2012 február 15-én vette kezébe XVI. Benedek pápa a székely-magyar rovással készült Újszövetséget. A Rovás Alapítvány cikksorozatban számol be a vatikáni látogatásról.
Történelmi siker a magyar kultúrdiplomáciában
Gazdasági, politikai és stratégiai sikerekben szegény időszakban egy nemzet számára kevés más terület marad nemzetközi mozgásterének bővítésére, mint a tudomány, a sport, vagy a kultúra. Ez utóbbi tekintetében a magyarság – bár kihasználatlan, de – páratlanul gazdag ősi forrásból meríthet, kezdve a zenétől, táncművészettől és népdalkincstől a népi és képzőművészeten át az irodalomig, mondavilágig, vagy akár a nyelvig.
Ez utóbbi kultúrkincs, a világon egyedülálló kifejezőképességet biztosító magyar nyelv és nyelvi rendszer méltatlanul kevés szerephez jut a kultúrdiplomáciában, eltekintve a már a finnek által sem tanított finnugrizmus politikai hátterű erőltetésétől. Pedig milyen sok példa van a magyar nyelv logikáját megismerő külföldi tudósok, művészek elismerésére, rajongására! Ráadásul a magyar nyelv megjelenítésére létezik az ókori íráskultúrák máig élő örököseként fennmaradt rovás íráscsalád, azon belül is a székely-magyar rovás, melyre egyre nagyobb a nemzetközi figyelem, érdeklődés irányul.
Jelzésértékű, hogy a “gyakorlatiasságáról” híres román kultúrdiplomácia máris a székelyek által “ellopott” ősi dák írásműveltségként említi a rovást, de a történelmi örökségüket nagyobb becsben tartó keleti népek (japánok, kazakok, stb) is tisztelettel teli érdeklődéssel viseltetnek íráskultúránk iránt. Ezzel szemben a Kárpát-medence államaiban (így Magyarországon is) az éppen csak “tűrt” – de nem ritkán burkoltan, sőt nyíltan tagadott, tiltott és pusztított – rovásműveltség sem az aktuális hatalom, sem a “fősodratú” média berkeiben nem talál befogadásra.
Mindezek fényben kiemelkedő jelentőségű az a szeretet és a figyelem, melyet XVI. Benedek szentelt nem csak az Újszövetség rováskiadásának, hanem a rovásműveltség múltjának és – ami még ennél is fontosabb – jelenének. Remélhetőleg további erőt és bátorítást ad nem csak a rovótársadalom tagjai, hanem a világ minden magyarja számára a Szentatya levélben is kifejezett áldása és megbecsülése, melyet az is kifejez, hogy székely-magyar rovással készült Újszövetség hivatalosan a Vatikáni Könyvtár polcára került.
A Rómáig vezető út
A Rovás Alapítvány megalakulása óta a rovásműveltség kutatása mellett kiemelt fontosságúnak tartja a nemzeti írásunk korszerű mindennapi használatának elősegítését. Ennek egyik formája a rovásos szövegszerkesztés és könyvkiadás, mely elengedhetetlen a székely-magyar rovás megőrzéséhez, fejlesztéséhez. Ezt azonban gátolja az a tény, hogy a világ talán egyetlen használatban lévő írásrendszereként a székely-magyar rovás ISO/IEC 10646 nemzetközi szabványba emelését még mindig nem hajtotta végre az Unicode és az ISO. Ezért dolgozta ki az alapítvány három munkatársa, Somfai Tamás, Sípos László és Rumi Tamás azt a nyelvészeti informatikai rendszert, melynek segítségével elméletileg hibamentesen állítható elő nagyobb mennyiségű rovásos szöveg, lehetővé téve az ismert történelem első rovásos könyveinek elkészítését.
Az Újszövetségi Szentírás ugyan a harmadik teljesen rovással készült könyv, de a biblia szövegszerkezete, tördelése, hivatkozásai miatt ez a mű újabb szakmai kihívásokat rejtett. Végül 2011 Karácsonyára elkészült és forgalomba került az első rovásos Újszövetség, melyet a Rovás Alapítvány és a Tarjányi Béla professzor úr által vezetett Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közösen adott ki. A kiadás azonban a kezdetektől fogva nem csupán technológiai megmérettetés volt, hanem tudatosan tervezett kultúrdiplomáciai misszió is.
A küldetés végrehajtása a kemény munka és a váratlan kihívások mellett, nagyon sok örömet, emberi és szakmai barátságot, nagyszerű találkozást jelentett, még annak ellenére is, hogy óvatosan kellett előre haladni az irigyek és az ellenérdekeltek között.
Hihetetlen történet
A látogatás szervezése a hivatalos út betartásával, a most már remélhetőleg törvényileg garantáltan is hungarikummá váló rováskultúra tisztelőinek példás összefogásával zajlott. A hazai bel- és kultúrpolitika iszapbirkózása után pedig a messze idegenben tapasztalt érdeklődés és megbecsülés ősi írásműveltségünk iránt egyszerre volt felemelő és megható érzés. Az úti készülődést kissé bonyolította az audienciáról szóló hirtelen jött értesítés mellett, az is, hogy az indulás előtt 4 nappal csődbe vitt Malév járata helyett csak a csodával határos módon sikerült jegyet vásárolni arra a fapados gépre, melyen Erdő Péter bíboros is a Vatikánba tartott.
Az utolsó pillanatok izgalmához tartozott még a rövid gyártási határidő miatt csak az indulás előtti órákban kézhez kapott, fekete bőrből készült és arany prégeléssel ellátott díszkötéses példány, melyet Gyomai Kner Nyomda készített. Ezek után a repülőtérre menet közben kapott defekt már nem tudta jelentősen fokozni a drámai feszültséget.
Még aznap, február 14-én este szerencsésen megérkezett a Rovás Alapítvány küldöttsége – Dr. Barta Gábor, Rumi Tamás és Sípos László – Rómába, ahol akkor már több napja tartott a részleges közlekedési tilalommal és iskolai kényszerszünettel súlyosbított természeti katasztrófa, melyet a néhol akár 5 cm vastagságot is elérő hó okozott.
A küldöttség meg aznap áttekintette a Szentatyával való találkozás előkészületeit és megtervezte a jelentős nap menetrendjét, mely a pápai audiencia mellett Vatikán Város megtekintését, riportot a Vatikáni Rádió magyar adásában, valamint látogatást a Római Magyar Akadémián is tartalmazott.
Képek:
- A rovásos Újszövetség antik hatású bőrkötésben
- Látogatás Magyarország Szentszék melletti Nagykövetségén
Folytatása következik.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
