Hódmezővásárhely a sikeres táblaállítás után ismét öregbítette a város hírnevét a rovásműveltség területén. Ezúttal egy rovó pékmester mutat követendő példát.
Szellemi táplálékot is kínál Sipos Róbert
Hódmezővásárhely – Kézzel őrli a búzát, dagaszt, kemencében süt – így készíti a kenyeret a vásárhelyi Sipos Róbert, legalábbis egy-egy bemutatón, vásárban. Pékként a hagyományőrzésre koncentrál, miután elege lett a ?felturbózott” pékáruból.
Nemcsak finomat akar sütni kétmázsás, saját kézzel készített mobil kemencéjében, szellemi táplálékot is szeretne kínálni – mondja Sipos Róbert vásárhelyi hagyományőrző pék. Modern, az előírásoknak megfelelő – ahogy fogalmaz – ?saválló” konyhai háttérrel felszerelt lakókocsijából nem hiányzik a fateknő, amelyben régimódi, kovászolt tésztát dagaszt, időnként a vásárló szeme láttára. A végeredmény: kemencében sült kenyérlángos.
 |
| Tésztadagasztás, állományjavító nélkül |
? A kenyérlángos olyan, mint az olaszoknál a pizza. Annak idején a maradék kenyértésztát vékonyra nyújtotta a háziasszony, majd amit talált otthon, libazsír, hagyma, tejföl, szalonna, azt rakta a tetejére. Tájegységenként változó az ízvilág, az elnevezés. Az erdélyi lapótya káposztás, a felvidéki pompos juhtúrós-tepertős – magyarázza Róbert.
Szívesen elbeszélget a kenyérlángos készítéséről a vevőivel, akik rovásírásos étlapról is kiválaszthatják, mit szeretnének enni – már ha el tudják olvasni. – Készítettem egy rovásírásos kártyanaptárt, amelyet diákoknak osztogattam. Visszahallottam, rovásírásos puskát csináltak a dolgozatra. Már megérte – meséli nevetve.
Róbertet szülei olyan szakma felé akarták terelni, amelyre ?mindig szükség lesz”, ezért lett pék. Tudatosan olyan pékségekben kezdett dolgozni, ahol más-más technológiát alkalmaztak. Napi 10?12 órában készített finom pékárukat, kakaós csigát, brióst. Sütött kétórás kenyereket is, de megtanulta a hagyományos, kovászolt nyolcórás változatot, amelyet ?sütőlapáttal vetnek” a kemencébe. A rapid megoldások, a nem éppen minőségi alapanyagok láttán kiábrándult.
? Sajnos manapság a pénztárca mondja meg, ki mit eszik. A minőségi alapanyagokat, mint a jó lisztet, meg kell fizetni. Nem mindegy, hogy egy kenyér nyolc vagy két óra alatt készül el. Mégis az utóbbi kelendő, mert olcsóbb. Más kérdés, pár óra múlva alig lehet megenni, nemhogy másnap, harmadnap – jegyzi meg. A vásárhelyi péket mindig is érdekelték a magyar hagyományok. Hat éve egy népművészeti vásáron sütött először kenyérlángost, kelendő volt. Ma már országszerte hívják párjával, Emesével. Kézi búzaőrlés, dagasztás, kemencében sütés – lépésről lépésre mutatják be, hogyan készül a hagyományos kenyér.
(Délmagyar – eredeti cikk)
Kapcsolódó hírek:
