Sokan teszik fel a kérdést: miért a rovás, miért a moldvai csángók, miért … az egész műveltségi küszködés? Ha másért nem, hát azért, mert mindez ezredéves örökség, nem holmi pár évtizedes divat !!!
A moldvai magyaroknál
“Régóta hallottam és olvastam a moldvai csángókról és szerettem volna többet róluk megtudni…”
Ezzel kezdődik Csiba András és Aszalós Sándor írása, amely visszavezet minket a múltba … és a jövőbe: a csángók közé, kik évszádadokon megőrizték a régi tanítást, bölcsességet. Kevés ehhez mérhető fontosságú hagyománymentés létezik, aminek megítéléséhez sok tanulásra, de mindenek előtt figyelemre és alázatra van szükség. Aki teheti, olvassa el az írást, melynek részletét most közre adjuk:
…
“Borika néni háza egy használatban lévő múzeum. A főzőhelyben gyújtott tűz füstje a cserépkályha mintájára fűti a tisztaszobát, ahol mindent csángó szőttes borít. A falon a kálvária képei, az ágy mellett a kelengye láda. Beszélgetünk még keveset, majd elbúcsúzunk.
Veronika elkészült a vacsorával, ami puliszka, itt mint a tortát megsütik. Közte bőséges juhtúró. Tetejére kockázott sült szalonnát szórunk, paradicsomot, uborkát eszünk mellé. Előkerül a mellény, amely nélkül asszony nem mehet férjhez. András sorra megfejti az azon található jeleket. A szimbólumok megfejtéséhez a rovás a kulcs.”
…
(Csiba András – Aszalós Sándor 2004. junius)
Kapcsolódó cikkek:
