A hun-szkíta műveltség aktuálpolitikai okok miatt még ma is az elhallgatott történelem része. Az íjfeszítő népek öntudatra ébredése azonban végre megindult.
Világörökség az Altaj-ban
Belső-Ázsia egyik legjelentősebb hegysége, az Altaj természeti és kulturális emlékei, köztük az ősi szkíta és hun sziklarajzai miatt idén felkerült az UNESCO Világörökségi listájára. Ezzel a nemzetközi szervezet elismerte, hogy őseink ősi műveltsége az emberiség fontos, megőrzendő hagyatékának számít.
Ősi vadászok
Az ókorban az ásványkincsekben, különösen vasban, aranyban, ezüstben gazdag Altaj-hegység a szkíták és a hunok központi szállásterülete volt, ennek köszönhetően páratlan kincseket őrzött meg számunkra. A hegységen jelenleg három ország osztozik, mindenhol nagyon sok sziklarajzot, kurgánsírt lehet találni. A leletek alapján kimutatható, hogy már 12 ezer évvel ezelőtt fejlett közösség létezett Belső-Ázsia ezen szegletében. A mai régészeti felfogás szerint a területet előbb vadászó csoportok vették birtokukban és a sziklákon megörökítették legkedvesebb állataikat, valamint legjobban sikerült vadászatukat. Az ősi közösségek utódai letelepedtek és később állattenyésztéssel is foglalkoztak, ugyanis a hegyi legelők kiválók voltak erre a célra. A szkíták és hunok elődei azonban nem hagytak fel ősi mesterségükkel, sőt azt utódaikra is átörökítették. A hegység ma is a vadászok kedvelt területei közé sorolandó.
Férfiak és szekerek
A lovas életmódra és harcmodorra nagyon sok ősi karcolat emlékeztet bennünket, láthatunk lovon ülő és lándzsát tartó lovast, vagy éppen harcba induló páncélos vitézeket, akik valószínűleg bőrpikkelyes tunikát viseltek és csapatuk megkülönböztető jelével, zászlóval vonultak csatába. Néhány férfi alak gyalogosan, íjjal és nyíllal vadászik, de néhányon lovasíjászok is feltűnnek. A térség ősi történetében nagyon fontos szerepet kaptak a szekerek, melyekből több fajtát is felismerhetünk. Ezekre nemcsak a helyi, hanem a nemzetközi szállításban is nagy szükség volt, ugyanis a nemzetközi Selyemút az Altaj-hágóin vezetett keresztül.
A paziriki kultúra
A szkíták emlékeire nemcsak a sziklavésetek és különleges nemzetségjelek, tamgák utalnak, hanem a hatalmas és gazdag királysírok, melyet az orosz régészek az első lelőhelyről paziriki-kultúrának neveztek el. A Kr. e. 6-2. száza közé datált sírokat már a 19. század végén feltérképezték, de feltárásuk csak az 1920-as években indult meg, Rugyenko felügyeletével. Az orosz régész kiderítette, hogy a szkíták félig letelepedett életmódot folytattak, vagyis csak szükség esetén váltottak legelőt és már megerősített szálláshelyeket építettek. A legutóbbi összegzés szerint az Altaj-hegységben 120 hely és 600 sír tartozik hozzájuk. Sajons ebből nagyon sok királyi sírt már korábban kiraboltak, szerencsére a régészek páratlan kincseket hozta felszínre: felszerszámozott és kimaszkírozott lovakat, szőnyeg maradványokat, gazdag aranykincseket, köztük turul és csodaszarvas ábrázolást. A paziriki kultúra szoros kapcsolatban állt a turfáni térséggel, az ott megtalált ősi múmiák az Altaj-hegység ősi szkíta kultúrájával mutatnak hasonlóságot.
A hunok emlékei
Mr Rugyenko felhívta a figyelmet, hogy az Altaj-hegység hun szempontból is fontos, de konkrét bizonyítékokat csak az elmúlt két évtized nagyszabású ásatásai szolgáltattak. 1961-ben C. Dordzsszüren, a mongóliai hun régészet egyik vezetője a Hovd megyei Manhan járásban két hatalmas hun sírt tárt fel, azok eredményeit Volkovval közösen publikálták. A mongóliai Góbi-Altaj megyében nagyon gazdag hun sírokat talált a mongol Cevendordzs. Az általa vezetett expedíció 1986-ban 91 hun sírt azonosított be, de ezek közül csak 5 feltárását tudták elvégezni. A rendszerváltás után közös amerikai-mongol régészeti expedíció szintén az Altajban, Hovd megyében végzett feltárásokat, ahol hun előkelők sírjait tárták fel. Az ötletet Navaan, mongol régész adta, aki 1988-ban 2 nagy hun előkelő sírját tárta fel.
Türk áldozóhelyek
A hunok uralmát egyik utódnépük, a türk örökölte meg, akik először az Altaj-hegységben alakították ki ordujukat, vagyis udvarukat. Talán ennek köszönhető, hogy nagyon sok emléket, kőbálványt, rovás feliratot és áldozati központot hagytak maguk után. A mongol régészek adatai szerint az Altajban eddig 90 türk bálványt számoltak össze és 200 az olyan helyek száma, melyet a türkök áldozóhelynek használtak.
(OB, Barikád – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
