Reményik Sándor, erdélyi költő 120 éve született. A Magyarországon méltatlanul mellőzött művész egyik versében megjelenik az ősök írása is.
Homokba írtam…
Puszták homokján különös betűk.
Fénylik a rajzuk, a vonaluk él,
Puszták homokján különös rovás;
Tán harci dal, tán baráti levél,
Talán imádság. Olyan egyre megy,
Elmossa zápor, letörli a szél.
Puszták homokján különös rovás.
Homokba írtam minden mondatom,
Zápor elmossa: ne fájjon nagyon,
Letörli a szél: ne fájjon nagyon,
Homokba írtam minden mondatom.
A költő a legnehezebb időkben – a két világháborű között – is hirdette a nemzet élniakarását, mely a mai nap is példaértékű. A Házsongárdi Temetőben lévő síremlékén a következő idézet áll:
“Egy lángot adok, ápold, add tovább”
Kapcsolódó cikkek:
