Ráérő magánszemélyek olvasatlan blogjaival nincs mit foglalkozni, most mégis kivesézünk pár tipikus média-segédmunkás szintű ürügyet, melyekkel a táblállító közösségek is szembesülni szoktak.
Tanulni, tanulni, tanulni…
Mondotta volt Lenin elvtárs – s ebben az egyben legalább igaza volt. Ha pedig végképp nem megy a dolog (a tanulás), akkor nem szégyen kérdezni. Annál inkább csúfos dolog féltudással és félszívvel összehordani hetet-havat. Csak úgy ellenezni-ellenkezni l’art pour l’art.
A felvidéki származású Sámson J. Boldizsár úr, aki a magyar nyelvű Facebook-on, nevét idegen nyelvi sorrendben, ékezetek nélkül, születési helyét – a ma is magyar többségű Szőgyént pedig szlovákul (Svodín) tünteti fel, még nyelvhelyességi leckéket is próbál adni – nem kevés helyesírási hibával.
Bár úgy tűnik, hogy sommás véleményét nem sokáig tartotta – hiszen a bejegyzését gyorsan törölte, de mint tudjuk: ami egyszer a netre került, az ott is marad…
… szétszedve darabjaira!
Szösszenet a székely rovásírásról a magyarországi helységnév táblákon
Az írás célja felhívni a figyelmet arra, hogy a székely rovásírás ilyetén való terjesztése és népszerűsítse, azért még hagy némi felelősséggel járó kívánnivalót maga után.
Egyetértek azzal, hogy a székely rovásírás is lehetne a magyar kultúra része, de egyenlőre még a Magyar Tudományos Akadémia is adós ezzel, ezért kéretik a “ROVÁS ALAPÍTVÁNYnak” is a helyén kezelni a kérdést. Nem kívánom kikezdeni a rovásírásbeli ismereteiket – hiszen az meghaladja az átlag ember tudását – így az enyémét is, ámbár ebben a kontextusban vitára okot adó az a tény, hogy az alapítvány a helynév jelentés tartalmát, következetesen helytelenül értelmezi ***azt gondolván, hogy az azonos a helységnévvel*** ami nem csak hogy hibás, de ezzel megtévesztik a magyar nyelvismeretben kevésbé járatos önkormányzati és hatósági munkatársakat.
RI: A székely-magyar rovás nem lehetne, hanem ténylegesen a magyar műveltség szerves része. Hogy az MTA mivel adósa a magyar nemzetnek és a magyar kultúrának, arról könyvtárt lehet megtölteni, s ott néhány polcot megérne a rovásműveltség szerepe is. A táblaállítás folyamatában viszont nem mérvadó, hogy az MTA mit nem tud, vagy mit nem akar tudni. A helynév szó szerepeltetése sem véletlen, hiszen nem csak helységek (települések), hanem településrészek, s egyéb földrajzi nevek is kiírásra kerülnek. S végül, az alapítvány pedig szellemiségéből adódóan a hatóságokkal szakmailag együttműködik, nem pedig megtéveszti őket!
Nyilván éppen ezért vagyunk – az önök eszmei világában – több millió MAGYAR honfitársammal együtt buta műveletlenek…
RI: Nem kell semmilyen “eszmei világ”-nak lenni ahhoz, hogy a butaság és műveletlenség nyilvánvalóvá váljon, ha valaki tudatlanul és tájékozatlanul kinyilatkoztat ostobaságokat, ahelyett, hogy előtte tanulna, vagy kérdezne!
Mindazon által a céllal egyetértek {mármint a népszerűsítéssel} és azt támogatom is, de hogy az eszköz szentesítse a célt, na az ellen tiltakozommert az felrúg minden fontos Nemzetközi Szerződést, így a 1949. évi Genfi a1968. évi Bécsi egyezményt, a közúti közlekedés szabályozásáról szólót, ahogyan semmibe veszi a 20/1984. (XII.21.) KM rendeletet, miként a 83/2004. (VI.4.) GKM rendeletet is, ami a közúti jelzőtáblák elhelyezését szabályozza. ??Ez a rendelet szabályozza többek között azt is, hogy a felíratnakgyorsan könnyedén felismerhetőnekértelmezhetőnek azaz értelmesnekkell lennie.?? ?
RI: A Közép-európai félműveltség tipikus példája, amikor odavetett nagy szavak (Genf, Bécs, törvény, rendelet) mögött nincs tartalom. A rovásos táblaállítás kidolgozása azokkal a szereplőkkel karöltve történt, akik ehhez valóban értenek, s akik ezt ma törvényesen felügyelik. Másoknak (rovásellenző civilek, közszereplők, médiasegédmunkások, etc) ebbe az ügymenetbe nincs beleszólásuk.
Már elmúltam 65 éves és még csak most találkoztam először az alapítvány (áldásos) tevékenységének köszönhetően a székely rovás írással – na jól van: szerintük Székely-Magyar – mint a közúti jármű forgalomban résztvevők széles körben értelmezhetetlen közlekedési jelző táblával, amely írás mód (ismereteim szerint) intézményileg a világ egyetlen elemi oktatási rendszerében sem alap tantárgy, mert nem állami nyelv: ami kell ahhoz, hogy a közúti közlekedés szabályairól szóló Nemzetközi Megállapodás szerint alkalmazható nyelv legyen
RI: Alapfogalmakkal nincs tisztában a cikkíró. A székely-magyar rovás egy írásrendszer (nem nyelv), alkalmazott nyelve pedig a magyar. A táblán való használatának joga pedig nincs összefüggésben azzal, hogy hol és miként oktatják. A táblák a táblaállítás törvényi feltételeinek kell, hogy megfeleljenek – és ezt teszik.
Ha pedig ez így van (és miért ne lenne) akkor az értelmező írástudás okán a nem vitatható székely rovásírás felülről lefele haladó(eredetileg botra való írás miatt) jobbkezeseknek jobbról balra (JB) balkezeseknek balról jobbra (BJ) fonetikai szabály teljes elhagyása is okoz némi polémiára sarkalló plusz gondot, de ami különösen aggályos az az, hogy a helytelen értelmezés miatt az alkalmas az 1988. évi törvény 12.§ (3) bekezdésbe foglaltak és azt módosító2010. évi CLXXII. törvény 4.§ (1) bekezdés abszolút értelemben vett semmibe vételére.
RI: Ismét nagy szavak (törvény, paragrafus) és kis tudás. A székely-magyar rovást nem kell függőlegesen írni, bár szabad, ha valakinek úgy tetszik. A fonetikai szabályra való hivatkozásra szöveg értelmetlensége miatt nem lehet válaszolni – a cipész maradjon inkább a kaptafánál!
Aki 46 éve vesz részt a nemzetközi közúti közlekedésben hivatásos gépjármű vezetőként, akinek 40 évi gyakorlati szakoktatói tapasztalata van azt nagyon zavarja az olyan írás jelekből álló tájékoztatást adó jelzőtábla amely nem valamely állam nyelvén íródott, ami úgy vonja el a járművek vezetőinek a figyelmét, hogy közben azon kényszerül gondolkodni mit is jelenthetett a tábla, mert annak ismeretét egyetlen törvény vagy szabály: más néven a KRESZ sem írja elő így értelemszerűen a közlekedés biztonságát sem szolgálja.
RI: Célszerű megismételni, hogy a táblák magyarul íródtak (nem úgy mint a szerző FB-oldalának személyi adatai), de tekintve a világ sokszínű kultúráját, senki sem fog minden táblát elolvasni tudni. No, de ez legyen kinek-kinek az ő maga gondja (bár ez pl. tanulással kiválóan orvosolható). Viszont egyre többen vannak azok, akik el tudják olvasni a rovásfeliratokat – sőt nekik valamiért fontos az ott megjelenített információ – hiszen ezért állíttatták a táblákat is. Ha pedig egy-egy ismeretlen nyelvű, vagy jelentésű KRESZ, illetve tájékoztató-reklámtábla elvonja a szerző figyelmét a biztonságos vezetéstől, akkor a többi közlekedő testi épsége miatt itt az ideje, hogy ne csak oktatói, de gépjárművezetői tevékenységét is mihamarabb befejezze.
Mivel EU tagállambeli polgár is vagyok úgy vélem, hogy a hivatalos MAGYAR állami nyelven és a tagállamok közös Angol-Francia-Német nyelvein kívül a rejtélyes rejtjeleknek nem lehet helye az út nyomvonalának mértani középvonaltól mért 50m-en belül a2010. évi CLXXII. törvény 4. § (3) bekezdés szerint sem.
RI: A táblaállítás szabályainak megfelelően akár hottentotta feliratok vagy arckifejezés-ikonok kihelyezésére is van törvényes lehetőség, nem csak magyar (kisbetűvel) nyelvűre. A rovásfelirat egyébként – ismételten hangsúlyozva – magyarul van. A hamarosan összeomló EU nevű történelmi próbálkozgatásnak pedig egyelőre 23 hivatalos és munkanyelve (köztük a magyar) van – de ezzel valóban nem kell sokáig terhelni a memóriát.
(Blog – eredeti cikk – időközben törölve – tárolt változat)
Kapcsolódó cikkek:
