A focidrukker szemléletű magyar közírók rúgnak egyet-egyet a szimbólumokba. Csak úgy sportból. Azeri baltás kapcsán épp a rovásba, Szentkoronába…
Az élet ismét túlszárnyalta a fantáziát
Sumonyi Zoltán, József Attila-díjas író, költő, a Magyar PEN Club korábbi elnöke Az azeri baltás című politikai krimijének különös aktualitást ad, hogy a magyar kormány kiadta Azerbajdzsánnak az életfogytiglanra ítélt Ramil Szahib Szafarovot, aki 2004 februárjában baltával meggyilkolta örmény tanfolyamtársát Budapesten, a nemzetvédelmi egyetem kollégiumában.
Az esemény, amely könyvének kiinduló pontjául szolgál, 2004-ben történt. Akkoriban ez a véres tragédia ?csupán? érdekes hírként jelent meg a sajtóban. Önt sokkal jobban megérintette, mint általában a közvéleményt?
Nem emlékszem, hogy jobban megérintett volna, mint a magyar társadalmat általában, mindenesetre még három-négy évvel később is emlékeztem rá, akkor, amikor ennek a kriminek a megírásába fogtam. Nagyon jó kiindulási pontnak tartottam.
Mi volt a történésben az a momentum, amely egy krimi megírására késztette?
Főleg a gyilkosság nem európai (unortodox) kegyetlensége és alattomossága.
Korábban is foglalkozott a magyar Szent Korona eredetének kutatásával?
Magával a Szent Korona kutatásával nem. De írtam néhány történelmi regényt és esszét (III. Béláról és Aragóniai Beatrixról), s ezekben foglalkoztam az Árpád-házi királyok koronáival is.
A könyv megírása előtt ismerte az azeri?örmény konfliktus lényegét?
Különösebben nem. Én még 1969-ben jártam Bakuban, ahol akkor az azeri?iráni konfliktussal találkoztam. Szovjet Azerbajdzsán akkori írói és újságírói, amint megittak néhány pohár bort, mindjárt Sztálin árulásáról panaszkodtak, hogy területük nagy részét Sztálin átengedte Iránnak.
Mégis miként és miért kapcsolta össze az azeri?örmény konfliktust a magyar Szent Korona kérdéskörével?
2008-ban csak egy fikciós detektívregényt akartam írni, mintegy a Da Vinci kód paródiájaként. Bosszantott Dan Brown áltudományos kutatása és az itthon akkoriban újraéledő Szent Korona-tan, a rovásírás-mánia, az azeriek és a magyarok hun eredetének legendája, és ezt a két indulatot ötvözve találtam jó kiindulásnak az azeri katona gyilkosságát.
Mikor fejezte be a könyv kéziratát? A 2006-os ítélethirdetés előtt vagy utána?
Amikor a könyvet írtam, akkor már jogerősen életfogytiglanra elítélték Ramil Szahib Szafarovot, az azeri baltás gyilkost, s úgy látszott, hogy ez tényleg lezárt történet.
Amikor elkészült a kézirattal, nehéz volt rá kiadót találnia?
A kiadók nem nagyon kapkodtak érte. Részint mert lezárt dolognak tűnt, részint mert engem beskatulyáztak ?fennkölt költőnek? és ?megbízható történelmi esszék szerzőjének?. Ezért is választottam egy norvég hangzású álnevet: Mikkel-Johan Pedersen. (De ebben is van egy kis rejtvény: apám Mihály, nagyapám János, dédapám Péter volt.) Mivel sem az álnévre, sem a címre nem ?buktak? a kiadók, végül magánkiadásban jelentettem meg, Deák László, az Orpheusz Kiadó vezetője pedig barátságból vállalta a kiadó logóját. Ám ez is balul ütött ki, szegény Deák Laci a megjelenés után röviddel meghalt, a könyvekből pedig körülbelül 250 példány egy pincében rejtőzik.
Most viszont a Kossuth Kiadónál megjelent változathoz már a saját nevét adta. Miért?
Három éve azért is írtam álnéven, mert akkor még csak szórakozásból, szinte játékból írtam a könyvet. Magánügy, gondoltam, és ha nem is olvassák el, én jól szórakoztam írás közben. De most már véresen komoly közüggyé vált a történet, s ezt saját névvel is vállalom.
A könyvében is kiadnak valakit Azerbajdzsánnak, de a történet nem úgy végződik, mint most a valóságban.
Nem a gyilkost, hanem az Üc Tepe-i Szövetség elnökét, aki azért jön Magyarországra, mert azt hiszi, hogy a gyilkost kiengedték, s itt majd együtt megszerezhetik a magyar korona alsó abroncsát, amely szerintük az Üc Tepe-i sírból került elő, és eredetileg Attila lányának az öve volt.
Aki a könyvét elolvassa, ön szerint jobban megérti majd a nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat kiváltó jelenlegi fejleményeket?
Azt nem tudom, hogy az olvasók jobban megértik-e a kialakult diplomáciai bonyodalmakat, de talán jobban megértik a fanatizmus lényegét: vallási, törzsi, áltudományos téveszmékkel néhány őrült ma is nemzetközi bonyodalmakat tud okozni.
Meglepte az, ami most történt?
Engem csak az lepett meg, hogy egy fikciós detektívregényt lemásolhat, sőt a fantáziát is túlhaladó módon, évekkel később, megvalósíthat a politika.
(Olvass bele – eredeti blog)
Kapcsolódó cikkek:
