Kacagásra ingerlő mondatot olvashatunk a Magyar Szó-ban. Tényleg az egyetemi tanár mondta, vagy csak az újságíró keveri a szezont…
Akkor most hogyan is van ez?
?Ismeretes, hogy amikor a magyarok a Finnugor őshazából eljöttek, a honfoglalás idején a rovásírás volt az írásformájuk (ezt feljegyzésekből tudjuk), ám ez nem volt alkalmas arra, hogy összefüggő szöveget írjanak. …”
Mondja ezt Dr. Csáky S. Piroska, nyugalmazott egyetemi előadó, vagy adja a szájába egy “Ká” nevű újság(ot)író. Az olvasáshoz viszont kétszer is neki kell futni a nevetésről:
Tehát hol voltunk hol nem voltunk, de egyszer csak úgy lóra pattantunk a soha, sehol nem dokumentált finnugor 🙂 őshazában (Finnugriai Únió) – bizonyára megunván a felsőfokú finn nyelvtanfolyamot, no meg gyűjtögetést. S mire hipp-hopp a Kárpát-medencéhez tévedtünk (menekültünk, hoztak minket) véletlenül, már úgy róttunk (meg Közép-Ázsia szintén finnugor-testnevelés szakra járó többi türk-szkíta népe is), hogy csak nézett nagyot Cirill és Metód.
Persze annyira azért nem voltunk jó tanulók (mindig csak az a lovaglászás, nyereg alatti tatár beefsteak, kumiszgőzös koleszbulik), mert 1-2 sor rovás után elfáradtunk az összefüggéstelen vésegetésben (feljegyzésekből, meg a bizonyítványból tudjuk)… Meg aztán tulajdonképpen eleve szűkszavú nép voltunk, hiszen – mint tudjuk – szavaink se nagyon voltak, mert azt a sok mindent, amit még finnugorul se tudtunk megtanulni, csak később vettük át az itt éldegélő, magas civilizációjú szláv és dák-római ejropéerek által tartott szlovák-román felzárkóztató tanfolyamon.
Jajj… 
Hogy a cikkben említett képtelen sületlenséget valóban a riportalany hordta össze, vagy csak egy másodállású firkászpalánta rakta sorba a számára ismerős szavakat, nem világos. De a Magyar Szó szerkesztősége azért felvehetne egy felelős szerkesztőt is. Vagy ha nem megy, akkor nyissanak egy Móka-kacagás rovatot. No, de lássuk a teljes szöveget!
Róttak és töröltek
Dr. Csáky S. Piroska volt a vendége a Kossa János Magyar Nyelvművelő Egyesület és Olvasóklub által a Magyar Szó-ház tanácstermében szerdán este szervezett ismeretterjesztő rendezvénynek. A Magyar Tanszék nyugalmazott egyetemi előadója A magyar nyelv fejlődése a nyelvújításig címmel tartott előadást. A tanárnővel a fellépése előtt beszélgettünk.
?Az iskolában keveset tanulnak a diákok a magyar nyelv kialakulásáról és fejlődéstörténetéről, a nyelv életéről az őshazától Kazinczy Ferenc nyelvújításáig? – indokolta meg Csáky Sörös Piroska, hogy miért éppen e korszak bemutatását választotta előadása témájául. – A diákok érdeklődésének felkeltése a célom, hogy aztán az interneten maguk is önállóan kutassanak a nyelvvel kapcsolatban.? A nyelvtörténeti ismeretek mellett művelődéstörténeti érdekességekről, s a könyv történetéről is beszél a hallgatóságnak. ?Ismeretes, hogy amikor a magyarok a Finnugor őshazából eljöttek, a honfoglalás idején a rovásírás volt az írásformájuk (ezt feljegyzésekből tudjuk), ám ez nem volt alkalmas arra, hogy összefüggő szöveget írjanak.
A kereszténység felvételével így átvették a latin írásformát és nyelvet. A 15-16. századig az írott nyelvemlékek latinul keletkeztek. Ez alól kivétel a Halotti beszéd és könyörgés valamint az Ómagyar Mária-siralom. A Leuveni kódexben talált versből már kiolvasható a magyar vers szépsége és formai sajátsága. Fontos megemlíteni a palimpszesztust is, amely azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen írni. Így járhatott az Ómagyar Mária-siralom is, amely ma már alig olvasható ki a pergamenről.? Csáky S. Piroska előadásában szót ejtett az első magyar nyelven születő könyvről, az első magyar földön nyomtatott könyvről, a bibliafordítás történetéről és a Károlyi Gáspár-féle Bibliáról is.
(Magyar Szó – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
