Delírium: az oláh mint a földkerekség ősnépe – Ádám és Éva románul beszéltek az édenben? A tartálakai korong is szerepel a oláh ősnemzeti fantáziában.
Egy új “ősnemzet” romantikája…
A modern kori nacionalizmusok születése óta meglehetősen terméketlen, reménytelen, s tegyük hozzá, totálisan értelmetlen és felesleges vita folyik arról, mely etnikum volt a világ ?ősnépe?, illetve ehhez kapcsolódóan arról, vajon mi is lehetett az emberiség ?ősnyelve?. E viták hátterében általában aktuálpolitikai és hatalmi törekvések húzódnak meg, illetve egy bizonyos földrajzi-történeti régió állami hovatartozását illetően két vagy több nemzet területi igényei által motivált konfliktus.
Közismert, hogy a történelmi Magyarország, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak reprezentánsai, azok véleményformáló politikusai, valamint egyéb tudományos és kulturális közéleti szereplői a mai napig nem tudták feldolgozni azt a – számukra egyfajta ambivalens módon egyszerre nemzeti diadalt és traumát jelentő – történelmi epizódot, amelyet az 1919-1920-as versailles-i békerendszer, Európa hatalmi-politikai térképének újrarajzolása jelentett. Nem csoda, hogy különösen “szlovák” és román részről bizonyos ?tudósok? rendre a legképtelenebb történelmi teóriákkal, illetve múlthamisítással hozakodnak elő. Általában azt a módszert alkalmazzák, hogy magyar királyokat, arisztokratákat, főpapokat és történelmi hírességeket, illetve eseményeket ?szlovákosítanak? vagy éppen ?románosítanak?, másrészt a sci-fi műfaji kategóriájába sorolandó kitalált és semmiféle tudományos módszerrel nem bizonyítható, gyermekded, az őskor homályába burkolódzó ellenőrizhetetlen és dokumentálhatatlan mesékkel hozakodnak elő.
Nos, vegyünk egy aktuális példát. Angol nyelven jelentette meg egy román szerző, Lucian Iosif Cuesdean ?Európa első nyelve, a román? (Romanian, the first language of Europe) című könyvét. A címlapon a nevezetes tatárlakai rovásírásos lelet látható, amelyhez a románságnak, a román nyelvnek semmi köze nincsen. Azon kívül, hogy 1961-ben került elő, s a település az idő szerint Romániához tartozott. A szerző prekoncepciója szerint az ősi Európa szívében már a Kr.e. 6500-3500 közötti időszakban élt egy rendkívül békés, kreatív, szépművészeti alkotásokat létrehozó nép, a román, amely megelőzte a későbbiekben kontinensünkre benyomuló harcias, barbár, indoeurópai törzseket. A románok az al-dunai régióban már 4500 évvel ezelőtt számos várost alapítottak. Cuesdean álláspontja alapján a mai Romániában és a szomszédos országokban a régészeti ásatások során előkerült leletek radiokarbon vizsgálatokkal történt kormeghatározása egyértelműen bizonyítja ezt. Ennélfogva, amikor az első hellén törzsek a Kr.e. 2. évezred kezdetekor megjelentek a Balkán-félszigeten, a románság már több évezredes múlttal büszkélkedhetett az Al-Duna – Erdély régióban. Cuesdean fantasztikus feltételezése szerint a civilizációt a román ?ősnép? terjesztette el Európában, s a műveltségi-kulturális impulzusok már a neolitikum időszakában Kelet-Európából irányultak nyugatra, nem pedig fordítva. A görög, a latin és a szanszkrit nyelv is számos román jövevényszót tartalmaz, voltaképpen minden civilizáció a románból eredeztethető – magától értetődően, tehetnénk hozzá ezen okfejtéshez.
Erről a mesekönyvről van szóA fentiekhez hasonló képtelen teóriák sajnos gyomnövényként burjánzanak szerte Európában ?felvilágosultnak? és nagyon ?racionálisnak? tekintett korunkban. Nem minden tanulság nélkül való lenne az említett könyvecske mielőbbi magyar fordításának megjelentetése. Talán tanulságként szolgálhatna itthon is mindazok számára, akik a magyart tartják bolygónk ősnyelvének, valamint minden földi civilizációt kapcsolatba hoznak a magyarsággal, illetve tőle eredeztetik azokat. Könnyen belátható, hogy erre az egyetemes történeti aranyérmes helyezésre vannak más pályázók is szép számban, különösképpen az egykori történelmi Magyarország területén élt nemzetiségek képviselőinek részéről.
Ugyanakkor nagyon fontos körülmény az üggyel kapcsolatban az is, miszerint a szomszédos nemzetek már a dualizmus kora óta kiemelt nemzetstratégiai célként tartják szem előtt a megfelelő országimázs-politikát és propagandát, amelynek eredményeképpen egy évszázad alatt sikerült meggyőzniük az angol, francia és amerikai közvéleményt arról, hogy a barbár magyarok afféle európai betolakodók, ezer éven át kegyetlenül elnyomták, s erőszakos asszimilációs politikájukkal elnemzetietlenítették a tótok, oláhok, rácok millióit. S ezekre a hazug állításokra és a magyarság ellen irányuló lejárató kampányra lényegében a mai napig nincs adekvát, hatásos és a legfontosabb világnyelveken publikált, illetve terjesztett magyar válasz. Kivéve az agyhalottak által annyira elátkozott Horthy-rendszer szűk negyedszázadát, amikor hazánk kormányai kiemelt nemzetpolitikai célként kezelték a magyar kulturális és történelmi örökség nyugat-európai megismertetését és propagálását. Amennyiben az országot jelenleg vezető elit nem akarja, hogy az 1920-as trianoni országvesztés után bő évszázaddal múltunkat és történelmünket is elrabolják tőlünk szomszédaink, úgy a huszonnegyedik órán túl vagyunk a megfelelő válaszlépés megtételére.
(Lipusz Zsolt – Kuruc.info – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
