A rovásműveltséggel kapcsolatban folyamatosan jelen van az irónia, a viccelődés is. Az immár 3 éves karikatúra receptjei viszont étvágygerjesztőek 🙂
Vega ősmagyarok rovásreceptjei…
Nemzeti írásunk élő voltát igazolja, hogy beszédtéma. Van, ki szereti és van, ki nem – van, kit érdekel és van, kit nem. De ha már humorizálni is tudunk róla, akkor nem haladunk rossz úton, annyi bizonyos.
Rovásírással készült ősmagyar vegetáriánus receptek kerültek elő egy sírból!
Komáromi Róbert – 2009.05.13 19:30
Agyagtáblákra rótt recepteket találtak egy i.e. 5. sz. sírban. A vésés rovással készült, a magyarok ősi kárpát-medencei ittlétét is bizonyítja, s azt is, hogy eleink nem puhítottak húst nyereg alatt!
A sírleletben talált halotti lepel aranyszálas hímzése fűszernövényeket ábrázol. A sírleleteket az Alföld területén lévő, az MTA régészei által megnevezni nem kívánt lelőhelyen találták. A régészek kérték a leletek megóvása érdekében a fellelés helyének államtitokká minősítését, amely gyorsított eljárás során van folyamatban. Szerencsés véletlen, hogy a terület katonai objektumhoz tartozik, így a külön őrzése nem okoz gondot, s a feltűnés is elkerülhető.
Káposzta alakú cserépedény, ajánlom a nyájas olvasó figyelmébe a levelekből kialakított fülek ötletes megoldását! A nyilvánosságra hozott adatok szerint az agyagtáblákat egy piramis alakú, ám csupán néhány méteres magasságú sírépítményben találták, s a leleteken használt betűsor átmenetet képez a sumér ékírás és a magyar rovásírás között, ám így is kiválóan olvasható magyarul. Az eddig lefordított szöveg egyértelműen egy ősi receptgyűjteményt jelez, amelyben kizárólag növényi eredetű táplálékokról esik szó. A sírban talált halott egy szakács lehetett, akinek életműve volt a receptgyűjtemény.
Találtak még káposztafej alakú cserépedényt, díszes növényi ornamentikás bronzedényt, kőmozsarat, sütéshez használt kőlapokat, s szintén rovásírással díszített nyelű kő kanalakat is a halott mellett. A halottat piros kockamintás vászonba burkolták, a vászon szegélyeit aranyfonállal hímezték, amely technika a maga korában még igen kevés helyen volt ismeretes, így ez is jelzi a halott személy egykori fontosságát. Szerencsére az agyagtáblák hiánytalanok, így végre valódi képet kaphatunk elődeink egykori táplálkozásáról!
A megtalált agyagtáblák hiánytalanok, a kis sérülések szerencsére nem zavarják a szöveg értelmezhetőségét! A képen az egyik recept másolata látható.
A lefordított receptek közül is mindenképpen szeretnék idézni, így most a feltárt ősi szöveg következik:
Tálban párolt paraj
Fonj össze hosszúkás parajleveleket a tál oldalán, majd béleld körbe velük a tálat. Szórj bele csombort, fokhagymát, hagymát, rétegezz rá még parajleveleket. Folytasd, míg a tálad megtelik, ekkor locsold meg lenmagolajjal, kis friss forrásvízzel, dobj bele egy szál rozmaringot, fedd le a tálat, s tedd a kemencébe. Amikor illata már átható, s az edény tetején már nem csurog ki a leve, kiveheted, átfőtt! A kész étket helyezd urad asztalára!
Borban párolt kása
Kölesmagvakat zúzz össze kőmozsárban, tedd nagy fazékba, s édes borral locsold meg, hogy jól ellepje, egy kis mézet csorgass rá, hintsd meg ánizzsal, mentalevelekkel, s hagyd állni egy éjszakát. Másnap lassú tűzre téve főzd meg, ha kell, önts még rá édes bort. Akkor jó, ha elválik a fazék oldalától! A kész kását kanállal merd egy lábasba, csorgass még egy kis mézet rá, s kemencáben pirítsd meg. Fenséges étek úrnőd örömére!
Pirított hagymás paszuly
A babot áztasd meg forrásvízben, hagyd állni egy éjszakát. Másnap kenj meg lenmagolajjal egy lábast, hitsd meg bőven felvagdalt vöröshagymával, hogy jó kétujjra álljon benne. Tedd a lábast a tűzre, lassan melegítsd. Hitsd meg zúzott sóval, majoránna ágát, csombor leveleit szórd bele, pirítsd meg aranyszínűre, majd öntsd rá a beáztatott paszulyt, s párold jó soká. Sose keverd, hanem csak rázogasd! Amikor elkészül, hagyd állni, mert ha túl forrón adod uradnak, megsajdul annak bendője tőle!
Káposztalevélbe töltött árpa
A nagy káposztafejnek csak a belső, zsenge leveleit használd. A leveleket mosd át, majd nagy fazék forrásvízbe dobd be őket, egyet forrjanak, majd emeld ki a vízből. A forró vízbe szórd be az árpaszemeket, hints rá keváske zúzott sót, tégy bele fokhagymaderezdeket bőven, majd egy csokor zúzott szurokfűvel ízesítsd. Főzd, míg az árpa megduzzad. Hagyd kihűlni, majd öntsd le róla a vizet, vigyázva, hogy a fűszerszámokat ki ne borítsd belőle. Az árpával töltsd meg a káposztaleveket, csavard össze azokat, s tedd lábasba őket. Locsold meg olajjal, s tedd a kemencébe, hogy jól megpiruljanak. Forrón tálald, hogy az illatos gőz kicsapjon a káposztalevelekből!
Persze még számos recept vár fordításra, ám egyik könyvkiadónk ígéretet tett rá, hogy szakácsköny formájában hamarosan megjelenteti a népünk ősi eledeleit tartalmazó recepteket mind az eredeti rovásírásos formában, mind latin betűs átírásban.
A sírépítmény piramis alakja okán nemrégiben meglátogatta a feltárást az egyiptomi Zahi Hawass professzor, aki hamarosan közzé is teszi szakvéleményét. Azt hiszem, mindannyiunk számára kellemes meglepetés lenne, ha kiderülne a sumér mellett az egyiptomi rokonság is!
(Virtus.hu – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
