Őseink emlékei között található néhány olyan tárgy, ahol görög betűket fedezhetünk fel. Obrusánszky Borbála írása.
A görög írás rejtélye
Finnugrászaink ilyenkor mindig bizánci hatást feltételeznek, mintha csak ez az egyetlen birodalom állt volna kapcsolatba őseinkkel. Van azonban egy olyan ősi műveltségi központ, ahol a görög hosszú ideig hivatalos nyelv volt.
Nagyszentmiklós rejtélye
A világon is páratlannak számító nagyszentmiklósi aranykincs rovás feliratai között is találunk néhány görög betűt, melyről az egyik finnugrista akadémikus gúnyosan megjegyezte, hogy olyan mester véste bele, aki nem ismerte jól a görög nyelvet és epigráfiát. Arra nem is gondolt, hogy egy olyan csodálatos művészi munkát megalkotó művész nem tévedett volna a feliratok bevésése közben, hanem esetleg egy olyan görög eredetű betűket vésett az aranytárgyakba, melyek nem voltak ismertek Európában, hanem csak Közép-Ázsiában, ahová a leleteken ábrázolt jelenetek is vezetnek bennünket. De hogyan kerültek a görögök olyan messzi területre és keleti rokonaink meddig használták ezt a könnyen elsajátítható írásrendszert?
Közép-ázsiai görögök
A mai ismereteink szerint görög mesterek és telepesek Nagy Sándor hódításai után jutottak el Közép-Ázsia szívébe, ahol a Selyemút nagyvárosaiban telepedtek meg. A perzsa feliratok azonban úgy tudják, hogy az első nyugati telepes csoport két évszázaddal korábban érkezett meg erre a gazdag vidékre, amikor I. Dareiosz milétosziakat telepített Baktriába, a szkíta népek egyik otthonába.
A két kultúra között már akkor megindult a kölcsönhatás és a helyi szkíta uralkodók megtanulták a könnyű görög írást, amelyet jól tudták alkalmazni a közigazgatásban. Nagy Sándor hódítása után, a Kr. e. 4. században a térségben elég zűrzavaros idők következtek. Az északi, sztyeppei területen megmaradt a szakák háborítatlan uralma, a nemzetközi kereskedelmi utak mentén fekvő Baktriában és Szogdiánában azonban Alexandrosz hadvezérei vették át a hatalmat. Előbbiben I. Szeleukosz alapított önálló királyságot, majd elfoglalta a gazdag szogd városokat is, onnan sokan keletre, Dzsungáriába menekültek. Őt egy évszázad múlva Diodotusz, baktriai szatrapa követte, aki greko-baktriai királyság alapítója lett. Ő délre terjesztette ki uralmát. Mindkét államban a baktriai nyelv és a görög írás volt használatban, utóbbit kissé módosították, beiktatva különleges karaktereket, hogy le tudják vele jegyezni a különleges nyelvet. Az ősi civilizációs központban, a szkíták egykori hatalmi centrumában tehát jóval a Bizánci Birodalom kialakulása előtt ismert volt a koiné, az átlagos görög nyelv és egy kissé módosított görög írás, melyet a helyi közigazgatás kiválóan tudott alkalmazni.
Szakák, kusánok, hunok
A greko-baktriai királyság lehanyatlásával a görög írást keleti rokonaink, esetleg közvetlen őseink továbbra is használták hivatalos felirataikon, érméiken.
A belső-ázsiai hunok elől menekülő szkíták, a jüecsik Dzsungáriát elhagyva Közép-Ázsiában telepedtek le, ahol hatalmas birodalmat alakítottak, összefogták a már ott élő rokonnépeket. Ők is megtanulták a könnyen kezelhető írást, melyet a térségben már jól ismertek, így nem kellett egy teljesen új írásrendszert bevezetni a birodalmi közigazgatásban. A kusánok magukkal vitték Indiába, ahol egészen hanyatlásukig, a Kr. u. 4. századig érméik fedőlapján használták. A másik oldalon már a helyi, úgynevezett karosti írás jeleit vésték fel. A térségben lehanyatló kusán birodalom örökségét a pártus-szövetséges hunok vették át, akik szintén megörökölték a már jól működő görög írásrendszert, érméiken is főleg görög feliratokkal találkozunk. Nem elképzelhetetlen, hogy mind Attila, mind Baján kagán elődjei ismerték és alkalmazták ősi rovásírásukkal együtt, erre az együttélésre lehet példa a nagyszentmiklósi aranykincs görög betűi is.
(OB – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
