Rovás a Panel-ben is

Jász-Nagykun-Szolnok élen jár a korszerű rovásalkalmazásban, s az érdeklődés is széles körű. A szolnoki Panel-újság riportja a Rovás Alapítványról.

 

Székely-magyar rovás

A székely-magyar rovás minden hangot önálló jellel jelöl, és jobbról balra írunk vele. Azt hiszem, ezt sokan tudjuk, és azt még az is, hogy őseink többnyire kőbe, fába rótták a jeleket. Ma már 121 településen 350 táblára írták ki szabványos rovással a helységek neveit, nyomdában van a rovásos Újszövetség, rovásoktatókat képeznek, és lehet, hogy hamarosan a számítógépünk is tartalmazni fogja a rovásjeleket. A rovással kapcsolatos nézetek különbözőek, de gyors terjedését nem lehet vitatni. A szolnoki székhelyű Rovás Alapítvány kuratóriumának elnökével, Sípos Lászlóval beszélgettünk.

SL: Én is gyermekkoromban találkoztam a rovással, akkor izgalmas volt az új, titkos írásmód, de azokban az időkben nem volt kívánatos a magyarság ősi hagyományaival foglalkozni. Majd évek múltán keresett meg a témával egy volt évfolyamtársam, Rumi Tamás, aki a magyar szimbólumrendszerekkel foglalkozott. Én Japánban éltem, de hazatérésem után leültünk, és átbeszéltük, hogyan lehet rendbe tenni ezeket a ?rovásos dolgokat?.

KA: Azóta több könyvük megjelent, komoly lépéseket tettek előre, és újabb lehetőségek előtt állnak.

SL: Tévhit az, hogy a rovás egy halott írás. Gyakorlatilag, mint írásmód soha nem halt ki, tehát nem arról van szó, hogy ez csak egy hagyomány, amit újjá kellene éleszteni. Ugyanis Erdélyben, de akár a mi megyénkben is, a Kunságban, a pásztorok még a II. világháború után is használták. A cserkészmozgalom pedig a világ minden táján oktatja a rovást.

Mindezekre 2008. október 4-én rá is világítottunk a gödöllői ?Élő rovás? szaktanácskozáson, mely a rovás történelmében egy fontos fordulópont volt, közel száz szakember részvételével. Újabb jelentős fordulópont lehet a nemzetközi technikai szabványosítás. Ennek lényeges eleme az egyetemes karakterkészletbe (UCS) való illesztés. Amennyiben tavasszal Kaliforniában elfogadják a szabványtervezetet, hamarosan a számítógépünkön is választható betűtípus lesz a rovás.

KA: Ön minek nevezné: hagyományőrzés, szórakozás, hobbi?

SL: Talán 3 évvel ezelőtt még hobbi volt. A rovásműveltség kutatása napjainkban egyre intenzívebbé válik, a hazai és nemzetközi figyelem fokozatosan élénkül. A székely-magyar rovás használóinak tábora elérte a százezres nagyságrendet és remélhetőleg néhány éven belül visszanyeri az őt megillető helyet mind a nemzeti szimbólumok között, mind pedig a hétköznapi alkalmazásban.

KA: Több támadás is éri a rovást, éppen politikai okokból.

SL: A rovás felkarolása, a helységtáblák állítása világnézeti sokszínűséget mutat, bár ma még többnyire a nemzeti radikális oldalhoz köthető. Valóban, a táblák felét a Jobbik állítja, a másik felét viszont magánszemélyek, civil szervezetek, és 15-20 százalékban már a helyi önkormányzat kéri ezeket a tájékoztató táblákat, melyek kihelyezését a Magyar Közúti Zrt. engedélyezi. Szolnok Megye magasan az élen jár az országban a rovástáblák számát illetően.

A rovásműveltség nemzetközi népszerűsítésében hamarosan hatalmas lépést teszünk előre, hiszen az Újszövetségi Szentírás rovásos változata már a nyomdában van. 30 díszkötésű példány készül, melyekből ajándékozunk a magyar közjogi méltóságoknak és a világvallások vezetőinek. Nemsokára elkészül egy Vass Albert könyv is és a jövőben alternatív pedagógiai módszert fogunk kiajánlani az iskoláknak, amelyek felvállalják az oktatást.

(Kővári Anna – Szolnok-panel)

 

Kapcsolódó cikkek:

Share