Martfű polgármestere “elszigetelten” küzd a rovás ellen, de még nem adja fel jogtipró harcát. Alig várjuk már, hogy Bolgár Györggyel egymásra találjanak…
Csak azért se!
Martfű (Jász-Nagykun-Szolnok) a csökönyösség szimbólumává vált nemzeti írásunk ügyében. Dr. Kiss Edit még azután is fenntartja már fél évvel ezelőtt megalapozatlannak és nevetségesnek bizonyult kiejelentéseit a rovástáblák ügyében, hogy a kisváros körül többszörösen bezárulni látszik a gyűrű. Martfűről már csak egyetlen alsórendű úton lehet kijutni Mezőhék irányában, hogy ne lásson egységes székely-magyar rovásos helynévtáblát, de onnan már csak a mezőkön bóklászhat tovább valaki, ha ki akarja kerülni azokat. Martfű körül gyakorlatilag minden város (Rákóczifalva, Szolnok, Tiszaföldvár Cibakháza, Szarvas, Törökszentmiklós, Mezőtúr, Kunszentmárton) és a kisebb települések is mind rovástáblát állítottak – ez az ország leginkább rovástáblával ellátott kistérsége. Hamarosan Öcsöd és Békésszentandrás is csatlakozik az ostromgyűrűhöz, így a polgármesternek nem marad más hátra, mint átúszni a Tiszát és Vezseny irányába menekülni, ha nem akar szembenézni saját maga és városa lejáratásának bizonyítékaival.
Természetesen a szakmai kérdésekben hetet-havat összehordó (összemásolgató) polgármester részéről a valódi ok nem szakmai, hanem mindezek mögött a táblaállítók iránti személyes ellenszenve és jogtipró dölyfössége áll, annak ellenére, hogy a helyi közéletben a rovással amúgy nem foglalkozók közül is már egyre többen kezdik unni a Martfűre és a település közösségére szégyent hozó magatartását. Pedig ez a szégyen minden nappal mélyebb és országosan ismertebb lesz – amíg csak Dr. Kiss Edit nem hagy fel a helyi polgárok által már kifizetett, elkészített és a Magyar Közút Zrt. engedélyével rendelkező rovásos helynévtábla felállításának jogtalan akadályozásával. (Rovás Info)
Martfű – a “rovásmentes” sziget
?Ellenzem a rovásírásos településjelző tábla felállítását Martfű bejárataihoz? – írja blogjában, valamint telefonon történt megkeresésünkkor is ezt hangsúlyozta dr. Kiss Edit, a város polgármestere. (e-mail)
“Attól tartok, hogy előbb-utóbb megmosolyognak majd bennünket is, azokkal együtt, akik már felállították ezeket a táblákat? – kezdte indoklását, majd így folytatta:
– A rovásírás története máig tisztázatlan, s amíg ez ügyben egyértelmű, hivatalos tudományos állásfoglalás nem történik, továbbra sem támogatom e kezdeményezést. De őszintén megmondom, ha mégis kiderül, hogy tudományosan elfogadott, hogy a rovás egy ősi magyar szóírás-fajta, akkor sem tartom értelmesnek, hogy ilyen betűtípussal kerüljön ki Martfű neve a település bejárataihoz. Véleményem szerint fölösleges élővé tenni ezt a holtírást – állítja a polgármester, blogjában pedig eképp fogalmazza meg véleményét: “…Mindaddig azonban, amíg nem is tudjuk (csak hisszük), hogy valójában mi ez, mit jelent, mire való, mi a valódi története, még csak azt sem gondolhatjuk, hogy a használatával nemzeti hagyományokat ápolunk vagy a nemzeti összetartozásunkat ki tudjuk fejezni. Nem régen jártunk a Székelyföldön. Ott nem láttunk egyetlen egy rovásírásos településjelző táblát sem. Félek attól, hogy kibontakozóban van egy újabb “rátóti csikótojás” történet.” – írja.
– Martfűn a Jobbik kezdeményezte a rovásos helynévtábla felállítását, de ha magánszemély ötlete lett volna, akkor sem támogatnám. Egy ilyen tábla kihelyezését a közúti forgalom szempontjából is helytelennek tartom, ugyanis még a járművezetők figyelmét is eltereli – tette hozzá telefonon történt beszélgetésünkkor dr. Kiss Edit.
– Elöljáróban azzal kell kezdjem, nem írja elő jogszabály, nem teszi senki és semmi kötelezővé a rovásos helynévtábla kihelyezését bármely település, vagy településrész bejárataihoz – érdeklődtünk az ügyben a táblaállítás gondolatát elindító Rovás Alapítvány elnökénél, Sípos Lászlónál. Ez “csupán” egy nemes, a székely-magyar tradíciókat ápoló mozgalom, amely, mint a régi magyar népmese és népzene, “szájhagyományok” útján, öngerjesztő folyamatként terjed. Egyetlen év alatt országszerte 106 rovásos helynévtábla felállításában segédkeztünk, ebből csak Jász-Nagykun-Szolnok megyében 27 tábla kihelyezéséhez kérték az adott települések. Martfű jelenleg egy “rovásmentes sziget”, hiszen a közvetlenül előtte és mögötte húzódó városok és falvak – de még a megyeszékhely – sem akadályozták meg az ilyen, székely-magyar “véséssel” ellátott település- és településrésztáblák elhelyezését. A rovásos tábla egyébként jelenleg tájékozódási- és reklámtáblának minősül, így annak kihelyezése kizárólagosan a Magyar Közút Nonprofit Zrt. hatásköre. A Rovástábla Alapítvány tulajdonképpen “csupán” gesztust kér a településvezetőktől akkor, amikor a támogató nyilatkozatot kérik tőlük.
A rovásírás hivatalossá tételét a Nemzetközi Szabványhivatal (UNICODE) 2012-ben bírálja el, de Magyarországon az oktatási tárca is fontolgatja az alaptantervbe emelését. A Rovás Alapítvány által ajánlott táblák formai és műszaki megoldásait egyébként Székelyföldről szereztük be, ezért is furcsálljuk, hogy a martfűi polgármester asszony a rovásos hely- és helységnévtáblákkal Erdély-szerte nem találkozott sehol – mondta Sípos László elnök.
1. Ki kezdeményezheti a táblaállítást?
Táblaállítást bárki (magánszemély, társadalmi szervezet, egyesület, önkormányzat) kezdeményezhet az adott település ?Ajánlatkérő? lapján található tájékoztatók szerint.
2. Kell-e az önkormányzat engedélye?
Jogilag nem szükséges az egységes rovásos helynévtábla állításhoz az önkormányzat engedélye az úgynevezett idegen területek (önkormányzati terület, magánterület) igénybevételének kivételével. A közútkezelői hozzájárulás azonban esetenként előírhatja az adott önkormányzat részéről a táblaállítás “írásos tudomásulvételét”, melyet a polgármester, vagy jegyző adhat ki.
(Szoljon.hu – eredeti cikk)
kapcsolódó cikkek:
