Egyre szaporodnak az egységes rovásos helynévtáblák a Kárpát-medencében, de ezzel arányosan előkerülnek a kakukkfiókák is. Az újabb rovástagadó település Albertirsa.
Építő szándék
A Jobbik Albertirsai Szervezete örömmel számol be egy újabb sikeres emlékmű felújításáról. 2011. március 15-én a városi megemlékezésen határoztuk el, hogy az Alberti Evangélikus egyház tulajdonában lévő, az un. szoborkertben található I. világháborús emlékművel együtt az 1848-as centenáriumi emlékművet is felújítjuk.
Az emlékművet anno, 1948-környékén állították fiatalok, ezzel tisztelegve 1848-as szabadságharc emléke előtt. Az idő során az emlékmű talapzata erősen erodálódott, a burkolásra használt terméskövek eltöredeztek, egy részük széthullott, és egy részüket már korábban beton elemekkel pótolták ki. Az emlékművön álló 1848-as honvéd katona kezéből a fegyver és a fegyvert tartó kéz ismét le volt törve. A szobor felülete erősen szennyezett volt. Egy korábbi beavatkozásnál, megint csak helytelenük, rossz eszközzel és módszerrel újították fel szobrot, ezért a felületén lévő festék felrepedezett, feltöredezett.
A felújításunk során a szobrot megtakarítottuk, majd a tiszta felületet un. tapadó-vagy kötési híd nevű anyaggal vontuk be. Ez az anyag reményeink szerint jól megvédi a szobor felületét és a korábbi repedezett festéket is jól eltakarja. A szobrot végül szürke színű beton-lábazat festékkel kentük át két soron.
Az emlékmű talapzati részéről a mozgó köveket eltávolítottuk, majd kvadrátosan vágott kisméretű téglával raktuk ki. A téglasor és az eredeti beton tömb közötti részt betonnal töltöttük ki, a tégla sorokat és a beöntött betont betonvassal kötöttük össze. Az emlékművön álló megemlékező eredeti táblát újracsiszoltuk, új, szebb, az eredetivel megegyező szöveget véstünk bele. Az emlékező tábla fölé, a téglába rovásírással a “Hazádnak rendületlenül” felitarot véstük bele. (eredeti cikk)
Politikai gáncsoskodás
Nagy megdöbbenéssel és teljes érthetetlenséggel vettük tudomásul, hogy Albertirsa Képvislő testülete 3 igen, 3 nem és 5 tartózkodás mellett elutasította a rovással készült helynévtábla állítási kérlmünket. Számunkra felfoghatatlan, hogy kulturális és nyelvi örökségünk ékkövét jelentő, a világ egyik ösnylevének számító magyar nyelvhez tartózó ősírás ennyire közömbös a képvislőtestület számára. Valószínű szegény képviselőink nincsenek tisztában a rovásírás jelentőségével, hagyományával és a jövő nemzedékének szánt üzenetével.
Bár nem szeretünk személyeskedni, de ki kell emelni, hogy igennel szavazott Szőke Szabolcs, Kádár János és Elter János;nemmel szavazott: Lebanov József, Kaáriné Kabay Lilla és Szemőkné Szedlacsek Judit. Nos a nemmel szavazók és a tartózkodók csak magyrul beszélő, de idegen érzületű ember. Aki nemmel szavaztott, az a magyarságára szavazott nemmel, aki tartózkodott, azt meg egyenesen nem érdekli a múltunk, a kultúránk, hagyományaink (ami meg is látszik Albertirsa kulturális életén: gyakorlatilag nincs hagyományőrzés és kulturális élet…)
Szó szerint idézzük a 2011.06.30-i képviselőtestületi ülésen Fazekas László polgármester kísérő gondolatait a szavazás során:
“…Eldöntendő kérdés, hogy a rovásíráshoz van-e valóságos kötődésünk, van akkora és van-e olyan természetű, ami indokolja egy ilyen tábla elhelyezését – szerintem egyébként nincs – , de ki-ki eldönti nyilván, hogyan szavaz..” “…magam is utána olvastam, nem kívánok különösebb történeti fejtegetésbe bonyolódni, talán nincs is értelme…”
Ezekhez a gondolatokhoz nem kívánunk kommentárt fűzni, magukért beszélnek. Tény, hogy a közvetlen környezetünkben valamennyi város vezetése ezt másképp gondolja. De nem ez az egyetlen gond városunk vezetésével, de ahogy a rovás a nyelvünk és kulturánk gyökerét adja, úgy szimbolizálja jelen döntés, hogy városunk vezetésében is a gyökerekkel van a baj…
Kapcsolódó cikkek:
