Giccsesre hímzett múlt: Rovásírás

Egyre többet jelenik meg a NOL szóhasználatában a rovás, rovásírás – kizárólag negatív szövegkörnyezetben. Lehet, hogy egyszer nem csak írni, tanulni is fognak róla…?

 

Vezető helyett vezér, jövő helyett giccsesre hímzett múlt

A fenti címmel megjelent NOL cikk a pártpolitikai kultúrharc adok-kapok játékának része. Az érvekben azonban unos-untalan előkerül a balliberális oldal részéről a rovás, mint a ROSSZ egyik jelképe. Úgy tűnik, hogy a rovás említése náluk a politikai folklór egyik visszatérő díszítőeleme, de talán egyszer valaki csak veszi a fáradságot és utánaolvas a témának. Mindenestre a reklámért köszönet jár. Még néhány hónap és nem lesz ember, aki legalább ne hallott volna nemzeti írásunkról.

“Már az első Orbán-kormányzás alatt sokasodtak a nosztalgikus elemek a jobboldali pártarculatban, de akkor még felbukkant a modernizációs polgári ideál is néha. Különösen erős volt a transzformáció a 2002 és 2010 közötti, a hatalomtól távolabb eltöltött években. Talán éppen az uralkodó MSZP?SZDSZ-koalícióval való harcban keltek versenyre a Jobbikkal, más szélsőjobboldali, ultranacionalista csoportokkal, illetve inkorporálták világukat a magukéba. Mindenki tudja, miről van szó, ezt a nacpop kultúrát igen jól felismerni az autókra tűzött emblémákról, a széles körben terjesztett mítoszokról, összeesküvés-elméletekről, irodalmi és publicisztikai választékról, egyes könyvesboltok kínálatából, internetes portálokról.

A rovásírás iskolai tantárggyá emelése az egyik fővárosi kerületben az egyik csúcsa ennek a kurultajos világnak. Jövő helyett szépen hímzett múltat kínálnak a magyarnak a különböző kultúrsámánok, a jobboldali politika pedig kapva kap rajta. Különösen bizarr az, amikor a pártállam egykori ideológiai bizalmasai lesznek a rendi Magyarország, illetve a két világháború közötti szélsőjobbműideológiájának, koholt őstörténetének és mitológiájának újrafelfedezői. Nem véletlenül kényszerült a katolikus hierarchia is elítélni az ?újpogányságnak? nevezett jelenséget.

Ezt az egész rovásírásos kínálatot, beleértve a dokumentum?lmekben újonnan szentté avatottakat a lovas tengerésztől Wass Albertig, sokan könnyedén giccsnek nevezik. (Mások heveny elmebajnak.) Lehet persze így is elintézni, de hát ez nem esztétikai, hanem politikai kérdés. A kétharmados politikai hatalom nyilván szenved a konzisztens ideológia hiányától. Leváltott elődei bezzeg élvezték, hogy nincs többé ideológiai kényszer, s egyedül a hatalomgyakorlás legkifizetődőbb változataira koncentrálhatnak. Ha fel is tűnt egy-egy eszmetöredék a balközép táján, az sem lépett túl a neoszocdem felhozatal hazai honosítási kísérleténél. Egyébként az is nagyon jellemző, hogy az állítólag izmos szellemi holdudvarral bíró szoclib közeg mennyire ódzkodott a véleménynyilvánítástól a jobbszélen kivirágzó eszmevilágot, irodalmi-művészeti kínálatot, új populáris kultúrát illetően. Legfeljebb akkor volt valamilyen gyengécske kiállás, ha nyíltan náci elemek bukkantak fel a szélsőjobb nyilvánosságában.”

(NOL – eredeti cikk)

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Share