A Demokratában írt gondolatok szatirikus továbbgondolása a rovásoktatásról – Gaál Péter tollából. Na persze, megint magyarozással.
Magyarkodás, héberkedés, germánkodás…
“Első és legszembetűnőbb megállapításuk,” – a rovásírást oktató tanároknak – “hogy a rovásírással foglalkozó tanulók viselkedése megfontoltabb, az iskolai ünnepélyeken, előadásokon példás magaviseletükkel, jó modorukkal messze kitűnnek, társaiknál jóval türelmesebbek. Ez a napjainkban szokatlan hozzáállás már akkor feltűnik tanáraiknak, amikor az első rovásbetűket leíratják velük. Az órákon máskor tapasztalt zajongás, sugdolózás ilyenkor elcsitul, a szakkör minden tagja fegyelmezetten dolgozik.”
Mintha valamelyik Moldova-novellát olvasnám a hatvanas évekből. Volt például egy, már nem emlékszem a címére, amely az Ikarusz-buszok kiváló tulajdonságainak a felsorolására épült. A buszok méltatója leírta, hogy ilyen és ilyen körülmények között a busz ennyi és ennyi olajat takarít meg, ha a körülmények még ennél is kedvezőbbek, akkor még ennyit meg ennyit, és így tovább. Moldova csak folytatta, és arra a konklúzióra jutott, hogy bizonyos esetekben a busz már olajat termel.
Nos, ahogy a busz üzemanyag-ellátása a megfelelő vezetéstechnikával, úgy a magyar pedagógia összes problémája is megoldható a rovásírással. Azonban – ha már a járművek szóba kerültek -, akár a Trabanttal való közlekedésnél, itt sem árt az óvatosság. “A Trabant útfekvése kitűnő, gyorsulása kifogástalan, de ez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson” – állt a használati utasításban (magam is olvastam – két Trabantom volt -, Esterházy Péter pedig szó szerint idézte egyik könyvében). Mert mi van akkor, ha – Isten bocsássa meg nekem a feltételezést – egy nem magyar nemzetiségű gyerek kezdi el a rovásírást tanulni? Vajon őrá is úgy hat ez, mint a magyarokra, vagy sehogy, esetleg NEKI kifejezetten ártalmas? Tulajdonképpen ez utóbbi volna a logikus. Maradjon szépen ki-ki a MAGA írásánál. A magyarok faji jellegzetessége – mint Wass Albert is olyan érzékletesen ábrázolja könyveiben, és a történelem is sokszorosan bizonyítja – a nemesség, türelem, becsületesség, szorgalom, megfontoltság, tolerancia. A magyar írás magyar embert formál. A tőlünk idegen latin betűk csak összezavarják a gyerekeket, ezért van annyi idegenszívű felnőtt ebben az országban.
Úgy tűnik, a (már nem polgári, hanem) nemzeti kormány második évében az európai történelem átírása, majd a közgazdaságtant alapjaiban megrengető felfedezések után itt a következő grandiózus felismerés, amely nem kisebb méltatással fog a neveléstörténetbe bevonulni, mint ” a pedagógia forradalma”.
Német gyerek tanuljon németül, írjon gót betűkkel. Már az első írásjelek elsajátítása után szőkébb lesz, katonásabb, jobban tűri a hideget, és első hallásra elénekli a Lohengrin bármelyik áriáját.
Zsidó gyerek pedig csak írjon héber betűkkel. Már a “kap” betűnél nőni kezd az orra, a “taw” felé közelítve pedig ajánlatos törlőkendővel is ellátni, nehogy gyakorlás után tintás maradjon a hegye.
Úgy kell neki, miért nem született magyarnak?
Gaál Péter rovata (gaalpeter.virtus.hu)
Kapcsolódó cikkek:
