A rovásírás “professzorának” titulált, de nemzeti írásunk rúnánosításán szorgoskodó MSZMP-s börtönőr, Szondi Miklós hamis állításait vettük górcső alá.
Turáni átkozódók
Az önkényuralmi rendszerekben alkalmazott, de sajnos máig velünk élő suttogó propaganda modern eszköze az internetes lánclevél, amiben a felületes olvasó számára csalinak elhelyezett néhány hangzatos “hívószóval” történik a “mozgósítás” és a hangulatkeltés. Ezekben a propagandaeszközökben természetesen nem szokás az állításokat igazolni, nincs tényszerűség, nincsenek referenciák sem. Elég néhány hazug kijelentést elhelyezni egy valóságszerű szövegkörnyezetben és máris indulhat a félrevezetés, melyet manapság még le is öntenek valami “hazaffyas-nemzetmentő” mázzal …
A pártállami rendszer egykori kiszolgálói révén tehát ez is a magyar való világ, melyben a helyes döntések meghozatalához, valamint az információszemét és a tudatos megtévesztés kivédéséhez nem elegendő az értő olvasás, hanem szükséges a kritikus gondolkodás, az adatok ellenőrzése és a több oldalról történő, független információszerzés is. E gyakorlat kialakítása egyébként az élet minden területén hasznunkra lehet, ezért segítünk bemutatni, hogyan működnek a rovás szabványosításával kapcsolatos ferdítések.
Előzmények
Mindenek előtt tegyük félre azt a tényt, hogy Szondi Miklós legújabb önmeghatározása (tanár, rovásírásszakértő, lapszerkesztő) mennyire fedi a valóságot (1989-ig MSZMP-tag, most ún. szolgálati nyugdíjas – tehát ereje teljében az adófizetők pénzén eltartott – büntetésvégrehajtási alkalmazott, azaz smasszer), és nézzük át szakmai szempontból a ferdítéseit. Mindannyiunk okulására.
Szondi Miklós alaptétele, hogy ő 2012 elején döbbent rá arra, hogy – az addig is nyilvános és nyílt szabványosításban – “átverték”. Kik, és mivel is? Szondi legnagyobb gondja, hogy állítása szerint a 2008-as gödöllői “Élő rovás” tanácskozáson közmegegyezéssel elfogadott rovásjel-készletben még külön oszlopban szereplő, “idegen betűknek” (???) nevezett rovásjelek egy frissített táblázatban, ábécé-sorrendbe kerültek be a folyamatosan karbantartott szabványosítási iratokba. (ez ugyanis a jelkészlet felsorolásának megkövetelt formátuma – amit a szabványosításhoz értők tudnak is)
Vihar a biliben – legyinthetnénk akár, ha mindezek ürügyén Szondi (és az általa megvezetett emberek) éppen nem állnának feltétel nélkül a rovást germán rúnaként félreszabványosító külföldi lobbisták szabványjavaslata mögé. Szondi az általa is megakasztott magyarországi szabványosítási folyamatban – lánclevelezésben, kiadványaiban, felszólalásaiban – rendszeresen az alábbi hamis, téves állításokat hangoztatja, amelyeket ezúttal röviden helyreigazítanunk a tényeknek megfelelően.
1. Everson a 2008-as gödöllői tanácskozás megállapodását képviseli
“Ez annak ellenére van így, hogy erre már 2008 óta van próbálkozás: a rovásszakma képviselőinek egyetértő megállapodásán (Gödöllő) alapuló beadványt ekkor adott be Michael Everson a Nemzetközi Szabványosító Szervezethez.”
Hamis állítás. Ugyanis Everson szabványjavaslata Gödöllő előtt keletkezett. A gödöllői tanácskozás, illetve az ezt előkészítő dr. Hosszú Gábor által írt szabványjavaslat pontosan azért jött létre, mert az Everson által előzőleg benyújtott szabványtervezet senkivel nem került egyeztetésre, a folyamatosan érkező magyar kéréseket, javaslatokat teljesen figyelmen kívül hagyta.
Erről tanúskodik az a feljegyzés is, mely 2008. júliusában készült, amikor is Everson-Szelp amerikai-osztrák páros “szakmai egyeztetésre” érkezett Budapestre. A magyar rovásírók nyilatkozata tartalmazza a rovásírás szabványosításával kapcsolatos alapvető elvárásokat, melyet az Első Magyar Rovásírás Szabványosítási Találkozón résztvevő szakértők Budapesten 2008. július 12-én közmegegyezéssel elfogadta.
A nyilatkozat pontjait olvasva képet kaphatunk, hogy Eversonnak fogalma sem volt (sincs) a magyar nyelv és a rovás alaptételeiről – pl. rövid és hosszú magánhangzók léte -, valamint a felhasználók jelenkori igényeiről.
Nyilatkozat
“Az Ómagyar Baráti Kultúra baráti Társaság Rovásírás szakosztálya és a Forrai Sándor Rovásíró Kör képviselői és más jelenlévő rovásírás szakértők az alábbi közös nyilatkozatot adják ki:
A jelen nyilatkozatot aláírt szakértők kijelentik, hogy a magyar rovásírás UNICODE szabványában
- ragaszkodnak az összes magyar rövid és hosszú magánhangzók szerepeltetéséhez, mivel ez a jövendő rovásírásos szabvány használatának alapvető feltétele,
- továbbá indokoltnak tartják a kis és nagybetűk megkülönböztetését,
- és a kétbetűs ligatúráknak külön kódok lefoglalását
Budapest, 2008. július 12.”
Aláírók: Dr. Hosszú Gábor, Libisch Győző, Rumi Tamás, Sípos László, Szakács Gábor, Szakács Gáborné Friedrich Klára, Tisza András, Tiszáné Bencsik Mária, Záhonyi András.
2. Idegen betűk szerepeltetése a szabványjavaslatban
“Azonban – felrúgva az egységet – Dr. Hosszú Gábor is írt egy beadványt, amiben már a rovás betűkészletünktől idegen jeleket is szerepeltetett.”
A gödöllői “Élő rovás” tanácskozáson külön munkacsoport foglalkozott az idegen nevek átírásával, valamint az Q, W, Y, X, DZS, DZ jelek témakörével, amelyről az Élő Rovás c. könyv külön fejezetben számol be. Az erre alapuló hivatalos magyar beadvány tehát mindig is tartalmazta ezeket a betűket. Sőt, az X rovásjelére új jelvariánst fogadtak el a tanácskozás résztvevői. Lásd a határozat szövegét.
- 1. munkacsoport: Betűépítmények
- 2. munkacsoport: Idegen nevek átírása, a Q, W, Y, X, DZS, DZ betűk
- 3. munkacsoport: Hasonló magánhangzók, hasonló jelek: ő, ű betűk
- 4. munkacsoport: Bogárjelek és a k betű használata
- 5. munkacsoport: Történeti emlékek igazolása
- 6. munkacsoport: Egyéb írásjegyek, számok, központozás, írásirány
- Gyakorlat: számítógépes bemutató
Határozatok:
- Névhasználati határozat: A tanácskozás résztvevői elfogadták a “székely-magyar rovás” elnevezést a “magyar-székely rovás” névvel szemben és egyetértettek abban, hogy a székely-magyar rovás sohasem halt ki és jelenleg is egy napi használatban lévő írás.
- Szabványjavaslat: A tanácskozás résztvevői határozatban támogatták a székely-magyar rovásnak az Unicode szabványosítás számára Dr. Hosszú Gábor által készített és az Élő Rovás Tanácskozáson bemutatott szabványtervezetét (N3527) az ?x? karakter módosításával.
3. Rovásjelek idegen eredetűek
“Sőt írásunk történeti részében a rovásbetűink egy részét már idegen eredetűnek is állítja a beadvány szerzője.”
A magyarság nemzetalkotó elődnépeit és rokon népeit idegennek nevezni – finoman fogalmazva – igen nagyfokú ismerethiányra vezethető vissza. A magyarság, előd- és rokon népei a Kárpát-medencétől Mongóliáig tartó összefüggő területeken éltek, s ezen népek, valamint mai leszármazottai együttesen Attila birodalma örököseinek vallják magukat. Az egykori gazdag és kiterjedt rovásműveltség egyedüli élő ágának használóiként a magyaroknak nem csak joga, de felelőssége is, hogy az előd- és rokon népek a szabványosításból kimaradt rovás írásaival is foglalkozzon. Mielőtt azokból ősdák, ősukrán írás, esetleg további germán rúnák keletkeznének, többek között Szondi és társai tevékenységének köszönhetően.
4. Mióta és meddig tart a szabványosítás?
“Hosszú Gábor, kiegészülve Sípos Lászlóval és Rumi Tamással (Rovás Alapítvány) a Magyar Szabványügyi Testületben résztvevők jóhiszeműségével is visszaélve elérték azt, hogy az eltelt négy év alatt nem született meg az a szabvány, ami a nemzetközi gyakorlatban szokványosan mindössze két évet vesz igénybe.”
Bár az önjelölt rovásguruk számára ez nem megszokott, mindenek előtt tisztázni kell, hogy az MSZT tagsága nem egy kocsmai asztaltársaság, vagy hobbisták haveri összejövetele – tehát szabványosítási kérdésben ők nem a jóhiszeműségre alapozva, hanem szigorú szakmai szempontok szerint dolgoznak.
Ami a szabványosítást illeti, Everson 1998-ban nyújtott be egy előzetes szabványvázlatot, majd tíz év tétlenség után 2008-ban folytatta az ügyet – immár a SEI project busás pénzügyi támogatásának hatására –, érdekes módon első sorban dr. Hosszú Gábor megkeresésével. Viszont a szakmai tanácsok, javaslatok majd határozott kérések ellenére 2008 óta – a magyarul nem tudó és a rováshoz nem értő – Everson semmilyen szakmai, történeti, nyelvészeti érvet nem akar elismerni, felhasználni a számára megélhetési és presztízskérdéssé vált szabványban. Mindezek mellett az elképzeléseit nem osztó szakértők, felhasználók ellehetetlenítésén és rágalmazásán ügyködik, a rovás szabványosítási szakirodalmában pedig az övétől eltérő vélemények, sőt már egyes szakkifejezések – többek között a “rovás” név, vagy “Kárpát-medence” fogalom – cenzúráján tevékenykedik. Ezzel is akadályozva a megfelelően alátámasztott és a legszélesebb felhasználói kör igényeit kielégítő szabvány létrehozását.
Az MSZT eddigi munkája is nyílt volt, abban bárki részt vehetett (volna, ha vette volna a fáradságot). Dr. Hosszú Gábor és a Rovás Alapítvány mellett szerencsére a rohamosan bővülő rovótársadalom és a szabványosítási szakma is részt vesz a munkában – szakmáktól és szakterületektől függetlenül. A munka színvonala éppen ezért talán már nehezen követhető a végzettség és képzettség tekintetében hiányossággal küzdők számára, akiknek mára csak az maradt végső érvként a szakmai vitákban, hogy ők bizony hány embernek tanítottak eddig rovás ABC-t … (jól, vagy rosszul)
5. Kik képviselik az egységet?
.”Mi a rovásírás valódi múltját szeretnénk megismertetni a világgal. Mi a rovásszakma egységét képviseljük – amivel szemben mindössze a fenti három személy áll.”
Helyes, ha a rovás valódi múltját kívánja valaki megismertetni a világgal. Ennek módja a tudományos igényű és módszertanú kutatómunka és publikációk egymásra épülő, ellenőrzött rendszere. A jelen és a jövő viszont a legszélesebb felhasználási módok, valamint felhasználói csoportok igényeinek felmérése és a megfelelő szabványosítással ezen igények minél magasabb szintű szolgálatáról is szól.
Mindezeket a célokat szolgálja az az egység, melyet Dr. Hosszú Gábor és munkatársai értek el, hiszen a nyelvészek, nyelvtörténészek, régészek bevonásával olyan szabványjavaslat tudományos hátterét alapozták meg, amely a lehető legtágabb – és tudományos igényességgel dokumentált – írástörténeti időszakra vonatkozik. Ezzel szemben az Everson-Szelp javaslat egyetlen forrásra igyekszik szűkíteni a tudományos hátteret, melyet éppen anno egy cseh humanista jegyzett le … így, vagy úgy.
Bár Szondi írásaiban csak “három személy” ellen acsarkodik, már ő maga is megtapasztalhatta, hogy pl. az MSZT szakmai törzstagsága – és nem a hirtelen beléptetett politikai és fantomszervezetek kolhoza – a szakmailag alátámasztott, tudományos igényű és a szabványosítás lényegét szem előtt tartó javaslat mellett áll ki egységesen, nem pedig a pénzen vett germánosító szabvány mellett.
De mi a lényeg?
A fenti értelmetlen háborúskodás közepette sem lenne szabad szem elől téveszteni a szabványosítás valódi célját. Azt, hogy nemzeti írásunk egy korszerűen használható, élő és teljes írásrendszerként az élet minden területén – túl a fafaragáson -, a lehető legszélesebb körben, mindenki által szabadon használható legyen a számítástechnika által. És nem utolsó sorban ezt a szabványt Magyaroroszágon illik megalkotni (nem Bécsben, vagy Amerikában).
Ezt nem képes látni néhány – a pártállamban szocializálódott – sikertelen önjelölt próféta, akik a újdonsült saját “hitükre” és bálványaikra lecsupaszított egy darab 20. századvégi rovás ABC-változat külföldiek által történő szabványosításának “kijárásával” azt remélik, hogy mindent és mindenki mást kizárathatnak a rováshasználatból, valamint hogy megállíthatják az idő és fejlődés kerekét.
Pedig, pedig… ez a próbálkozás is csak egy szégyenletes, de apróbetűs kitérő lesz a rovás történetében!
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
