasztás.
- A számok írása.
- A ligatúrák és magánhangzó kihagyások szabályai.
Alap-jel készlet (magyar hangok): A rovás jeleket illetően nincs vita a mássalhangzók körül, kivéve néhány olyan jelet, mely mély magánhangzót vonz: “ak, as, aty” jele. Ezek közül általánosan elfogadott az “ak” jele, míg a többi használata nem egyértelmű. A jelsorba – véleményem szerint feltétlenül – bele kell tenni a zárt-é (ë) jelét. A problémák a magánhangzók körül vannak. Főleg a hosszú magánhangzók képezik a vita tárgyát, illetve az ö-ő és ü-ű jelei körül alakultak ki eltérő nézőpontok. Itt mutatkozik eltérés a Rovás Szabvány, az egyezményes Rovás Szabvány a Forrai-féle jelkészlet, a Magyar Adorján-féle, a Varga Géza-féle, valamint az 1993-ban saját magam által – a többiektől függetlenül, saját kutatás alapján – összeállított Vér-féle jelsor között. Figyelemre méltó Bíró János jelkészlete, valamint Szervátiusz Jenő szobrászművész betűsora is. A jelsorok közötti különbségek olyan csekélyek, hogy egy kis egyeztetéssel könnyen konszenzusra lehetne jutni. Az alap-jelsor nem képezheti komoly vita tárgyát.
A dz-dzs problémaköre: ?A dz és a dzs több jegyű betű, azaz nem hangkapcsolatot jelöl, hanem egy-egy önálló mássalhangzót; ezért elválasztásukkor ugyanúgy kezeljük őket, mint más többjegyű betűinket.” (Magyar helyesírás szabályai – Akadémiai Kiadó Rt., Bp. 2000 – Tizenkettedik kiadás 2005). A kompatibilitás megkívánja a fenti hangoknak megfelelő jelek meglétét.
“Idegen betűk” (q, w, x, y): Az írás-kompatibilitás okán nem lehet eltekinteni e betűknek megfelelő rovásjelek meglététől. A jeleknek alapvetően ligatúráknak kell lenniük. Lehetőleg az adott latin betű hangzását utánozzák. A jelek a tulajdonnevek és idegen szavak leírásához szükségesek. Ki kell hangsúlyozni, hogy használatuk nem kötelező, és hogy XX. sz.-i alkotások – a mai ábécénkben meglévő idegen betűk leképezésére alkalmas ligatúrák.
Vér Sándor eredeti javaslata a Q, W, X, Y rovásjelekre (Vér Sándor (2001): Életfa)
(…)
Vér Sándor
A Szegedi Rovásírók Egyesülete egyetértésével
(Rovás Info – Élő Rovás c. könyv részlete)
Kapcsolódó kiadvány:
- Élő Rovás c. könyv (Gödöllői tanácskozás)
Kapcsolódó cikkek: