Korunk nyelvészeinél még tabu, ha a magyar nyelvet gyökrendszerén keresztül vizsgáljuk. Beszámoló a budaörsi nemzetközi konferenciáról, ahol két rovással kapcsolatos előadás is elhangzott. (Frissítve filmes összefoglalóval)
Filmes összefoglaló a tanácskozásról
Czuczor?Fogarasi-emlékkonferencia – Százötven éves A magyar nyelv szótára
Keresve sem találhattak volna a szervezők kellemesebb helyszínt, mint a korszerű, mégis otthonos Jókai Mór Művelődési Központ a főváros nyugati ?előörsének? számító Budaörsön. Felette, csupasz dombhátakon a kommunizmus szétmállása után újraépített Kálvária rajzolódik az októberi kék égre. Feltekintve rá óhatatlanul eltűnődik az ember a Nagyszótár kálváriáján.
Mert a Magyar Tudományos Akadémia – vagyis az alapítók, mindenekelőtt Széchenyi szándéka szerint ?a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára? alakított Magyar Tudós Társaság – másfél évszázada, szinte megjelenése óta gyakorlatilag nem vesz tudomást a Nagyszótárról, mintha nem is a megbízásából, több évtizedes áldozatos munkával készítette volna el két kiváló tagja, a papköltő és nyelvész Czuczor Gergely és a jogtudós Fogarasi János. A hetedikként elkészült pótkötet – jóval a Kiegyezés után – már meg sem jelenhetett a Vörösmarty-Arany nemzedék utáni vezetés új, a nemzeti hagyományokkal szakító irányvonala miatt. A Nagyszótárt, ha egyáltalán, csak lekicsinylően vagy becsmérlően emlegetik azóta a magyar nyelvészek nemzedékei – tisztelet a kevés, túl kevés kivételnek. Akár Bécs, akár Berlin, akár Moszkva diktált a politikai Budapestnek. S most, hogy – legalábbis elvben – nem diktál senki (?), nem sokat változott a helyzet.
A száz évvel a Nagyszótár után, 1967 és 1976 között ugyancsak az Akadémia égisze alatt megjelent, három kötetes A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára előszavában nem is említi (!) Czuczor és Fogarasi nevét és művét, illetve közvetve, egy sanda utalás erejéig mégis: ?A jelen mű tudománytörténeti előzményeként – néhány korai, ma már nem számottevő művet figyelmen kívül hagyva [saját kiemelés] – két szótárszerű feldolgozás vehető számba? – s következik Gombocz Zoltán és Melich János 1914-ben indult, torzóban maradt vállalkozásának, az Etymológiai Szótár füzeteinek, illetve Bárczi Géza 1941-es Szófejtő Szótárának méltatása.
Alig néhány éve, Magyarországon zajló nemzetközi nyelvésztanácskozáson hangzott el németül, majd jelent meg nyomtatásban is egy magyar tudós előadása a Nagyszótárról. Idézet a szövegből: [Több évtizedes munka után] ??megjelent 1862 és 1874 között egy kisebb értelmező szótár hat kötetben (25 cm) [saját kiemelés]: A magyar nyelv szótára (?) Körülbelül 110.000 címszót tartalmaz, amelyek között viszonylag sok a hely- és személynév és a (gyakran tévesen) rekonstruált gyök [saját kiemelés].??
És végezetül egy mai értékelés: ?Szerzőinek széles, de saját koruk nyelvészetének színvonalától elmaradó tájékozottsága [saját kiemelés], ebből következően már korukban is naivnak ható szemlélete, kialakulatlan terminológiája miatt a nagyközönség számára már csak kuriózumként, sajátságos kordokumentumként ajánlható, a benne rekedt értékek [!] (nyelvi adatok és invenciózus nyelvi magyarázatok) csak a szakavatott nyelvészek, közülük is a nyelvészet története iránt különösen érdeklődők számára tárulnak föl és válnak értékelhetővé.? ?
Nos, ami Czuczor és Fogarasi ?koruk nyelvészetének színvonalától elmaradó tájékozottságát? illeti, a budaörsi konferencián Marácz László nyelvész, az Amszterdami Egyetem tanára nemcsak e nemzedékek óta hangoztatott vád képtelenségét bizonyította, hanem azt is, hogy éppen ellenkezőleg, e két magyar nyelvész sok tekintetben nemzetközileg is megelőzte korát. És ezt erősítették meg közvetve a tanácskozás külföldi vendégei is, akik a Czuczor?Fogarasi Nagyszótár nyelvszemléletének szellemében vizsgálták oly különböző anyanyelveiket.
Mégpedig ünnepélyes környezetben, virágokkal és az előadók országainak nemzeti lobogóival díszített színpadon álló pulpitusról, olyan népes, érdeklődő és lelkes közönség előtt, amelyet a világ bármely – általában csak a bennfenteseket mozgósító – szakkonferenciája megirigyelhet. A tanácskozás lebonyolítója egyébként a Karizma Budaörsi R. K. Nevelés-Oktatási Alapítvány, fővédnöke pedig dr. Várszegi Asztrik OSB pannonhalmi főapát volt – Pannonhalmán, a magyar történelem és kereszténység e jeles helyén szentelték szerzetessé Czuczor Gergelyt. A Budaörsi Önkormányzat nevében Császárné Kollár Tímea, köszöntötte kedves szavakkal a résztvevőket.
A négy, egymást követő szekcióülést Marácz László, a konferencia szakmai vezetője nyitotta meg egy előadással a Czuczor?Fogarasi szótár helyéről az európai nyelvkutatásban. Ezután Molnár Zsolt, a tanácskozás másik szakmai szervezője mutatta be a szótárszerzők forradalmi felismeréseit az ismerettudomány és a hangszimbolika terén, majd Hornyánszky Simon elemezte hangzóink egyetemes alapérteményét. A George Washington Egyetem Nyelvi Központjának igazgatója, Shoko Hamano asszony a japán mimetikus igék elkülönítéséről és tanításáról értekezett angol nyelven (az angol szövegek magyar, illetve a magyarul elhangzottak angol szinkrontolmácsolását fejhallgatókon lehetett követni); ugyanebben a témakörben, szintén angolul beszélt az Osakai Egyetemről érkezett Kimi Akita. A spanyolországi baszk nyelvésznő, Iraide Ibarretxe-Antunano az anyanyelvében megkülönböztetett szerepet játszó hangfestő szavakat ismertette, majd Neumann Attila matematikus adta elő a maga és Barcelonában élő, ugyancsak matematikus testvére, Neumann László gondolatait a nemlineáris igeidőket kifejező képzőkről és azok hangszimbolikájáról. A szombat délelőtti ülés zárásaként Kontur László méltatta a nemrég elhunyt Varga Csaba munkásságát a hangszimbolika terén – a konferencia egy perces néma felállással adózott a neves rajzfilmes és nyelvkutató emlékének, aki még dolgozattal nevezett be a konferenciára, de már nem jöhetett el.
Az udvaron főtt bográcsgulyás elköltése után estig ismét a nyelvészeté volt a szó. Marácz László a magyar nyelv gyökrendszeréről, a magyar gyökök egyszótagúságáról tartott előadást. Angela Marcantonio, a La Sapienza Római Egyetemről a modern nyelvészet szempontjából elemezte a magyar gyököket. Hudy Árpád a gyök meghatározásának és elhatárolásának elvi és gyakorlati kérdéseiről beszélt. Ezután a Szegedi Tudományegyetem Altajisztika Tanszékének oktatója, Raushangul Mukusheva ismertette két kazak nyelvész, Gulgaisha Sagidolda és Magripa Yeskeyeva egy-egy értekezését az altáji nyelvek párhuzamos igéiről és gyökeiről, illetve a türk nyelvek egy magánhangzós gyökeiről. A Bakuból érkezett Kubra Kuliyeva, az Azerbajdzsáni Tudományos Akadémia Nyelvészeti Intézetének kutatója a török nyelvek egyes gyökeit hasonlította össze más nyelvek megfeleltethető gyökeivel, kolléganője, Ilaha Gurbanova pedig az azerbajdzsáni dialektusok kipcsák elemeiről értekezett. Vasi Krisztina Czuczor Gergely életét és munkásságát tekintette át, majd a Lenbingó népi énekegyüttes és a Szélrózsa néptáncegyüttes színes műsorát élvezhették a külföldi és magyar előadók, és természetesen a közönség is. A nap kellemes hangulatú vacsorával és beszélgetéssel ért véget.
