A szolnoki Néplap-ban jelent meg egy riport cikk a mindennapi rováshasználat terjedéséről – Rákóczifalván.
Átestünk a ló túloldalára: csak rovásírással írják ki a neveket?
Szó szerint úton-útfélen felbukkan a rovásírás Rákóczifalván. A község már nem csak a településnevét írta ki az ősi magyar írásmóddal, hanem jó néhány utcanevet is, sőt, már a kisebb vendéglátóhelyeken és az utcai árusoknál is fel-felbukkan a rovás.
Mik ezek?
? Eladó a friss, illatos eper! Kóstolják meg! – invitál közelebb az út mellett kialakított standjához Gáspár Lászlóné. Megyünk is az orrunk után, közben megcsodáljuk vidám színű reklámtábláját, amin még rovásírással is elolvasható az eper felirat. Vagy legalábbis gyanítjuk, az lehet rá felfestve, elég harmatag a rovás-ismeretünk a kollégával. ? Persze, hogy az van kiírva! Egyértelmű, nézzenek az E betűre, ugyanaz, mint a latin írásnál! – magyarázza az eladó, Márta. Valóban, mintha tényleg hasonlítana…
? Mi a 80-as években még a kereskedelmi iskolában tanultuk a rovásírást, onnan vannak emlékeim ezekről a betűkről. Manapság ez az írásmód teljesen elfelejtődött, bár, mintha Rákóczifalván újra életre kelnének a hagyományok. A helyi kisvállalkozók legalábbis ezt erősítik! – mondja az asszony, aki elmeséli, bizony egyre több terméken jelenik meg az ősi írásjel.
? Amikor az átutazók megállnak nálam, sokszor megkérdezik, vajon hányan tudják a községben egyáltalán azt, hogy ez rovásírás. Higgye el, egyre többen! – bólogat Márta, majd megsúgja, hamarosan már a burgonya is rovással lesz kiírva egy nagy táblára, azt is kiteszik majd az út mellé. Ez ráadásul kiváló reklámot is jelent. – A vásárlók szerint ugyanis a rovásos eper sokkal finomabb, mint a latinos… – nevet a nő. Pár száz méterre a rovásos gyümölcstől megnézzük a rovásos fagylaltot. Ott már nincs segítség: csak a régi írásmóddal van felfestve a fagyi felirat, igaz, a kép ott is segít. Annak idején ezzel a módszerrel tanultunk meg olvasni, lehet, hogy a falvaiaknak is ez a céljuk?
Rovásfagyi
? Bevallom, nem tudok én se írni, se olvasni ?rovásul?, csak terjesztjük ezt a hagyományt – árulja el Szente Attila. – A helyiek eleinte csodálkoztak, hogy a talponállóm neve is, meg a fagyi is így van kiírva, de már megszokták. Persze, van, akinek ez nem tetszik, de nem lehet mindenkinek a kedvére tenni! – vonja meg vállát a férfi, majd elmondja, a büféjében rovásos szórólap meg rovásos könyv is van, jól megfér ugyanis egymás mellett a hot-dog meg az irodalom. Megérkezik közben a kengyeli Veres család, szóba elegyedünk egymással, faggatom őket, jó ötletnek tartják-e, hogy rovásírással van kiírva néhány dolog.
? Inkább mint kínaiul! – vágja rá határozottan Veres Csaba, majd hozzáfűzi, nagyon helyes, hogy a magyarok ápolják hagyományaikat, a múltat nem szabad elfelejteni. És hogy nem tudunk rovásul olvasni? Nem baj, majd megtanulunk, feleli a férfi. Egy arra járó biciklistát is kérdeznék, de amikor elmondom, mi járatban vagyok, egy ?hagyjon-már-ezzel-a-rovásírással? felkiáltással elkerekezik. Végül megérkezik Marika néni.? Honnan van, aranyoskám? Az újságtól? Mondja meg a főnökeinek, legyen inkább rovásul kiírva az Új Néplap címe, sokkal szebb lenne! – javasolja az asszony, én pedig megígérem neki, felvetem ötletét a vezetésnek, hátha…
Hazánkban lehet, Európában már nem
Várostáblák, könyvek, tanfolyamok és most már – termékek: a rovásírás egyre szélesebb körben terjed. Ősi írásrendszerünk megőrzésére jött létre még 2009-ben a szolnoki székhelyű Rovás Alapítvány, melynek célja, hogy éltesse őseink írását. A rovásírás azóta volt már a pápánál, sőt, az űrben is. Az Európai Bizottság azonban nem engedi, hogy külföldön rovásírással jelöljük a magyar termékeket.
(Szóljon.hu – eredeti cikk, olvasói fotóval kiegészítve)
- Kommentárral: barikád. hu cikke
Kapcsolódó cikkek:
