A Mandics házaspár kettős könyvbemutatójának színhelye volt csütörtökön délután az Írószövetség temesvári székháza, majd tegnap Aradon a Jelen Ház kávézója.
Róvott múltunk – Temesvár és Arad városaiban (eredeti cikk)
A temesvári bemutatóra elsősorban a jelenleg Budapesten élő temesvári író, Mandics György régi tisztelői voltak kíváncsiak. Az Írószövetség nevében Lucian Alexiu és Pongrácz Mária alelnökök köszöntötték az író házaspárt. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatában megjelent Róvott múltunk című vaskos kötet szerzőjét, Mandics Györgyöt temesvári írótársa, dr. Bárányi Ferenc ?az utolsó magyar polihisztorként? mutatta be, aki eredeti foglalkozása szerint matematikatanár, de ezenkívül újságíró, költő, író, drámaíró, művészettörténész, UFO-szakértő , Ion Barbu költészetének legnagyobb szakértője és írástörténész egy személyben. Az enciklopédikus tudású Mandics György könyvtárnyi kötet szerzője – mondta Bárányi Ferenc, aki szerint legújabb művét, a Róvott múltunkat, amely egy háromkötetes mű első kötete, egyesek üdvrivalgással, mások fanyalogva fogadják majd. ?Meggyőződésem, hogy a Róvott múltunk megkerülhetetlen forrásmunka lesz a magyar történelemmel foglalkozó kutatók számára? – mondta dr. Bárányi Ferenc.
A kötettel kapcsolatban a szerző elárulta, hogy évtizedek óta foglalkoztatja a rovásírás kérdése, amelynek bánsági vonatkozásai is vannak: a Temes megyei Nagyómorban élt a múlt század elején Tar Mihály földműves, aki szüleitől tanulta meg a rovásírás (ő szittya írásnak nevezte) művészetét, és aki Fadrusz Jánosnak juttatott el egy rovásírással írt ősmagyar táltos éneket, amelyet a nagy szobrászművész felvésett zilahi Tuhutum-szobrának talapzatára. A rovásírás ügye nagy port kavart annak idején, a Magyar Tudományos Akadémia rovásírás-ellenes ?szaktekintélyei? csalónak kiáltották ki Tar Mihályt, akinek ma is Temesváron élő leszármazottai közel 100 évet kellett várjanak a rovásíró mester rehabilitációjára. ?A Habsburg-párti értelmiségnek nem volt ínyére, hogy a honfoglaló magyarok írástudók voltak és saját értékeik, saját kultúrájuk volt, ezért indítottak hadjáratot a rovásírás ellen? – mondta Mandics György, akinek Róvott múltunk című kötete végérvényesen rehabilitálja Tar Mihályt. A nagyómori földművesnek a könyvbemutatón jelen levő dédunokája, Kvaszta Csilla Tünde ezt elégtétellel nyugtázhatta.
Mandics György felesége, dr. Csisztay Gizella néhány szóban bemutatta Szerelmem, Varsó: Kerényi Grácia utazásai című kötetét, amely ?Kerényi Grácia költőnek állít emléket, aki a legtöbbet tett a lengyel?magyar kapcsolatokért?. Kerényi Grácia ?mindig ott volt segíteni, ahol a szó és az ember fogságba esett, a II. világháború idején németellenes propaganda miatt a Gestapo letartóztatta és Auschwitzba deportálták, később segítette a lengyel Szolidaritást és az erdélyi Ellenpontok szamizdat kiadványt?, mondta dr. Csisztay Gizella, aki nem feledkezett meg Kerényi Grácia bánsági kötődéseiről sem, hiszen apja, Kerényi Károly, a magyar ókortudomány vezéralakja Temesváron született.A kettős könyvbemutató végén a Mandics házaspár dedikálta az Irodalmi Jelen Könyvek és a Páros Print Kiadónál megjelent legújabb köteteit.
?Nemcsak szolgának vagyunk jók!?
Ma délután Aradon, a Jelen Ház kávézójában Jámbor Gyula mutatta be a Mandics házaspár köteteit: Mandics György Róvott múltunk és dr. Csisztay Gizella Szerelmem, Varsó – Kerényi Grácia utazásai című munkáját.
A sajnálatosan kis számú érdeklődő egy varázslatos találkozón vehetett részt, ugyanis mindkét szerző őszinte szenvedéllyel beszélt alkotásáról, amelyet a helyszínen meg is lehetett vásárolni.Dr. Csisztay Gizella Kerényi Grácia életművéről szólva azt is megemlítette, hogy a temesvári születésű édesapa, Kerényi Károly évekig Aradon élt, itt tanult és érettségizett. Grácia viszontagságos élete során a legtöbbet tette a magyar irodalom Lengyelországba való eljuttatásáért, ezt azonban a legutóbbi időig a magyar hivatalosságok semmibe vették.
Mandics György vaskos kötetének ismertetése kapcsán elmondta a talán legfontosabbat: a magyarság nemcsak katonának, nemcsak szolgának jó, ugyanis van eszünk, van kultúránk, amit a rovásírás múltja, léte és jövője is igazol.
A szerzők egy közvetlen beszélgetés keretében az elhangzott kérdésekre is válaszoltak, majd dedikálták köteteiket.
(Nyugati Jelen)
Kapcsolódó cikkek:
