Minden világos. Az MVSZ szerint a mai szavakat rovás helyett latinnal kell írni. Így már érthető, miért nevezik át nemzeti írásunkat “kihalt magyar rúnának”.
Kibújt a szög zsákból
Sokan részletkérdésnek gondolták a székely-magyar rovás nemzetközi elnevezése körüli vitákat. Azonban ismét megtapasztalhattuk a “nomen est omen” igazságát. Ha valaki “kihalt magyar rúnának” nevezi írásunkat, akkor azt is gondolja róla.
Az Index.hu részletes cikkben ütközteti dr. Hosszú Gábor és Gyetvay György Gergely véleményét a rovás szabványosításával kapcsolatban. Gyetvay alaptalan támadásokkal teli megnyilatkozásaiba azonban belecsöppent némi őszinteség is, amely végre segít letisztázni, hogy az MVSZ miért nevezi már régóta “Hungarian Runic”, azaz magyar rúnának nemzeti írásunkat és miért támogatja, hogy a nemzetközi szabványosítási szakszóhasználatban legyen írásunk egy “holt” írás. Mert annak is tartja.
Fejlődésre képtelen és ma hasznáhatatlan – tehát halott írás
A Magyarok Világkongresszusát (két szó) is rovással helyesen leírni képtelen MVSZ képviselője szerint tehát:
- Nem élő a rovás, hiszen az egyszemélyes Magyar Adorján-féle “kanonizáció” óta eltelt 80 évben nincs fejlődés !?! “Gyetvay György Gergely szerint az ilyen újításokra semmi szükség egy tradicionális írásnál. A karaktereket már a húszas-harmincas években kanonizálták Magyar Adorján tevékenységének köszönhetően.”
- Nem alkalmas a korszerű használatra sem, ezért inkább használjunk latint: “Tudomásul kell venni, hogy mai szavakat vagy számokat ezzel nem lehet leírni, ezért a rovásbetűk helyett ilyenkor latin betűket érdemes alkalmazni.”
Rovas, Rovash vagy Old Hungarian – Index.hu
Old Hungarian néven kerülne be a rovásírás a nemzetközi Unicode szabványba, de ez ellen élesen tiltakozik a megosztott rovásírásos társaság egy része. Ők szeretnék átvinni a nemzetközi köztudatba is a rovás vagy rovash szót, az old előtag pedig ezért nem tetszik nekik, mert az az Unicode-ban a holt nyelvek és írások előtt áll, a rovásírás pedig szerintük él és fejlődik is. A Magyarok Világszövetsége a hagyományőrzők mellett szállt be a harcba: több szervezettel együtt benyomultak a szabványügyi testületbe, majd elmozdították a rovásírás nemzetközi szabványosítását nekik nem tetsző módon intéző képviselőt.
A számítógépet régóta használók még biztos emlékeznek arra, amikor a kilencvenes évek közepén a magyar ékezetes betűk is még furcsa krikszkrakszokként jelentek meg az e-maileken és a weblapokon. Mióta a magyar karakterkészlet része lett a nemzetközi szabványnak (Unicode), megszűntek ezek a problémák. Egyik utolsó európai írásként most a rovásírás karakterkészlete is bekerülhetne a nemzetközi számítógépes szabványba. A rovásírásos betűk akadálymentes megjelenítése a számítógépeken vagy a mobilokon persze leginkább az ezzel foglalkozóknak lesz fontos. A szabványosítással azonban az ősi székely-magyar írást nemcsak átmentik a digitális korba, hanem a nemzetközi színtéren is megjeleníthetik.
Az old az halott?
Ezt a folyamatot azonban jó magyar szokás szerint késhegyig menő személyes és ideológai csatározások kísérik. Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk a rovásírás körüli háborúskodással, amely a nyáron újabb fordulatot vett. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnél jelenleg egy olyan beadványnak van a legnagyobb esélye az elfogadásra, amely az írást Old Hungarian (Hungarian Runic)-nak nevezné, azaz a rovás nevet nem is jelenítené meg. Az amerikai születésű, Írországban élő Michael Everson, és az Ausztriában élő Szelp Szabolcs beadványát teljes mellszélességgel támogatja a Magyarok Világszövetsége, a rovásírással foglalkozók másik köre azonban súlyosan elhibázottnak és elfogadhatatlannak tartja.
