Szegedi Csanád EP-képviselő nyilatkozott a székely-magyar rovás fejlődéséről a közelmúltban, illetve a rovás szerepéről a politikában, a magyar jövőképben.
Egy év alatt 400 tábla
A Jobbik a Rovás Alapítvánnyal rovásírásos táblaállítási misszióba kezdett, eddig legalább 350 helységnévtáblát állítottak. A Jobbik szerint a rovásírás a magyarság nemzeti identitásának megerősítéséről szól és új külpolitikai irányvonalat is segít – mondta el portálunknak adott interjúban Szegedi Csanád, a Jobbik alelnöke, EP – képviselő.
Hogyan indult a rovásírásos helységnévtáblák állításának akciója?
A táblaállítási misszió 1990-ben Székelyföldről indult el. 2003-ban a Székely Nemzeti Tanács hirdette meg, hogy székelyföldi településeken kerüljenek ki székely-magyar rovásírással a helységnévtáblák. Tulajdonképpen mi ezt importáltuk a Rovás Alapítvánnyal együtt. Korábban több civil szervezet is megpróbált ennek az ügynek az élére állni, voltak közülük, akik táblát is állítottak, faragottat vagy üdvözlő üzenettel kiegészítettet. Ami viszont lényeges, hogy a Rovás Alapítvány volt az első, amelyik szabványosította a rovástáblákat. A szabványosítás a varázsszó. Megjelenésük egységes, bejegyzett, megjelenésében megegyezik a Magyarországon használt helységnévtáblákkal. Emellett egységesek a táblák műszaki jellemzői: anyaguk, színeik, valamint mindegyik sorszámozott.
A mi gondolkodásunk annyiban eltér a civil szervezetekétől, hogy mi a székely- magyar rovásírást hivatalos írássá tennénk Magyarországon. Ugyanolyan elismertté, ahogyan például Görögországban a görög és latin ábécé betűit is egyaránt használják a helységnév valamint közlekedési jelzőtáblákon. A mi céljaink még ezen is túlmutatnak, ugyanis alkotmányos védelmet szeretnénk a székely-magyar rovásírásnak, valamint el kívánjuk érni, hogy az iskolai oktatás részévé váljon ennek tanítása. Ehhez az elsődleges lépés volt, amit a Rovás Alapítvány megtett a szabványosítás engedélyeztetésével. Ezt követően a Rovás Alapítvány és a Jobbik közösen elindította a táblaállítási missziót. Az elmúlt több mint egy évben természetesen nem csak szabványosított székely-magyar rovásírásos táblákat állítottuk, hanem volt köztük díszes faragott is. Ez a kezdeményezésünk egy társadalmi igényt is kielégít.
Milyen eredményeket tudnak felmutatni a táblaállítási misszióval kapcsolatban?
Összességében az elmúlt egy évben körülbelül 350-400 táblát állítottunk a Rovás Alapítvánnyal. Már az is óriási eredmény, hogy az akció országos méretű lett, de az még nagyobb siker, hogy a csonkahatárokat túlléptük. Nemcsak Székelyföldön, de Kárpátalján is, többek között Beregszászon is van székely-magyar rovásírásos helységnévnévtábla, és tovább folytatódik kezdeményezésünk. Már több település is jelezte, hogy rovástáblát állítana tavasszal. Ezen kívül pedig elkezdtük keresni azokat a jogi utakat, hogy Délvidéken, Felvidéken hogyan lehetne folytatni ezt a tevékenységet.
A határon túli magyarok hogyan fogadták a rovásírásos helységnévtáblákat?
A határon túli magyarságnak sokszor a szimbolikus nemzeti értékek fontosabbak, mint az anyaországi magyaroknak, hiszen ez az ő létüknek az alapdefiníciója. Pont ebből adódóan nagyon jó az akciónk fogadtatása. A táblaállítás szabályozása minden határon túli területen más. Erdélyben például könnyebb. Sokkal nehezebb azoknak a munkája, sokkal kevesebb azoknak a lehetősége, akik szórványban élnek. Például a felvidéki magyaroknál vettem észre azt a ragaszkodást ehhez az értékhez, hogy ha nem engedi az önkormányzat a szabványosítottat, akkor szép faragott rovástáblákat állítanak.
Miért fontos a rovásírás?
A székely- magyar rovásírás nem magáról az írásról szól, hanem a nemzeti identitás megerősítéséről, a magyarság történelmi tudatának helyreállításáról. Ez egy olyan külpolitikai irányvonalat is tükröz, amelyet a Jobbik is magáénak vall. Célja, hogy Törökországgal, Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal, Mongóliával, Üzbegisztánnal, Tádzsikisztánnal egy testvéri és gazdasági szövetséget tudjunk kötni. A Jobbik fontosnak tartja a magyarság testvéri szövetségének megtalálását. Külpolitikailag úgy tűnik, hogy évszázadok óta nem találunk kitörési pontot, hiszen itt vagyunk Európa közepén és valahogy mégis egy elszigetelt közösséget alkotunk. Nem vagyunk se szlávok, se germánok, se újlatin nép. Nem véletlen, hogy a 19. században a Habsburgok kidolgozták a finnugor elméletet. Ezzel akkor nagyon fontos külpolitikai, nemzetstratégiai célja volt a politikának, ennek hihetővé tételére – mert hitelesnek semmiképpen nem nevezhető – komoly pénzeket áldoztak. Akár egy Arany Jánost elolvas az ember, akár egy Gárdonyi Gézát, szinte bármelyik 18. vagy 19. századi írót, költőt meg lehet említeni, számukra a hun, avar, magyar, szkíta kontinuitás teljesen egyértelmű.
A mai korra levetítve, nekünk nem azokban a nemzetekben, azokban az országokban kell a szoros szövetségeseinket keresni, akikhez mi eddig csak folyamatosan alkalmazkodni próbáltunk, hanem a fent említett külpolitikai irányvonalat kell kiépíteni. Gazdasági vetülete mindennek, hogy nekünk nem az IMF-től és az Európai Uniótól kell a segítséget várnunk, éppen ellenkezőleg ettől az euroatlanti csődbefulladt világtól kell eltávolodnunk és a saját gazdasági, külpolitikai, külgazdasági kapcsolatrendszerünket kell kiépíteni, amit rokonnemzeti viszonyokra is alapoznunk kell. Ebben a rovásírás nagy segítséget nyújthat, illetve az a nemzettudat a magyarok szempontjából, amely a rovásíráson is keresztül több mint ezer éve velünk van.
Hogyan képzelhető el a gyakorlatban a rovásírás tanításának beágyazása a hazai oktatásba?
A kötelezően fakultatív tantárgyakhoz hasonlóan szeretnénk bevezetni. Ám ahhoz, hogy tanítani lehessen, elsőként egy tanári gárdát kell kinevelni. Meg kell kezdeni különböző fakultásokat, szakköröket elindítani, a tanító- és tanárképzőkben, egyetemeken is el kell kezdődnie a rovásírás oktatásának. Rövid időn belül megkezdhetné az az oktatói generáció a fiatalok tanítását, akik már rendelkeznek a rovásírás ismereteivel. Ez egyébként meglehetősen egyszerű lenne, mert a rovásírás alapjainak elsajátítása egy átlagos magyar embernek körülbelül másfél- két órába telik. Abszolút sajátos logikával rendelkezik. Ehhez természetesen kapcsolódna, hogy a rovásírás mellett az ezzel kapcsolatos kutatások, régészeti leletek – amelyek történelmi örökségünk részei – oktatása is helyet kapjon az iskolákban és az egyetemeken. A rovásírás – tudással rendelkezők pedig az álláskeresésnél is kedvezőbb helyzetbe kerülnének. Célunk, hogy Magyarországon se szakközépiskolában, se gimnáziumban ne érettségizhessen le úgy fiatal, hogy nem ismeri a székely-magyar rovásírást.
(Barikád – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
