Ismét érdekes bejegyzés olyantól, aki nem érti, mit jelent, ha saját írásunk van. Nyíregyháza tábla hatása az arra közlekedő ballibekre.
Syntax Error
Ez a számítógép világában szintaktikai hiba, azaz olyan karaktersorozat esetén írja ki a gép, amelyet nem tud értelmezni. Nos ez áll fenn a blogírónál, aki most szembesült a Nyíregyháza rovástáblájával. Természetesen ismerős a klisé: rovásírás mindjárt náci, hiszen ezzel a címkével látte el irományát. Ezúttal nem mucsai, hanem bivalybasznádi az elmaradt tuskó magyar. No, de ne bántsuk a cikkiírót, mert a “tempty” névben ott van az “empty”, azaz bevallottan üres (lehet a feje).
A rovásírásos táblától szebben süt a nap?
Címkék: autó, Jobbik, Magyarország, náci, Nyíregyháza, párt, politika, rovásírás, tábla
?Syntax error? – adta le a vészjelzést az agyam, mert képtelen volt értelmezni a szemem által beolvasott információt. ?Vazze, a Nyíregy tábla után hallucinálok egy hasonlót, csak rövidebb és Wingdings betűtípussal van!? – fogalmazódott meg bennem a gyanú, melynek sosem örülnék, pláne autóvezetés közben.
Mindez egy ezredmásodperc alatt történt, de mivel a jelzőlámpa éppen maradásra kényszerített, volt időm behatóan tanulmányozni a furcsa jelenséget. A második milliszekundumban beugrott, hogy bizonyára rovásírással van dolgom, ám nem tudok rovásul, így józan paraszti ésszel feltételeztem, mi áll ott. ?Ezt most miért és hogy?? – kérdeztem magamtól, a válasz pedig a másik sávban várakozó kocsi hátsó lökhárítójáról rám kacsintott.
?Milyen HÍD?? | Fotó: Szabolcs Online
A Nagy-Magyarország matrica büszkén hirdette, hogy ízig-vérig hazafi foglal a volán mögött helyet. Az ő lelkét valószínűleg simogatta a KRESZ-kontextusban mutogatott ősmagyar betűkészlet, az enyémet viszont annyira nem. Sőt, cikinek éreztem, hogy a Debrecen felől hozzánk tévedők szinte ezzel szembesülnek legelőször. ?Hé, ember, mi lemaradtunk több mint kétezer évvel!? – üt át az üzenet, ami semmilyen tekintetben nem igaz, hiszen úton szaladgáló csirke nincs, ugyanakkor urbanizáció szépen akad.
Hazaérve azonban olyan hírt találtam, ami elgondolkodtatott: talán mégis bődületes hátrányban vegetálunk? ?A Jobbik Magyarországért párt Nyíregyháza bevezető útjain tíz rovásírásos helynévtáblát fog felállítani? – tudósított a SZON. Hát igen, illik biztosra menni, hogy a Bivalybasznád irányából érkezők is tisztában legyenek vele, milyen hagyománytisztelő népség lakik itt. Ami azonban a lemaradást illeti, rám szintén vonatkozik: fogalmam sem volt róla, hogy a szabolcsi megyeszékhely a rovott települések sorában már a százhuszonvalahanyadik.
Az emberek tehát kinyilvánítják az erre való igényt, legyártatják a táblát, körbeállják, felavatják, végül örülnek neki. Talán el is hiszik, hogy szebb és jobb lesz tőle valami. Az ilyesfajta múltban élés a gyerekkorban szorongatott takaróra hasonlít: ha velünk van, a legnagyobb sötétben sem kell félni – még a szörnyektől is megvéd. A baj csak az, hogy amíg morzsolgatjuk a takarót és ölelgetjük a syntax errorral sújtott táblát, nem figyelünk a valós veszélyekre, melyek napszaktól és várostól függetlenül leselkednek ránk.
(tempty.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
