Rovásos leleteken került elő vérszerződéses esküszöveg. A rovás íráscsalád egyre több tagjának léte válik megkérdőjelezhetetlenné.
Rovás szogd és avar leleteken
A hazai avar temetőkből számos olyan szíjvég került elő, melyen rovásjelek találhatók. Egyiken egy vérszerződési esküszöveg olvasható.
Egy fontos felirat
1992-ben ásatás során került elő Zamárdi területéről egy ezüst szíjvég, melynek hátlapján rovás- és szogd jeleket fedeztek fel a hazai régészek. A karcolatokat Harmatta János tanulmányozta, majd közreadta a megfejtést. Eszerint a rovásszöveg egy esküszöveget tartalmazott: ?Esküt teljesítís, barátot, élelmet, zsákmányt gyarapíts!? Ezt minden bizonnyal a vérszerződést kötő felek mondták el. A szíjvégen megmaradt rövid mondat a szkíta-hun népeknél meglévő ősi szerződési mód egyik fontos feladatára utalt: a közösen szerzett zsákmány testvéries elosztására. Hasonló tartalmú esküszöveg olvasható a hun örökséget továbbvivő, a 13. században feljegyzett Mongolok titkos történetében, de Anonymusnál gesztájában a második esküpont hasonlóan hangzik:? Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.?
Szogd jelek
Az övvereten Harmatta még két rövid feljegyzést felfedezett fel, melyet szogd kuríz írással karcoltak be. Két név szerepelt rajta, az egyiket Togan Er-nek, a másikat En Csikar Alkapnak hívták. A magyar kutató szerint az utóbbi volt a későbbi tulajdonos, aki megkapta az övet és a csodálatosan szép övveretet barátjától. A magyar szakember nem tért ki arra, hogy miért is szerepelhet egy öv végen két név, holott a vérszerződési szertartásból egyértelmű: a barátok nemcsak vérüket egyesítették, hanem legfőbb jeleiket, így öveiket is kicseréltek egymással. Ezek szerint Togan Er En Csikan Alkapnak adta át mívesen megmunkált övét.
Szogdok vagy avarok?
Harmatta János a szogd jelekből arra következtetett, hogy szogd mesterek dolgoztak a Kárpát-medencében. Azt azonban nem vette figyelembe, hogy egy nemzetközileg használt írás megléte nem feltétlenül igazolja a szogdok jelenlétét, igaz, nem is zárja ki azt. A közép-ázsiai kereskedőnép az arámi írást vette át, és az egyik legfontosabb közvetítő írás és nyelv a kora középkori közép- és belső-ázsiai térségben. A szogd írás egészen az arab hódításaig, vagyis a 8. századig őrizte elsőbbségét a pusztán.
(OB – barikad.hu)
Kapcsolódó cikkek:
