Minapi cikkünkben a székelykapu és a rovásos üdvözlőtábla közti kapcsolatot derítettük fel. Most az első olyan székelykaput mutatjuk be, amelyen rovásos településnév is szerepel: Zágon.
Melyik volt az első rovott településnév a csíkszeredai felhívás után?
A kérdést úgy is fel lehet tenni, vajon mikor rótták be először a település nevét székelykapuba? Az első rovott településnév egyértelműen Tarcalé 1935-ből (korábbi cikkünk itt), de székelykapu kategóriában egyelőre a 2003-ban, Zágonban (Kovászna megye), az útra állított (!) kapué a dicsőség. 2003. augusztusában Alsócsernátonban készült a falukapu a rovásos helynevet tartalmazó felirattal. A kaput Zágonban állították fel. Sólyom Ferenc nászúton épp arra járt, kigondolta, és megszerkesztette a rovásfeliratot Haszmann Pál és József teljes egyetértésével, kivitelezésével, Sólyom Ferenc saját betűivel.
(Képet készítette: Dr. Pákh Sándor, forrása itt):
Ugyanebben az évben, szűk két hónappal korábban, 2003. június 21-én Csíkszeredában tartotta a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a Quo vadis Székelyföld? konferenciát. zárónyilatkozatának szellemét először Sólyom Ferenc ültette gyakorlatba, így őt tekinthetjük a székelyföldi rovásos településnevet tartalmazó felirat első készítőjének. Ekkor még egy eredeti székelykapu kapta meg a településnevének rovásfeliratát. Sólyom Ferenc másik nagy érdeme, hogy az első rovásos helynévtáblát is lefényképezte (Székelykeresztúr, 1990.), így joggal tekinthetjük a rovásos településnevek mesterének is. Saját maga is állított már rovástáblát Kisgyőrőn, 2010-ben.
- Bemenetre köszöntő, rovással: “Isten hozott fáradt vándor / Zágon fölgyén(!) béke vár.”
- Kimenetre búcsúzó, rovással: “Isten áldjon útra kelő / Zágon népe visszavár.”
- Gyalogkapu felett is rovással bemenetre: “Béke a bejövőnek”, kimenetre: “Áldás a kimenőre”.
A teljes történet Miskóci Ráró így meséli el:
A kapu Alsócsernátonban készült a Haszmann testvérek: Pál és József és fafaragóik keze által 2003-ban, a zágoni polgármester (önkormányzat) rendelésére, kommandói fenyőből. Gelence, Zabola és Papolc után nem maradhatott óriás köszöntő székelykapu nélkül Mikes Kelemen édes szülőfaluja. A rovásfelirat ötlete Pálé volt. Zágon fele már oláh-cigány, akik nem hajlandók megtanulni magyarul, illetve, ha latin betűs magyar feliratot tettek volna fel, kiverték volna a hisztit a románul felvésésért. Papolc “székely(?)” kapuján a “Jó napot” köszöntés románul is ki van vésve. Szégyen. Eljön az idő, amikor a magyart majd levésik?! Kovászna megye 25%-a már román…
Szóval Haszmann Pál a sváb atyai felmenőjű fúrt agyú székely adta meg a megoldást, hogy szégyenfolt ne essen e székelykapun: Véssük fel a szöveget rovással, elolvasni nem tudják, s ha tudni akarják, kérdezzék meg a polgármestertől, s majd megnyugodnak. Így is volt. Hogy románul hallhatták mi van odavésve, ez elég volt nekik.
Egy miskolci barátom arra járt azon a nyáron, és hozta Pali üzenetét: – Feri gyere, mert székely rovásírás kell a zágoni székelykapura!
Közelebbről nem volt tudója?!
Biztos volt, de tudták, hogy mit tudok, és nekik ez kellett. Miskolcról. Ahogy az ő faragász tudásuk kellett nekünk, mikor 1999-ben újraépült a felgyújtott miskolci Deszkatemplom!
A felkérést én vittem nekik az előző nyáron, az önkéntes jelentkezésükre. Ez ilyen kapcsolat. Még 91-től. Meg 95-ből, akkor nyáron készítettem, és nekik a rovásábécémet!
Mert a rontott cserkész ábécét terjesztették.
Tehát 2003-at írunk ekkor. Piroskával az esküvőnk után a nászutunk ezért Csernátonba vezetett. A hívó szóért. Meg a székely jó szívért.
Míg a tervezéskor Pali és Jóska hun-magyar testvérpárként – ők valóban ikrek – hangos pergő szóval szellemi birkózásba kezdtek, mint akik veszettül veszekednek, félre vontam magam, éreztem, most alkotnom kell, e szent helyen. És jött a “hang”: ” Isten hozott fáradt vándor, Zágon földjén béke vár“, és “Isten áldjon útra kelő, Zágon népe visszavár“. Mert kétoldalasnak kell lennie egy köszöntő kapunak.
Civódásuk félbeszakítva megosztottam velük a rímes gondolatom. S láss csodát, rögtön béke lett, kisütött a nap, azonnal befogadták. Mire képes a szkíta “Nap Atya madara” a Szoly-ma(dár), …még ha Sólyom Feri képében is.
– Mindig így veszekedtek munka közben? Pali válasza ez volt: -“Ez visz előre minket”, s helyben hagyta Jóska bólintása. Ez nem Káin és Romulusz testvérgyilkos szava.
A gyalogkapu fölött “Béke a bejövőnek“, és “Áldás a kimenőre” jó kívánságoknak van helye. Itt nem a rím, hanem a pontos értelme a fontos: Emberek között béke, és fentről, Istentől: áldás. Áldás és békesség.
Ez a részem a zágoni székelykapuban. No meg átírása rovásra.
Sólyom Ferenc terve a településnevet tartalmazó rovásfeliratról. Itt a szilvamagos jel Ö/Ő hangértékkel szerepel.
Minden szándékos, ami (másnak) nem “stimmel”. Őrzöm az akkor készült, magyarázó szöveggel kísért felirattervem lapjait. Hát így élnek tovább az ősi ábécék, az ősi rovás.
“Szakrális feliratot szakrális írásmodorban.” Erre példa e 21-ik századi “székely rovásemlékünk”.
Rodostóban is van egy székelykapu rovásfelirattal. Azt is Paliék készítették. Sajnos arról már lemaradtam. Más készítette a rovásfeliratot, pedig számítottak rám.
(Miskóci Ráró – Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek:
