Martfűn a polgármester nem akarja a rovásos helynévtáblát. Indokként a település honlapján azt állítja, hogy még Székelyföldön sem látott egyetlenegy rovástáblát sem….
Ez nem mese, ez a való világ – Martfű
Bár mesébe, vagy inkább paródiába illik Dr. Kiss Edit, Martfű polgármesterének esete rátóti (rovásos) csikótojással. Ugyanis egy olyan településen ellenzi a rovásos helynévtáblát, ahol szinte már az összes környező településnek van, vagy heteken belül lesz táblája. Ráadásul Martfű táblaállító választópolgárai már márciusban megszerezték a Közút engedélyét, megrendelték, kifizették és a városban be is mutatták a táblát, csak az önkormányzat “tudomásulvétele” hiányzik (ha már egy fillérjükbe bem került).
No, de nézzük, mi a szakmailag is alátámasztott véleménye a jogász végzettségű egykori SzDSz-tag, jelenleg “független” polgármesternek!
Rovásírás
Ellenzem a rovásírásos településjelző tábla felállítását Martfű bejárataihoz. Attól tartok, hogy előbb-utóbb megmosolyognak majd bennünket is, azokkal együtt, akik már felállították ezeket a táblákat.
A székely-magyar rovásírás, amely egy ősi szóírás, eredete ma is vitatott. … … (és itt egy betű szerint a Wikipédia szócikkéből származó részletek véletlennek tűnő bemásolása történik – forrásmegjelölés nélkül!)
… (s tovább az összeollózott Wikipédia-idézetek – forrásmegjelölés nélkül) … majd az önálló szellemi hozzáadott érték:
A székely-magyar rovásírás emlékei a múzeumokba és az egyetemek, levéltárak kutatói elé valók. Erősen vitatható bármilyen mai mindennapi eszközt rovásírással ellátni és használati tárgyként kezelni, így a helységnév jelzőtáblákon sincs helye a rovásírásnak. Nem vitatom, hogy a tananyagokban helye lehet a rovásírásra vonatkozó ismereteknek – majd, ha letisztul az ezzel kapcsolatos tudományos álláspont.
Mindaddig azonban, amíg nem is tudjuk (csak hisszük), hogy valójában mi ez, mit jelent, mire való, mi a valódi története, még csak azt sem gondolhatjuk, hogy a használatával nemzeti hagyományokat ápolunk vagy a nemzeti összetartozásunkat ki tudjuk fejezni. Nem régen jártunk a Székelyföldön. Ott nem láttunk egyetlen egy rovásírásos településjelző táblát sem.
Félek attól, hogy kibontakozóban van egy újabb ?rátóti csikótojás? történet.
Dr. Kiss Edit
(A teljes blogbejegyzés és a polgárok válaszai itt www.martfu.hu)
Lenin, Münnich Ferenc és Landler Jenő utca igen, rovástábla nem!
A martfűi csikótojás meséje azonban itt nem ér véget. Ahogy Rovótáltos nevű hozzászóló pontosan rávilágít, nem elég, hogy a polgármester arra hivatkozik, hogy Székelyföldön sincs rovás helynévtába (ez nem vicc!!!), mindez egy olyan településen történik, ahol a mai napig a totalitárius, népirtó rendszerek szimbolikus alakjairól és eseményeiről utcák vannak elnevezve.
“Ennek fényében nem csoda, ha Tiszazugban lassan már csak éppen Martfűnek nincs rovásos helynévtáblája, s pont ez lesz az, ami mosolyra fakasztja az arra járókat, pláne ha eltévednek a Lenin utcába, aminek a léte Önt ezek szerint nem nagyon zavarja.”
Rovás Info megjegyzés:
Az egységes helynév-táblák országos kihelyezésének egyik éllovas kistérsége a Tiszazug. Rákóczifalva, Rákócziújfalu, Cibakháza, Szolnok és hamarosan Tiszaföldvár, s más környkékbeli település – Törökszentmiklós, Kétpó is büszke lehet tábláira. Ezen települések által határolt térség közepén, mintegy szigetként helyezkedik el Martfű. E település közössége az elsők között határozta el és intézte a rovásos helynévtábláját, amit most egy olyan ember akadályoz, akinek az lenne a feladata, hogy a lakosok elképzeléseinek megvalósításában segédkezzen.
A polgármester hozzáállására nincs magyarázat (hacsak nem az SzDSz-es beidegződései). A Rovás Info követni fogja az eseményeket és széles körben hírt ad a fejleményekről és a nem mindennapi liberál-mese tanulságairól.
(Rovás Infó)
Kapcsolódó cikkek:
