Obrusánszky Borbála cikkében ad áttekintést, hogy néhány mai kutató miként vélekedik a “hivatalos” történelem tabuit döngető kérdésről.
Az újkőkori, vagy “dunai” írásbeliség
Míg hazánkban az akadémikusok agyonhallgatják az Erdélyben talált újkőkor végéről származó írásos emlékeket, addig keleti szomszédunkban komoly szakmai konferenciákon ismertetik a nemzetközi kutatás új eredményeit. A teljesség igénye nélkül bemutatjuk, hogy mit gondol néhány szakértő a vincsa vagy a ?dunai? írásról.
Román érdeklődés
Az olasz Marco Merlin szerint eddig összesen 4408 jel került elő a föld alól. 818 tárgyon 953 feliratot fedeztek fel a régészek, némelyen akár több felirat is kivehető. A kutató úgy véli, hogy ennyi jelből már lehetne összehasonlító vizsgálatokat végezni. Nemcsak az olaszok, hanem a románok is foglalkoznak az ősi erdélyi leletekkel, csak az elmúlt öt évben nagyszabású kiállításokat és nemzetközi konferenciákat rendeztek, ahol azt akarják bebizonyítani, hogy a több ezer éves leletek ?ősi? műveltségük ékes bizonyítékai, mélyen hallgatva a térséget évezredek óta uraló magyarokról és szkíta-hun elődeinkről.
Egy régi dogma ledöntése
Joan Marler, amerikai kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a Délkelet-Európában, valamint Erdélyben és Ukrajna bizonyos helyein talált, Kr. e. 6. évezredből származó írásos emlékek ledöntheti a régi, még 19. században kialakított dogmát, miszerint az írás csak a Kr. e. 4. évezredben alakulhatott ki Mezopotámia területén. Szerinte adott a lehetőség, hogy más korai civilizációban is keressünk piktogrammokat, melyek akár egy önálló írásrendszerhez tartoztak. Ilyeneket a kínai kutatók is felfedezni véltek például a Hszian város keleti felén feltárt újkőkori falunál, Banponál, ők a kezdetleges jeleket nem máshoz, mint a késői türk rovásíráshoz hasonlították. Az amerikai kutató a Nagyszebenben 2008-ban megrendezett konferencián azt javasolta, hogy gondolják át az ősi civilizációk eredetéről szóló elméleteket és a hozzá kapcsolt kronológiát, valamint az írásrendszerek tipológiáját. Az új leletek miatt ?szerinte – újra kellene értékelni az írás megjelenésének és elterjedésének a kérdését, kigyomlálva az olyan félrevezető kifejezéseket, mint az ?előírás? vagy a ?fazekas jelek?.
Sztyeppei közvetítés?
Az ősi írásjeleket kutató ukrajnai Mihail Videiko úgy véli, hogy a ?dunai? írás néhány elemét már a tripoljei-cucuteni kultúra is használta, melyet Kr. e. 5000-3500 közé datáltak a kutatók. Ennek a régészeti kultúrának a párhuzamát a fekete-tengeri partvidéken találták meg, elképzelhető, hogy a két térség már a korai időkben is szorosan összekapcsolódott. A szakember felhívja a figyelmet, hogy hasonló folyamatok mentek végbe Anatóliában is.
Az ukrán régész elmondta, hogy az általuk katakomba kultúrának nevezett közösség (Kr. e. 2800-2200) tagjai szintén kapcsolatban álltak a messzi régiókkal, például a Közel-Kelettel, melynek során nemcsak bizonyos tárgyak, technológiák, hanem írásjelek is gazdát cserélhettek. Ilyenek figyelhetők meg a Dnyeper-folyó menti Kamiana Mohilában is, ahol páratlanul gazdag sziklavésetek és korai piktogrammok találhatók. Azoknak párhuzamait Videiko a majkopi kultúrában találta meg mely a Kaukázusontúli területein terjedt szét a Kr. e. 3900-3600 közti időszakban. Ezek az írásjelek – szerinte – már szoros kapcsolatban álltak a közeli Mezopotámiával. Az ukrán tudós egyébként úgy véli, hogy a korai ukrajnai leletek nem mást bizonyítanak, mint a ?sztyeppei? régió közvetítő szerepét az európai és a keleti írásbeliség között.
(OB – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
