Az MTA őstörténeti konferenciájának egyik tanulsága: nem magyar, nem rovás. Futótűzként terjed a (rém)hír …
Se nem magyar, se nem rovásírás
Az őstörténet kutatói összedugták a fejüket, és számot vetettek azzal, amit tudnak, és amit nem. Kitől örököltük a székely írást? Miért nem jó a “magyar rovásírás” elnevezés? Mi a kutatók legfontosabb feladata a közeljövőben?
2012. június 14-én az Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja Történettudományi Intézetének Magyar őstörténeti témacsoportja a tanácstermében ülését tartott a székely írásról. Ezt az írást tudományos körökben mindig gyanakvás övezte, csupán két-három kutató foglalkozott vele behatóbban, utoljára 1915-ben adtak ki székely írással írt nyelvemlékeket összegző kötetben. Ettől függetlenül nagyon sokan a magyar múlt legfontosabb örökségének tartják. Mai divatja pedig erősen átpolitizált: az emberek többsége politikai szimpátia alapján dönti el, hogyan viszonyul hozzá.A cikk a hirdetés után folytatódik
Örökség, de kitől?
Sándor Klára előadásában először azt magyarázta el, miért kell éppen székely írásról beszélni. Ilyen emlékek kizárólag Székelyföldről származnak, nincs nyoma annak, hogy valaha a magyarság szélesebb körei használták volna. Rovásírásnak sem nevezhetjük, hiszen semmilyen fába vésett emléke nem maradt fenn az írásnak. A laikusok hajlamosak azt képzelni, hogy a rovásírás valamilyen külön írástípus, ráadásul több írásfajtát is rovásírásnak neveznek, és azt képzelik, hogy ezek egymásból fejlődtek. Ezek után ismertette a székely írás főbb jellemzőit és legfontosabb emlékeit.
Sándor Klára szerint a székely írás 13-14. századi emlékei bizonyítják, hogy a székely írás nem a humanisták találmánya, de tény, hogy Mátyás király udvarában vált divattá. Házi történetírója, Thuróczy János két, korábban össze nem függő motívumot kovácsolt eggyé: hogy a székelyek a hunoktól származnak, illetve hogy saját írásuk van. Később a székely írás identitásjelölővé és kuriózummá vált.Sándor Klára végül azt állapította meg, hogy a székely írás a török népek körében használt sokféle írással állhat közeli kapcsolatban, de kialakulásának története még tisztázásra vár. De a tudománynak nem csupán ezzel kellene foglalkoznia, hanem azzal is, hogy miként vált a magyarságtudat meghatározó részévé, és ma milyen szerepet tölt be benne.
A legújabb emlékek
Benkő Elek előadásában a székely írás az utóbbi időben felbukkant emlékeiről beszélt. Különösen a 13-14. századi leletek jelentősek. Az emlékek száma elsősorban a középkori templomok, illetve falképeik feltárásának, restaurálásának köszönhetően növekszik. Ezek bizonyítják, hogy a székely írást nem a humanisták találták ki, de ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy az írás használata egy viszonylag szűk réteghez köthető.Benkő hangsúlyozta, hogy a feliratok mellett azok régészeti-műemléki környezetét is vizsgálni kell. Emellett ideje lenne az ismert feliratok összegyűjtése és tudományos igényű feldolgozása.
Nem! Nyilatkozom!
A tudományos ülésen emellett egy nyilatkozatot is elfogadtak. Ebben leszögezték, hogy a székely írás kutatása komoly tudományos feladat, és hogy az írás nem lehet a 15. századi humanisták találmánya. Javasolja az ismert emlékek összegyűjtését, méghozzá az emlékek saját szemmel történő vizsgálata alapján.
Ezen kívül megállapítják, hogy a székely írás nemzeti örökségünk része, mai ismereteink szerint kizárólag magyar szövegek lejegyzésére szolgált. Ugyanakkor a székely írás sosem volt a teljes magyarság körében elterjedt írás.Tudomásul veszik, hogy bizonyos körök a székely írás megújításán és terjesztésén dolgoznak, de erről nem nyilvánítanak véleményt, mivel ez nem tudományos kérdés.A résztvevők technikai kérdésben is véleményt nyilvánítottak. Szükségesnek tartották, hogy a Unicode-ban megkülönböztessék a székely írás történeti formáját a modernizált változatoktól, és külön tartományban kezeljék őket.
A Nyest.hu kommentár:
A nyilatkozatba foglaltaknak ellentmond, hogy korábbi előadásában Sándor Klára Szamosközy István latin nyelvű, II. Rudolfot gyalázó verséről is beszélt. Ezt a verset a székely írást titkosírásként használva jegyezték le.
Az a megállapítás, hogy a mai folyamatok nem tartoznak a tudományra, különösen ellentmondásos annak fényében, hogy Sándor Klára éppen ezen folyamatok kutatását szorgalmazta.
(nyest.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
