Egy vélemény az őstörténeti szemléletváltásról. Az amerikai Corpuscuit oldalon megjelent írás foglalkozik történészet mellett a rovás eredetével és nyelvészettel is. Obrusánszky Borbála írása.
Az őshonosság buktatói
A magyarság ősi történetét és hagyományát sárba tipró finnugrizmus az utolsó óráit éli. A bukás utáni időre néhány szervezet már készenlétbe helyezett egy új, áltudományos gondolatmenetet, miszerint mi, magyarok őshonos vagyunk a Kárpát-medencében. Mivel szerkesztőségünkhöz sok levél érkezett ezzel kapcsolatban, ezért úgy véljük, foglalkoznunk kell a témával.
…
Írás helyett tamga
Azok, akik nem ismernek idegen nyelveket, valamint nem tanulmányozzák át a külföldi (nyugati és keleti) történeti forrásokat és a szakirodalmat, nem tudják, hogy más országokban milyen, a magyar őstörténettel kapcsolatos tudományos eredmények láttak napvilágot. Az elmúlt években egyébként éppen a rovásírással kapcsolatban egyre képtelenebb írások jelentek meg. A legutóbb már 30 ezer éves jelekről beszélnek egyes szerzők. Szerencsére tőlünk keletre, Ukrajnától egészen Mongóliáig, Törökországtól Dél-Koreáig nagyon komoly rovásírás kutatás folyik és komoly eredmények születettek, azok valóban tisztázni próbálják a szkíta-hun eredetű rovásírás eredetét és kapcsolatrendszerét. Az őshonos gondolat kitalálói számára a legfőbb bizonyítéknak néhány tamga, vagy nemzetségjel számít, amit ők írásnak neveznek. A tamgák valóban az írás előzménye lehet, ahogyan ezt a mongol és a kínai kutatók állítják, de amíg nem találnak összefüggő feliratokat vagy krónikai adatokat az írás létezésére, addig nem bizonyított, hogy egy területen ismerték ezt az ősi műveltségi ágat. A Kárpát-medencében a szkíta népek előtt nem maradt fent összefüggő nyelvemlék. A Kr. e. 5000. körülire datált közép-kínai Banpo településen talált jelekkel ugyanez a helyzet, a kutatók hiába rokonítják a későbbi türk rovásírással, nem tudjuk, hogy igazi hasolóság áll-e fenn, vagy pedig csak néhány általános jel azonos-e. Ugyanez a helyzet a kínai Gansu tartomány Dadiwan településén talált jelekkel.
Nyelvészeti kérdések
Teljesen abszurd a Tarihi Üngürüsz krónika azon részére hivatkozni az őshonosság kapcsán, hogy a hunok már magyarul beszélő népeket találtak itt, ezért mi őshonosok vagyunk. Az igazság az, hogy Attiláék szkíta-szarmata népeket találtak a Kárpátokban, akikkel szövetséget kötöttek. Ugyanez történt Árpád bejövetelekor, amikor az itt élő íjfeszítő népek barátsággal fogadták Attila utódját, de ők nem holmi ismeretlen népek, hanem szintén rokonok voltak. A magyar nyelv egyébként a maga nemében páratlan, de nem teljesen egyedülálló, hiszen rokonságban áll a szkíta-hun népek nyelvével. Képzett nyelvészeink párhuzamot fedeztek fel a mongollal és a mandzsu-tunguzzal, de komoly kutatások folytak a dravida, sumér nyelvi kapcsolatok felderítésére. Nemcsak a múlt jeles magyar nyelvészei, hanem számos ma is aktív külföldi kutató is tevékenyen részt vesz a magyarság nyelvének kutatásában. A rendelkezésre álló adatok alapján bizonyos, hogy magunkat a szkíta-hun nyelv egyik örökösei közé sorolhatjuk.
…
(Corpuscuit.us – Obrusánszky Borbála – eredeti cikk)
Kapcsolódó cikkek:
