Ékszerész a rovás ellen

Mint írtuk, magyar(országi) személyek is támogatják a rovás germánosító félreszabványosítását. Van, aki nem is tud róla, csak a nevét kölcsönözte hozzá. Ez persze nem mentség.

Önsorsrontók

Egyre több ember áll értetlenül a rovás nemzetközi szabványosítása körüli hazai botrányok, rágalom-hadjárat és kultúrharc előtt. Magyar jelképekkel teleaggatott személyek töltik idejük és energiájuk jó részét azzal, hogy a nemzeti írásunk számítógépes használatát megkönnyítő technikai szabvány összaállítását kizárólag egy anyagilag érintett külföldi szabványosítási lobby csoport végezhesse el. Mindezt ahelyett, hogy a rovótársadalom minél szélesebb rétegeit bevonva a lehető legtágabb és legszabadabb rováshasználatot biztosító, átfogó magyar szabvány készüljön a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) nyílt és átlátható bizottsági munkájában.

A rovó társadalom egyik irányzatát megjelnítő társaság még akkor sem ébred rá, hogy csupán eszköznek használják, amikor az általuk támogatott szabványosítási magánvállalkozó – a tudtuk nélkül – nemzeti írásunk nevét is átváltoztatja, s ráadásul az édesgetésükre használt verbális csalikat a szabványtervezet szövegéből apránként kigyomlálja. Ahogy ez szokott lenni, a “Mór” megtette kötelességét, a mór mehet. Elfogy a Júdás-pénz, kiteljesedik a rovás-Trianon … s következményként itt marad a “kihalt magyar rúna”. Ez ugyanis jelen pillanatban nemzeti írásunk, a székely-magyar rovás nemzetközi neve.

Ismeretlen cégek, szervezetek és “képviselőik”

A Magyar Szabványügyi Testület Informatika Bizottságán belül működő Rovás Munkacsoport ez év június óta nem végezhetett szakmai munkát, nem folytathatta a szabványtervezet egyeztetését, nem járulhatott hozzá Magyarország érdekképviseletéhez nemzetközi szintű szabványosítási szavazásokban.

Mindezt az elmúlt hónapokban dömpingszerűen az MSZT-be bejelentkezett magáncégek és szervezetek obstrukciója miatt. Ugyanakkor az új tagok többsége közvetlenül nem vesz részt a bizottság munkájában, hanem a nevükben “képviselők” járnak el.

Egy ékszerész, aki a nevét adta a rúnásításhoz

Az MSZT-be belépett új tagok felelőssége a nevükben eljárók cselekedetei és azok következményei. Erre hívtuk fel egy móri “mór” Lampert Csaba, ékszerész magánvállalkozó figyelmét is az alábbi kérdéssorral:

Mióta foglalkozik rovással, és azon belül mi a fő szakmai tevékenysége?
Mióta foglalkozik műszaki szabványosítással, mi az eddigi szakmai tevékenysége?
Tudja-e, hogy miről szól a ISO/IEC 10646: 2012/PDAM 2.2 szavazás?
Tudja-e hogy mi található az ISO/IEC 10646 szabványban?
Mi az oka, hogy a Rovás Munkacsoport szavazásán a jelenlegiISO/IEC 10646: 2012/PDAM 2.2-t támogató szavazatot adott le? Ismeri-e ennek lehetséges következményeit?

Lampert Csaba válaszolt az alábbiak szerint (kivonat):

“Egyik nagyon régi kedvenc szórakozásom, az íjászat. Elkerülhetetlen minden tradicionális íjászattal foglalkozó honfitársunk számára, hogy legalább a neve monogramját ne tanulja meg leírni rovás írással. Ettől egy kicsit tovább mentem, és elsőként az egész székely rovás írás ABC-t elsajátítottam. Párhuzamosan természetesen egyre mélyebbre ástam magam az ősmagyarság megismerése, kultúrájuk még lehető feltárása, az eredetiség megkeresése érdekében.

Idestova húsz éve foglalkozom ékszerkészítéssel. Ezen belül is régi ékszerek kutatásával, és a stílusok megőrzése mellett élhető ékszerek készítésével. Ebben a témában elengedhetetlen a vésnök szakma azon részének a használata, amely a rovás írást alkalmazza kifejező eszközként. Itt van az a pont, ahol másodszor találkoztam a rovás írással életem során. Ugye laikusként is elképzelhető, hogy milyen részletességgel szükségelteik ismerni a rovás írást, hogy az aprólékos vésés elkészíthető legyen, pláne a hozzáértők számára, és igényük szerint. Ötvös és vésnök barátaim a szakma ezen részét nyugodtam mondhatom, művészi szintre emelték, egymással konzultálva alakítjuk tökéletesítjük rovás írás tudásunkat.

A rovás írás szeretetét nálam mi sem bizonyítja jobban, minthogy az eredetiségét megőrző barokk családi házam több mint kétszáz éves mestergerendázatát rovás írás díszíti.Amennyiben jogszabályi, szabályzati vagy ehhez hasonló témában szeretnének többet tudni, tudásukat bővíteni, informálódni, kérem keressék bizalommal Tisza András barátomat, delegált megbízottamat aki készséggel felvilágosítást ad”

Lampert Csaba válaszból megtudhattuk, hogy a rovás iránt elkötelezett művészember a szabványosításról nem rendelkezik ismerettel, a konkrét következményekről pedig úgy tűnik, sejtése sincsen. Ez azonban nem menti a felelősség alól, hogy a nevében eljáró személy tevékenységének köszönhetően a Nagyszentmiklósi aranykincs – Lampert saját maga által is ékszereken alkalmazott – jelkészletét kidobták a szabványból, mint ahogy kora-középkori rovásleleteink reprodukálása mellett jelenkori rováshasználatunk is lehetetlenné válik a külföldi szabványdiktátum által. Ráadásul székely-magyar rovás további sorsát megpecsételendő, nemzeti írásunk immár “kihalt magyar rúna” néven a germán rúnák és kitalált írások kukájába került. Mindezt Lampert Csaba egyéni vállalkozó saját szavaztának köszönheti az MSZT-ben.

A “képviselő” szakértő

Tisza András végzettségéről és képesítéséről az MSZT Informatika Bizottság legutóbbi ülésén sem sikerült tájékoztatást kapni, de rovásoktatói tevékenységet évek óta végez. A szabványosítás folyamatában először a külföldi szabvány lobby mellett, 2012. áprilisában Solton megtartott kampányrendezvény szervezője, Szondi Miklós által aláírt dokumentumban (N4267) találkozhatunk Tisza nevével. A külföldi szabványosítók egyikének számítógépén készült irat szerint nyilvánvalóvá, hogy a szabványosítási szakmáról, annak eljárásrendjéről mit sem tudó “szavazóközönség” a javaslatok megismerésére sem kapott esélyt, ezért a szerző Tisza Andrásra (???) – a korszerű W rováskarakter, valamint a héber nyelvi és billentyű beállítás alatt futó rovás szerkesztő megalkotójára – mint a döntés szakmai “igazolójára” hivatkozik:

“Az Everson-Szelp-féle beadványról, mint a hagyományokon alapuló, mai igényeket, mind történelmi emlékek leírását kielégítő szabványtervezetről meggyőző képet kaptunk és ezt Tisza András – a számítógépes tördelés ismerője, aki 2005 óta saját maga által kialakított rendszerrel tördel újságot – is igazolta”.

(Rovás Infó)

Programajánló: