Értékes technika-történeti emlékbe kapunk bepillantást a múlt századból. 1996-ban Nagy Béla matematika tanárként székely-magyar rovásjeleket használó szövegszerkesztőt írt, amely ró, átír, tárol és nyomtat … még ma is.
Nemzeti írásunk fejlesztése folyamatos
Gyakran találkozni a rovásellenzők érvei között tájékozatlanságból és ferdítési vágyból, hogy a székely-magyar rovás már (valamikor) kihalt, újjáélesztése mesterséges és szükségtelen. Nos, az almúlt években erősödő rováskutatás révén bizonyságot nyert, hogy nemzeti írásunk a mai napig folyamatos használatban van és fejlődése mindig követte – sok esetben megelőzve a latinbetűs magyar írást is – a nyelv változásait. Ebbe a folyamatba tartoznak a számítástechnika területén történt fejlesztések is, melyekre példa az alábbi beszámolóban a Nagy Béla által megalkotott rovás szövegszerkesztő is. Az alkotót kérdeztük a történelmi jelentőségű fejlesztésről.
Rovás szövegszerkesztő – 1996
Nagy Béla vagyok, 70 éves, nyugalmazott matematika-fizika tanár egykori iskolaigazgató, Erdély szülötte. Ott kézzel, körömmel kellett ragaszkodnom mindahhoz ami magyar, hogy megőrizzem önbecsülésemet akkor is, amikor lehorgasztott fejjel, emlékezve hajoltam őseim sírja fölé, de méginkább akkor, amikor a gyermekeim szemébe néztem. Sok minden mellett, fogózkodót jelentett ősi írásunk használata is. Én, ott, a Rész-Hazában, csak azzal voltam hajlandó levelezni, aki székely-magyar írásban válaszolt.
Másként alakult itt, Magyarországon. Itt nem érdekes magyarnak lenni. Tanítványaimat csak egy kis ártatlan hazugsággal tudtam rávenni a rovásírás iránti (mérsékelt, kényszeredett) érdeklődésre. Titkosírásként kezelték, mivel tanártársaim nem tudták olvasni. Csábításként szövegszerkesztőt írtam a számítástechnika órákra. Az írás betűit játszva öntöttük cifrábbnál még cifrább formába.
Rovásos képernyő 1996-ből.
A fejlesztés története
Amikor számítógéphez jutottam, már itt Budapesten (egy romániai Spektrum-utánzat birtoklása után), saját elképzelésem szerint, megkezdtem egy rovásírással író, saját szerkezetű és szerkesztésű írásszerkesztő megalkotását, nem csak egy, vagy több betűkészletet.
Az első változatában egy-egy, külön-külön alprogramban megtervezett helyről vette elő íráskor a rovásbetűket. Később, újabb és újabb változatot szerkesztettem, az elsőt bővítve, átírva, tökéletesítve. Lett egy nyomtatott- és egy írott betűváltozat, mindkettő kis- és nagybetűs alakzatban.
A program a szöveget magától elmentette egy erre kijelölt helyre, vagy egy kért könyvtárba, választhatóan rovás-, nyomtatott-, írott-, vagy latinbetűs alakban. Kijelölésre rovásszöveget latinbetűsre, vagy latinbetűs szöveget rovásszövegre alakított át. Az írás minden esetben jobbról balra irányult, nem megfordíthatóan. Írásdobozt is ki lehetett jelölni, jobbra-balra, le-fel mérettel. A kurzorral szabadon lehetett mozogni, akár az írott szöveg között is. A program lehetőséget adott úgy a törlésre, mint a beszúrásra.
Nagy kihívást jelentett a nyomtatás megoldása. Ezt, csak egy már létező program nehéz munkával végzett átalakítása és hosszú tanulmányozása árán oldottam meg, de sikerült.
Az 1996-97-ben, a ?hőskorban? szerkesztett, rovásjelekkel író szövegszerkesztő nyomtatott, írott, vastag és vékony, kis és nagybetűi, valamit számjelei. Megjegyzem, hogy a szövegszerkesztőm a begépelt szöveget latinbetüs írásmódban is és *.bmp fájl-ban is tárolta, ezért tudok szemléltetésként és tanulmányozásra *.bmp fájlokat is küldeni.
(Nagy Béla – Rovás Info)
Digitális rováslelet – sorozat:
Kapcsolódó cikkek:
