Varga Csaba neve összefonódott a rovásműveltség irás- és számjeleivel, látóhatára pedig egészen az őskorig ért. Most már fentről kacsint ránk.
Jel, jel, jel marad utána
Utolsó könyve kerek lett – éppen ezzel büszkélkedett még Miskolcon a Baranta Világtalálkozón. Még sok dolga van, mondta. A “Számjelek és számírás történetével” azonban véget ért egy rendkívül gazdag alkotói pálya. Történetei, könyvei nyomán az őskor embere karnyújtásnyira került hozzánk, s a székely rovásból visszagombolyította az írás történetét, megteremtve a magyarok saját ősember-, ősműveltség-mítoszát. Meseszerű, de ugyanakkor matematikai, logikai, nyelvművelői hozzáállással, játszi könnyedséggel tárta elénk eleink írásait, rajzolatait. Ez az utánozhatatlan, laza könnyedség rajzaiban, filmjein is érvényesült. Művei segítségével széles körben keltette fel az ősi írás iránti érdeklődést.
Búcsúzóul írjuk le azokkal számjelekkel – amelyekkel oly sokat foglalkozott -, mennyi időt töltött itt ebben a világban, köztünk, magyarok között. Könyvei, s azokban az általa összerendezett jelek sokasága, szóleleményei továbbra is velünk maradnak – reméljük, ugyanúgy feledhetetlenül -, mint jellegzetes bajuszos, örökké mosolygós arca.
(Rovás Info)
Kapcsolódó cikkek:
