Hosszú és tévedésekkel teli cikket közölt a 168 Óra a rovás egyre láthatóbb használatáról. Szélsőségesezés most sem maradhatott el.
Rovás Info vélemény:
Ez egy ilyen ország, mindenkinek baja van mindennel, a rovással is. A ballibek náciznak, a mélymagyarok kazároznak, a klerikárisok pogányoznak, az őshitűek vatikánoznak, s így tovább – lényeg, hogy mindenki támadhassa azon keveseket, akik foglalkoznak az üggyel.
Az ballib típusú nyafogásra példa a hibáktól és téves információktól hemzsegő propagandacikk a 168 Órában. De az iromány mégis örömmel olvasható, hiszen megtudjuk belőle, hogy naponta újabb rovástábla áll fel és nemzeti írásunk egyre inkább része a mindennapi életnek. Sőt, az eddig személyi ellentétekből, politikai okokból, vagy ideológiai pótcselekvésből a rovást akadályozó helyi kiskirályok (polgármesterek) már kétszer is meggondolják, hogy próbálkozzanak-e a táblaállítás akadályozásával. S ez még csak a kezdet 
Rovott jelen
Trendi itthon a rovásírás. Nemcsak tetoválásokon, hanem már egyre több helységnévtáblán ott díszelegnek a jellegzetes szögletes betűk. Az írásmód mára a szélsőjobb propagandaeszközévé vált. Pedig szakértők, tudósok szerint nem kellene ?együtt értelmezni? a rovásírást a turullal vagy az árpádsávval, a szélsőséges eszmék jelképeivel. Herskovits Eszter írása.
Hol máshol kezdhetnénk érdeklődni a rovásírás módijáról, mint egy tattooszalonban. Czene László tetoválómestertől meg is tudjuk rögtön: egyre inkább divat, ami magyaros, ezért nagy az igény a rovásírásos tetkóra mostanában. És legalább háromszor annyian kérnek tőle karra, lábra, hátra, hasra és máshova ősmagyar írást, mint a korábbi években.
Fotó: 168 Óra Archív
Éppen jön is egy pocakos, nejlonatlétás, középkorú férfi, ő a kedvese nevét vésetné alkarjára a szögletes betűkből. Ismerősökön látott ilyet, azóta álmodik ősmagyar írást magára. Másokat persze a nacionalizmusuk hajt a tetoválótűk alá: testükön – néhány veretes szöveg mellett – árpádsáv és turul is elfér.
Bár, mondja Czene mester, a turult újabban mind többen inkább eltávolíttatnák magukról. Meglepő a magyarázat: régebben az is inkább divat volt, de időközben szélsőjobbos attribútummá vált, s ilyen testdekorral azért nem mindenki él szívesen együtt. Megnyugtató lenne, ha a szélsőséges nézet csak a tetoválásig jutna el. De tudjuk, látjuk, jóval tovább terjed annál.
Lehet, a rovásírás sokaknak tényleg divathóbort a tetoválószalonokban. Ugyanakkor a köztereken egyértelműen a szélsőjobb erősödő jelenlétére utal. Elég átautózni Pest megyén, látható, hogy számos településtábla ?kétnyelvű?, magyar és ősmagyar, sőt, újabban a legkülönfélébb üzletek – nemcsak a szittyaboltok – cégérei is ősi írással invitálják a vásárlókat. Már egyes budapesti kerületek (XVI., XVII.) és nagyvárosok (Békéscsaba, Miskolc, Cegléd, s még sorolhatnánk) határánál is rovásírásos felirat előzi meg a hivatalosat.
A Pest megyei Isaszeg is példa erre. Kíváncsiak voltunk, milyen engedélyeztetési eljárás szükséges egy rovásírásos tábla kihelyezéséhez. Hatvani Miklós, Isaszeg fideszes vezetője megjegyzi: egyre szűkül a polgármesterek hatásköre, miért pont ez tartozna a feladataik közé? Aztán folytatja: az állami Magyar Közút Nonprofit Zrt. adja ki az engedélyeket a táblákra.
Ezek felállítását gyakran a Jobbik adott képviselőcsoportja kezdeményezi. És a szélsőpárt – tudomásunk szerint – egyetlen ősmagyaros táblaavatást sem szalasztott el. Az ?ünnepségeken? nemritkán a párthoz köthető, árpádsávos militarista szervezetek is megjelennek.
Igaz, a polgármester jóváhagyása is szükséges a táblák kihelyezéséhez. De a településvezetők nem mernek ellenkezni, mert tartanak a szélsőjobb szervezkedéseitől.
? Inkább eltűrjük a tábláikat. Ráadásul még azt sem tudjuk, valóban a helység neve szerepel-e rajtuk. Hiszen ki tud ?rovásul? olvasni? – említi Hatvani Miklós.
És vajon a Magyar Közút vizsgálja a feliratok tartalmát a táblaengedélyek kiadása előtt? A társaság sajtóirodájától megtudtuk: kizárólag annak alapján mérlegelnek, ?sérülnek-e a közúti érdekek?. Mit is jelent ez? Például azt: nem takar-e a rovásírásos helységnév KRESZ-táblát vagy ?közlekedési szempontból fontos pontot, ahol elengedhetetlen, hogy a gyalogosok és az autósok lássák egymást?. Egyébként a Magyar Közúthoz újabban havi rendszerességgel érkeznek ?rovástáblás? megkeresések.
MTI-fotók
De egyáltalán: mi is az a rovásírás? Ábécéjének egyik változata sémi eredetű: az 552-ben alapított türk birodalom idején vált igazán ismertté. Más népcsoportok is róttak így, például a vikingek, kazárok, dunai bolgárok, avarok.
Az ?ősmagyar? rovásírást – amelynek eredetéről annyi tudható bizonyosan, hogy a türk írással mutat rokonságot – kizárólag a székelyek használták. Főként templomok kövébe véstek így. A csekély számú székely rovásírásos emlékből arra következtetnek a kutatók, hogy nem volt széles körben elterjedt.
Népszerűvé csak a humanizmus korától vált. Akkoriban jelent meg az első rovásírásos tankönyv is. Nem véletlenül, hiszen az ősi magyar kultúra iránt erősen érdeklődő Mátyás király reneszánsz udvarában újraéledt a rovásírás kultusza is. A 17. századtól pedig a művelt középosztálybeliek hobbija lett: ezzel díszítettek könyveket. És csakis az elmúlt évtizedben sajátította ki ezt az írásmódot a honi szélsőjobb.
? Pedig az írás története és az a tény, hogy ez a szimbólum azon kevesek egyike, amely még nem vagy nem teljesen járatódott le a 20. században, más lehetőséget is kínálna – véleményez Sándor Klára nyelvész.
(Az írást teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra hetilap legfrissebb számában.)
(168 Óra – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek (168 Óra, HVG):