?Az old hungarian kifejezést a magyar nyelvészek a latin betűs középkori magyar írásbeliségre használják, így ez súlyos terminológia konfliktust idézne elő?, állítja a számítógépes paleográfiával foglalkozó Hosszú Gábor egyetemi docens. A Magyar Szabványügyi Testület rovás munkacsoportjának vezetőjeként eddig a nemzetközi színtéren is képviselte a rovásírás ügyét. Hosszú szerint nyugodtan át lehet vinni a ?rovas? vagy ?rovash? kifejezést is az angolba, több külföldi kutató ugyanis már eleve így ismeri ezt az írást. A most terítéken lévő beadvány ráadásul alkalmazza a Hungarian Runic megjelölést is, azaz a germán nyelvterületen használatos rúna írás egy alkategóriájaként kezelné a rovást, pedig azzal semmilyen leszármazási kapcsolata nincs. Az Unicode gyakorlatában ráadásul az “old” szó a kihalt írásokat jelöli, miközben a székely-magyar írást ma is művelik és terjesztik, mondja Hosszú Gábor.
Gyetvay György Gergely történész, informatikus, a Magyarok Világszövetségének rovásírással foglalkozó elnökségi tagja ezzel épp ellenkezőleg úgy látja: a rovásírással foglalkozó műhelyek többsége régóta elfogadhatónak tartja az Old Hungarian nevet, és konszenzus is van a 2008-ban kidolgozott karakterkészletről, amelyet a szóban forgó Everson-Szelp-javaslat is tartalmaz. Ezt számos találkozón, köztük a 2008-as és az idei Magyarok Világtalálkozóján is megerősítették. Gyetvay szerint ezért nem érdemes belekötni a névbe. A külföldi szakemberek nehezen jegyzik meg a kacifántos ?rovas? vagy ?rovash? szót, de például éppen a rúnákra való utalás alapján be fogják tudni majd azonosítani, milyen írásról is van szó.
Kazároztak
Ha lehántjuk a személyes és ideológiai ellentéteket, a rovásírás hagyományőrző ága, és a rovásírást a nemzetközi szabványosítási fórumokon eddig képviselő Hosszú Gábor közötti vita lényegét a következőképpen foglalhatnánk össze: a hagyományőrzők csak a 15-16. században használt rovásírásos karaktereket fogadják el, míg Hosszúék az ennél korábbi és későbbi rováskaraktereket is beletennék a szabványtervezetbe. Utóbbiak szerint így a számítógépeken a régi írásokkal foglalkozó paleográfiai írásokban is meg lehet jeleníteni minden betűt, és a mai, digitális média igényeit is ki lehet szolgálni (például le lehet írni Wesselényi nevét is rovásírással).
Gyetvayék szerint azonban az eredeti székely-magyar írásban sem az x-et, sem az y-t, sem a w-t nem jelölték, amire Hosszúék új rovásírás-karaktereket alkottak, ahogy új jeleket készítettek az ezernél nagyobb számok rovásírásos kifejezésére is (az eredeti székely-magyar írásban csak ezerig jelölték a számokat). Hosszú Gáborék ugyanakkor rovásírásos emlékeken tudják igazolni, hogy volt eredeti x, y, q vagy w karakter is, sőt dz és dzs is. Az ezernél nagyobb rovásszámok kódolását pedig nem is akarják elfogadtatni a szabványtervezetükben.
Gyetvay György Gergely szerint az ilyen újításokra semmi szükség egy tradicionális írásnál. A karaktereket már a húszas-harmincas években kanonizálták Magyar Adorján tevékenységének köszönhetően. ?Tudomásul kell venni, hogy mai szavakat vagy számokat ezzel nem lehet leírni, ezért a rovásbetűk helyett ilyenkor latin betűket érdemes alkalmazni?.
Az ellentétek azután vettek újabb fordulatot, hogy az év elején Hosszú Gábor a Magyar Szabványügyi Testület képviselőjeként olyan karakterkészletre nyújtott be javaslatot a Nemzetközi Szabványügyi Testülethez, amely a székely-magyar írás karaktereit együtt kezelte volna a Kárpát-medencei, és a máig is csak részben megfejtett kazáriai írással. A Magyarok Világszövetsége erre egy közleményben azzal vádolta meg Hosszút, hogy el akarja kazárosítani a székely-magyar írást.
Ennek dekódolásához nem árt tudni, hogy a 7. századtól a magyarok is a Kazár Birodalom fennhatósága alá tartoztak. A kazárok vezetőinek egy része a 8. század végén felvette a zsidó vallást. Egyes politikailag motivált elméletek szerint a kelet-európai zsidóság így a kazárok leszármazottaiból áll. Be is indult azonnal a zsidózás az ügyben. A hunhir.hu nemzeti radikális portál például a témáról ?A kazárnak hazudott hébereknek már a székely-magyar rovásírásra is fáj az orruk? címmel írt összefoglalót.
Benyomultak a szabványügyi testületbe
?A székely magyar rovásírás egységes írás, amit eleink használtak. A magyar nemzeti tradíció része, sajátos karaktere van, ezért ezt nem szabad összemosni más írásokkal. Ez kultúrpolitikai kérdés? – indokolta az MVSZ közbelépését Gyetvay György Gergely. Az MVSZ képviselője szerint súlyos tévhit, hogy a magyar rovásírók két táborra oszlanának. “A rovásírás szabványosításának ügyében minden rovásiskola már 2008-ban konszenzusra jutott. Erre a konszenzusra kérték és kapták meg 2008-ban a Magyarok VII. Világkongresszusának áldását, amire szükségük is volt ahhoz, hogy a nemzetközi szabványügyi testület szóba álljon velük. Ezt a szakmai konszenzust testesíti meg az Everson-Szelp féle beadvány”.
Ezt a konszenzust erősítette meg az idén, a Magyarok VIII. Világkongresszusa keretében összehívott Élő rovásírás című kerekasztal is. A résztvevők egyhnagúlag támogatták Everson és Szelp szabványtervezetét. Ezzel Gyetvay szerint mindössze egy háromfős társaság, Hosszú Gábor, illeve az őt támogató Sípos Lászlót és Rumi Tamás megy szemben. “Ők siklatták ki a 2008-as konszenzust, és ők felelnek azért, hogy 4 éve helyben topog a székely-magyar rovásírás számítógépes szabványosításának ügye” – mondta Gyetvay.
Az MVSZ ezért a nyáron váratlanul belépett a Magyar Szabványügyi Testületbe hat másik szervezettel együtt. Az MVSZ részvétele talán még érthető az ügyben, de hogy mi köze van a rovásírás szabványosításához a Somogyi Betyárok Lovasegyesületnek vagy a Maláka Szociális Foglalkoztató Szövetkezetnek, az a kívülálló számára felfoghatatlan. A tömeges belépéssel mindenesetre a szabványügyi testületben alapvetően megváltoztak a szavazati arányok. Szeptember elején így vissza is hívták tisztségéből Hosszú Gábort, aki ezután már nem képviselhette a nemzetközi fórumon a magyar álláspontot.
?Hosszú Gábor visszaélt a rovásíró közösség bizalmával, hiszen eredetileg mindenki elfogadta őt, mint informatikust, és senki sem vétózta meg az ő tagságát a Magyar Szabványügyi Testületben, ahol eddig ő volt az egyetlen, aki értett a rovásíráshoz? – mondta Gyetvay. ?Helyzete akkor vált tarthatatlanná, amikor kiderült, hogy felrúgta a 2008-as konszenzust, és a közösségi megállapodáson nyugvó beadvány helyett saját ötleteit próbálta álságosan magyar álláspontként tálalni.”
Az MVSZ és a többi, a rovásírás hagyományát őrző szervezet azért lépett be a szabványügyi testületbe, hogy a 2008 óta fennálló közösségi konszenzusnak érvényt szerezzenek, indokolta a lépést az MVSZ elnökségi tagja. Gyetvay szerint a Somogyi Betyárok Lovasegyesületét, és a többi, újonnan belépő szervezetet olyan emberek képviselik, akik értenek a rovásíráshoz, szemben a testület eddigi tagjaival, akik “teljesen ki voltak szolgáltatva Hosszú Gábor manipulációjának, hiszen még saját nevüket sem tudták rovásbetűkkel leírni.?
Hosszú Gábor szerint az új szervezetek eddig csak akadályozták a magyar szabványügyi testület munkáját. A nemzetközi szabványosítás csak akkor haladhat tovább, ha a hazai testület konszenzusos álláspontot tud kialakítani. Az új tagok azonban fontos szavazásoknál meghiúsították ezt, mert obstrukciójuk miatt megszűnt a Magyar Szabványügyi Testület szakbizottságában a megkövetelt kétharmados konszenzus.
Így a rovásírás nemzetközi szabványosításában a hivatalos magyar álláspont fél éve a ?tartózkodás?. A nemzetközi szabványosítás így jelenleg úgy halad előre, hogy abban semmilyen formában nem veszik figyelembe a hivatalos magyar véleményt. Hosszú Gábor szerint ezzel párhuzamosan az anyagilag érdekelt külföldi javaslat képviselői a hazai kutatók, nyelvészek véleményét is figyelmen kívül hagyva igyekeznek minél gyorsabban átfuttatni saját elképzelésüket.
(Index.hu – eredeti cikk)
Programajánló:
November 9 du. 18 óra: A rovás múltja és jelene az Amadeus rádióban
Kapcsolódó cikkek:
