Bár elenyésző kisebbségben vannak a rovást nyíltan ellenzők, a számukra fenntartott szégyenpad figyelmezteti az ingadozókat is a felelősségre.
Legyen-e vagy sem?
Még mindig sok a félreértés az önkormányzatok szerepét illetően a rovásos helynévtáblák állításában. Ha nem önkormányzati kezelésű útról van szó, akkor elvileg még véleményezési joguk sincs (lásd itt), de a táblaállítási mozgalom és a szakhatóság mindent megtesz a közmegegyezés biztosításáért. Csupán ezért van szükség a jogilag nem kötő “tudomásulvétel” írásos igazolására.
Dunabogdány esetében egyszer már képviselőtestületi döntés született a döntésképtelenségről … de a tábla ügyében szakmainak tűnő párbeszéd is megindult. A Rovás Alapítvány a helyi önkormányzati lapban megjelentetett egy tájékoztatót, amely bizonyára segítségére lesz a soronkövetkező közgyűlésnek nem csak a helyes szakmai döntésben, de abban is, nehogy a 116 sikeres település mellett eltörpülő kisebbség – 4 rovásellenző település alkotta – szégyenlistájára ötödikként felkerüljön.
Székely-magyar rovás – Élő szellemi kincs
A fenti megállapítás a Napi Gazdaság 2010. áprilisi, Kárpát-medence mellékletében megjelent gazdasági vonatkozás úcikk címe volt, de ennél tömörebb megfogalmazást azóta sem találtunk nemzeti írásunkkal kapcsolatban. Ennek ellenére sajnos még mindig kevéssé ismerjük, becsüljük ezt a kincset, amely fennmaradásának záloga a korszerű mindennapi használat. Erre példa a rovásos könyvnyomtatáson és a divatcikkeken, ipar- és képzőművészeti díszítéseken túl az egységes Kárpát-medencei székely-magyar rovásos helynévtáblák rendszere is, mely kevesebb, mint egy év alatt 4 európai országban, több mint 100 településen tette lehetővé a táblaállítást. Örömteli a hír, hogy Dunabogdány polgárai részéről is felmerült az igény, hogy a táblaállítással kivegyék részüket a rovás korszerű használatából, ezért érdemes nemzeti írásunkkal és a táblaállítással kapcsolatban néhány fontos alapkérdést tisztázni.
A rovás íráscsalád az eurázsiai íráskultúrák tagja, mely több ezer éven keresztül szoros kapcsolatban és kölcsönhatásban volt az ókori kultúrák írásműveltségével. Az elmúlt évezred folyamán azonban a rovás íráscsalád tagjai fokozatosan vesztettek jelentőségükből és használatuk visszaszorult, majd megszűnt. A Kárpát-medence, Kelet-Európa és Közép-Ázsia népeit egykoron összekötő rovás íráscsalád egyedüli folyamatos használatban fennmaradt tagja a ,,székely-magyar rovás?, mely így a teljes rovásműveltség örököse is. Ezért a székely-magyar rovás az egész emberiség egyetemes kulturális öröksége részének tekinthető, ugyanakkor eredeti magyar szellemi kincsnek is, hiszen a rovás magyar nyelv és műveltség minden elemével szerves egységet alkot.
A rovásműveltség kutatása napjainkban egyre intenzívebbé válik, a hazai és nemzetközi figyelem fokozatosan élénkül. Aszékely-magyar rovás használóinak tábora elérte a százezres nagyságrendet, melyévről évre gyorsuló ütemben bővül. Azelmúlt évek fejlesztései révén a székely-magyar rovás hamarosan a nemzetközi technikai szabvány része lesz és remélhetőleg néhány éven belül visszanyeri az őt megillető helyet mind a nemzeti szimbólumok között, mind pedig a hétköznapi alkalmazásban. A korszerű rováshasználat egyik példája tehát az egységes táblaállítás, mely egyben oktatási és kulturális-turisztikai ismeretterjesztő eszközként is szolgál. Célja mindezeken túl a magyar önazonosság kifejezése és szellemi örökségünk büszke felvállalása, a világgal való megismertetése.
A Rovás Alapítvány a közúti táblaállítás szakembereivel és hatóságaival együttműködve létrehozta a rovásos helynévtáblák állításának egységes ügymeneti módját és tanácsadással is szolgál. A tényleges táblaállítás azonban a helyi közösségek igénye,elképzelése és céljai alapján, önálló finanszírozással történik. A Rovás Alapítvány hisz abban, hogy aszékely-magyar rovás ismételten be fogja tölteni kulturális összekötő szerepét a Kárpát-medence népei között és reméli, hogy mihamarabb köszöntheti Dunabogdányt is az egységes Kárpát-medencei székely-magyar rovásos helynévtáblával rendelkező települések egyre bővülő családjában.
Sípos László – kuratóriumi elnök, Rovás Alapítvány
(Bogdányi hírek 13. oldal – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