A vasárnap délelőttöt a gyöknyelvészeti és hangszimbolikai alapú oktatás ismertetésének és gyakorlati bemutatásának szentelték a tanácskozás szakmai szervezői, és egyben e részének főszereplői. A tanításfejlesztéssel foglalkozó budaörsi házaspár – Molnárné Czeglédi Cecília és Molnár Zsolt – érdeme, hogy néhány éve lefektették, tankönyvbe és szakkönyvekbe foglalták, mindenekelőtt pedig gyakorlatba ültették az iskolába lépő kisdiákok élményszerű, a magyar nyelv természetének leginkább megfelelő anyanyelvi oktatását, játékos és mégis alapos ismerkedésüket a beszédhangokkal, majd a betűkkel, illetve a jelentésekkel és a szóalkotással. S hogy ezt megtehették, az Prohászka Jánosné, az akkori igazgatónő széles látókörét és bátorságát dicséri. Ők tartották az első két előadást, Molnár Zsolt az új anyanyelv-tanítási rendszer ismerettudományi és hangszimbolikai alapjairól, Molnárné Czeglédi Cecília pedig ennek gyakorlati alkalmazásáról. Ezután két pedagógus kollégájuk következett, előbb Boncz Tamás ismertette, személyes élményei alapján, a Molnár-Czeglédi módszer alkalmazásának rendkívül pozitív tapasztalatait, majd Szabóné Márta beszélt e tanítás alkalmazásának további lehetőségeiről.
Jelenleg három iskolában – Budaörsön, Mezőörsön és Biatorbágyon – tanítják a legkisebbeknek ezzel a módszerrel a magyar nyelvet, a megszabott tanterv kiegészítéseként. Csak remélni lehet, hogy ez a kör szélesedni fog, abban az értelemben is, hogy idővel a nagyobb diákok számára is érthetőbbé és érdekesebbé teszi majd a nyelvtanórákat. E tanítási mód sikerében nem kételkedhet az, aki látta a bemutatóórát, amelyet Molnárné Czeglédi Cecília tartott az elméleti előadások után a színpadon a budaörsi Mindszenty József Általános Iskola csillogó szemű, buzgón közreműködő negyedikeseivel.
Az ebédszünet után Göncziné Orbán Ildikó, a Molnos Angéla Közhasznú Alapítvány titkára beszélt a névadójuk elindította anyanyelvvédő tevékenységükről. Hudy Árpád a nyelv eredetének gyökelméleti megközelítését ismertette, Arnold Wadler munkássága alapján. Czeglédi Katalin természet, gondolkodás és nyelv összefüggéseit elemezte a gyökökből kiindulva, míg Végh László az anyanyelvünk gyökrendszere és a magyar észjárás bensőséges kapcsolatát világította meg. Felesége és saját maga által előadott dalrészletekkel, hangszeres muzsikával is alátámasztotta a magyar népzene nyelvi és ritmikai összefüggéseiről tett megállapításait Csajághy György zenetanár-népzenekutató, történész. Mandics György író és íráskutató a magyar rovásírás történetének egy újabb kori, krimibe illő fejezetének ismeretlen részleteit világította meg, majd Sípos László, a Rovás Alapítvány elnöke kapcsolta össze előadásában nyelvünk gyökrendszerét és ősi írásunkat. Végül Frang Gizella a magyar gazdasági szaknyelv kifejezéseit vizsgálta a gyöknyelvészet segítségével.
Zárszavában Marácz László sikeresnek ítélte a konferenciát, méltatta annak színvonalát és felhívta a figyelmet a további munka és szakmai párbeszéd fontosságára. Szavait áthatotta a megilletődöttség, s joggal érezhetett személyes elégtételt ő, a messze földön született, nevelkedett és most is holland földön élő és munkálkodó hazánkfia, aki már a kilencvenes években a nyelvészek közül elsőként emelte fel szavát nemzetünk szellemi megújhodásáért, anyanyelvünk tudományának új, vagyis éppen a régi alapokra helyezéséért, sok, nemegyszer nemtelen támadást is elviselve ezért. Mert vele együtt előadók és közönség egyaránt úgy érezhették, remélhették, hogy e két tartalmas és szép budaörsi napon visszavonhatatlanul kezdetét vette a magyar nyelvészetben egy új, biztató korszak. Amilyenért a maga mostoha korában lankadatlanul küzdött Czuczor Gergely és Fogarasi János.
Hudy Árpád
(irodalmi jelen – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
