A türk írásrendszert és történetét tárgyalja a Sit-e cikke, mely szerint a “sztyeppei írásrendszerek” legalább 2800 éves múltra tekintenek vissza.
Rovásemlékek – az ótörök (türk) írásrendszer
Az ?ótörök? (türk) írásrendszer kialakulása a Kr. előtti VIII-VII. századig vezethető vissza. A Kr.utáni VI. századi Kínai Évkönyvek bizonysága szerint ?a türkök szerződés végett fára véstek jeleket ?; ez azt jelenti, hogy a türköknek a kínaiakéhoz hasonló írásuk nem volt, a kínai források ?türk és hun írástechnikáról? árulkodnak. Az eddig ismert belső-ázsiai rovásírásos emlékek száma ma már 250 fölötti. Az ismert és megfejtett türk rovásírások zöme a VI-VIII. századok közötti időre datálható. Mongólia területéről már hosszabb papír- vagy bőr alapra festett szövegek is származnak.
A Horezm területén levő Koy-Krylgan-Kala-i palotaromok területéről cserépedényeken olyan mássalhangzós szöveg olvasható, amelyen a magyar ?hombár?-szó is szerepel. 658-753 közötti időből Top-Kalából származik halotti hamvvederen talált írás, amelyen többek között a ?kangar? és a ?szabir? szavak olvashatók ki. Az Altaj-Szaján vidéken a legismertebb írás-maradványok Szulek és Morosova városok közeléből kerültek ki; ezeket többen ?szkíta? rovásemlékeknek tartják. Egyik nyilazó vadász- és szarvasjelenet szövegének magyar megfejtése Szabó Árpád olvasatában: ?Ő visz, űz, jó e nyilad, sok tinó nyilazz. Sivítson friss íj, itt is?. Sok rovásszöveggel teleírt ?szarvasos kő? került elő az V. századból a karaszuki és a tagáji kultúra területéről. Ezek a felíratok már minden lényeges jegyükben azonosak a magyarországi írásemlékekkel. Az Altaj-vidéki Uibatból és Tsirkovból származó köveken a ?tengri?, a ?gyöngy?, a ?teremtő?, az ?ég?, a ?kurgán?,a ?tárkány? szavak és a méltóságnevek (?sád?, ?tarkány?, ?tardos?, ?tegin?) olvashatók. Az Ihe hösütüi felíratok tartalmilag egészítik ki Tonjukuk, Köl tegin és Bilge kagán igen hosszú szövegű emléktábláit.
A Türk Kánság idejéből Mongólia területéről igen sok írás-lelőhelyünk van, pl. Köli csor, Ong, Tajhir, Tez, Terh, Ömnö Gobi, Arhangaj, Bulgan, Hovd, Bat sirét, Gobi Altaj, Bajan Hongur, Arhangaj stb. A Szine uszui ujgur rovásfeliratban ott találjuk a kazár nevet ?qasar? formában. Ulánbátor közelében levő Bugat város közeléből táncoló alakok festménye mellet ősi írásszövegek kerültek elő; különösen hosszú írásos szöveg származik a Tajhír-szikla oldaláról. Az Ar-Arkasu-hegység egyik völgyében levő Szudzsi-dombról ujgur írás származik, ahol már a tamgák (összevont családjegyek) is megjelennek. Mongóliában 1995-ben a rovásemlékekről összefoglaló munka jelent meg Tovuudordzsin Szandzsmiátiv tollából; a mongóliai írásjelek és a magyar írásjelek között 13 ugyanazon formában jelenik meg.
A türk rovásfeliratok legnagyobbikát az orhoni felíratok alkotják. A keleti türkök 630-ban Elteris kagán és kormányzója Tonjukuk vezetésével felszabadultak a kínai uralom alól. Elteris 691-ben bekövetkezett halála után, fia Bilge kagán uralkodott, kinek fő támasza öccse, Kül tegin volt. Tonjukuk halála után 720 táján állították Tonjukuk emlékoszlopát az Orhon mellékfolyója, a Tola partján; Kül tegin 731-ben és Bilge kagán 734-ben bekövetkezett halála után pedig a két 2,5 méter magas emlékoszlopot ugyanott emeltek. Mindhárom emlékoszlop négy falát felírat borítja; Tonjukukén csak türk rovásírás, Kül tegin és Bilge kagán emlékoszlopának az egyik oldalán kínai felírat is olvasható ugyanazzal a szöveggel, amely a többi oldalon török nyelvű írással van felvésve. E 38 betűs rovásírás fejlett rendszerről tanúskodik.
V-VI. századból származó fára, bőrre és papírra rótt tohár, szogd és ótörök feliratokat Stein Aurél talált Hotanban és Dunhuangban. Egyik igen értékes darab az a türk írással írt könyv, amely Belső-Ázsia hitvilágával foglalkozik – ezek a leletek is bizonyítják, hogy a türköknek ?írása? és nem ?rovásírása? volt. A Kínai Évkönyvek 20 szien-pi nyelven írt könyvnek emlékét őrzik. Ugyancsak kínai feljegyzésekből tudjuk, hogy T?o-po türk kagán 572-ben követei útján buddhista szent könyveket kért a kínai C?i császártól, amelyeket le is fordítottak a ?türkök nyelvére?. Ezt bizonyítja az Aranyszájú Szent János is aki leírja, hogy ?a szkíták (a hunok) lefordították a Szentírást saját nyelvükre?.
Kapcsolódó cikkek:
